Mezei néző

Ha valaki a darabot és címét nem ismerve megnézi Székely Kriszta rendezését, akkor sokkal valószínűbb, hogy a Jago nevet adná neki, mint az általa megvezetett Othellóét. Kovács Lehel alakításában ez egészen nyilvánvaló, sőt világos az is, hogy mi (kisebbségi érzés + féltékenység) juttatta el…

Már huzamosabb ideje úgy tűnik innen a pálya széléről, hogy a Katona a legbevállalósabb színházzá vált, és amennyire lehet, szembe megy a trenddel, ami a darabválasztásokat illeti. Ugyanakkor, ha az előadások hosszúságát nézzük – most mindkét bemutatója egyaránt 90 perces, szünet nélküli -, akkor az…

A Kamrában ez volt az első idei bemutató, és mivel nem volt „elmaradásom” tavalyról, sok más helyen viszont igen, csak most jártam ott először, így egészen meglepett az átalakított előtér. Talán kényelmesebb lett így a hozzáférés a büféhez, kivilágosodtak a falak és az egész design sokkal jobban…

Ha egy darabot a Sufniban mutat be a Katona, az feltétlenül jelzi, hogy a színház rétegelőadásnak tekinti, és nagyjából 50-60 néző részvételére számít. Jelen esetben is aláhúznám, hogy nem árt, ha valaki tisztában van azzal, hogy ki is az az Elfriede Jelinek, mi jellemző a műveire, és ezen túl még…

Székely Csaba legújabb bemutatója is tanmese, melodrámai hangvétellel, amelybe azért nem kevés humor is vegyül. Szünet nélkül száz perc. Az előadás sokkal jobb, mint a darab, amelyhez igazán első osztályú színészek kellenek, és vannak is, „csak jókkal” nem működne. Sztarenki Pál rendező jó…

Akár orosz dráma is lehetne ez – jutott eszembe Dér Zsolt Fiatalemberére nézve, aki hálóköntösben, pizsamában ül egy széken Elek Ferenc Öregemberének társaságában. Ez volt az első benyomásom az előadásról. Íme, itt van Anyegin/Oblomov – mindenesetre „A” felesleges ember mintapéldánya, aki nem tud…

A múlt héten egy hangversenyen, két egyfelvonásos operán és két Kékszakállú-beavatón kívül „csak” filmeket láttam, viszont abból nem keveset: egy dokumentumfilmet („Hűség”), azt viszont egy egész osztállyal, 20 kisjátékfilmet ( az összesen 32-ből, és csak azért nem többet, mert rossz volt az…

Az elmúlt három hetemet ugyan a Gioconda-projekt határozta meg, de mégis volt közben – ráadásul az utóbbi bő egy hétre sűrítve – három olyan előadás is, amelyikben mind központi hangsúlyt kapott a kisember, aki csak szeretne nyugodtan élni, de a világ, a „nagypolitika” nem hagyja.  Az Ódry Színpad…

Lehet, hogy van akinek ez túl naiv nézőt mutat, de én tényleg alapvetően azért járok színházba, sőt azt várom irodalmi alkotásoktól is, hogy hozzászóljanak az életemhez, sőt néhány dilemmámat eldöntsék. A ma esti Jeanne d'Arc, Hegymegi Máté rendezése számos erénye mellett hozta ezt is, a főszereplő…

Óriási a színházi kínálat Budapesten, mindent nem lehet követni még akkor sem, ha valaki nagyon szeretné. Sok múlik a válogatáson, és ennek következtében hatalmas eltérések lehetnek, hogy ki milyennek ítéli az éppen lezáruló évadot. 250 alkalommal voltam színházban és koncerten, a tavalyi 208-nál…