A korábbi években is sikerült minden operabemutatót megnéznem, még a 30+-os időszakban is, de most a Ház felújítása miatt úgy érzem egy ideje, hogy diétázom, a heti egy-két este, amit az Erkelben töltök elég kevésnek tűnik. Biztosan lenne darab, amelyiket többször is beterveznék a naptáramba, ha nem mennének le a sorozatok túl gyorsan, viszont az új bemutatókat így is igyekszem mindkét szereposztásban megnézni, ha lelkesedni tudok elsőre a rendezésért, ha nem. Ha egyszer az énekesek odateszik magukat és bepróbálják...
december
19.
Opera - Erkel – Jancsi és Juliska nemcsak gyerekeknek – 2017.12.09 és 12.19. – két szereposztásban
| | Szólj hozzá!Címkék: Opera Balga Gabriella Wiedemann Bernadett Schöck Atala Villalobos Megyesi Schwartz Lúcia Kertesi Ingrid Simon Krisztina Szegedi Csaba Kálnay Zsófia Haja Zsolt Németh Judit Ducza Nóra Nánási Helga Nagy Zsófia Hajzer Nikolett Emanuele Sinisi
Szólj hozzá!
11 előadás:
1. Budaörs - A sötétség hatalma
2. Karinthy Színház - Tortúra
3. Katona - Nóra
4. Katona - Sufni - Nem vagyunk mi barbárok
5. Kamra - Bádogdob
6. Mozsár Műhely - Pira Bella
7. Örkény Színház - Anyám tyúkja/2.
8. Pinceszínház - A Gézagyerek
9. Radnóti - Üvegfigurák
10. Rózsavölgyi Szalon - 19.30 - Napfény kettőnknek
11. Thália - Mr. és Mrs.
Címkék: Ajánló
Szólj hozzá!
december
18.
Opera – Erkel – „Che commedia stupenda!” – Bohémélet 2017. dec. 15., 17.
| | Szólj hozzá!Bohéméletet néztem – és azonnal kétszer. Három napon belül. Aki tényleg ismer, az most minimum hátrahőköl, hogy most meg mi van. 32 év után MOST valóban megszerettem Nádasy Kálmán rendezését, amelyet korábban a szereplők miatt azért rendszeresen megnéztem, de nem szívesen.
Van az a szereposztás, amelyikre nem lehet nemet mondani, még akkor sem, ha mindenféle egyéb dolgokat át kellett miatta szervezni. NEKEM ez volt a lehetséges legjobb összetételű csapat, egyetlen énekessel sem volt problémám, mindenkire illett a szerep, és úgy sem csalódtam, hogy magas elvárásokkal mentem. Már a 2.0-ás verziónál is inogtam Bohémélet-ügyben, hátha mégsem olyan rossz ez a mű, annak ellenére, hogy mindenki ezt akarja hallani, de most adtam meg magamat egészen.
Címkék: Opera Molnár Levente Bohémélet Erkel Színház Fekete Attila Cser Krisztián Létay Kiss Gabriella Geiger Lajos Hábetler András Váradi Zita Strausz Kálmán Beöthy-Kiss László Sándor Csaba Hajzer Nikolett Töreky Katalin
Szólj hozzá!
Nyolc előadás:
1. Bethlen Téri Színház - Mary és Max
2. Erkel Színház - Bohémélet
3. Katona - Ascher Tamás Háromszéken
4. Örkény Színház - Tóték
5. Rózsavölgyi Szalon - 19.30 - Az ismeretlen
6. Spinoza - A védőbeszéd
7. Vígszínház - Hamlet
8. Csányi u. 5. - Szakácskönyv a túlélésért
Címkék: Ajánló
Szólj hozzá!
december
17.
Adventi koncertek 2017 - III. – "Kodály-születésnap Gödöllőn" – 2017.12.16.
| | Szólj hozzá!Nem vagyok különösebben Kodály-rajongó, de van azért néhány olyan darabja, amelyiket megszerettem az elmúlt években, különösen miután már élő koncertélményem is fűződött hozzájuk.
Ilyen például a Budavári Te Deum, amelyiket két éve a Vigadóban, tavaly az Erkelben hallottam, és nem bántam, hogy a Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar gödöllői vendégszereplésére a szerző kórusművein kívül ezt is kiválasztották - ÉS: remek operaházi szólistákat hívtak meg hozzá.
Az év legelején már jártam egy szép Verdi Requiemen, és Gödöllő legalább elérhető tömegközlekedéssel is, így mentem.
A vonatozás tűnt a kényelmesebb megoldásnak, de nem kalkuláltam be, hogy a szerelvény csak közvetlenül indulás előtt lesz bent, viszont így fagyoskodás közben összeismerkedtem néhány környékbeli ingázóval. A sötét parkon átvágás nem volt vészes, a Hamupipőke hallgatása hatásosan ellenpontozta, ahogy egy hete a tatabányai parkban a szakadó esőt a Reformáció szimfónia, amellyel a kecskeméti koncertlátogatásra készültem. A helyzet párhuzamosságát felismerve tudtam, hogy nemsokára odaérek, és lesz egy jó élményem. (Ez pont így történt.)
A kastély környékén viszont nagy volt a forgalom, kétnapos programsorozat van, kézműves vásár, gyerekprogramok, további koncertek (aki frissen, még dec. 17-én olvassa ezt, és van esélye, nézzen rá a kastély programjára!), és rengeteg autó.
A Lovarda egészen tele volt, a színpadon egy hatalmas karácsonyfa is jelezte, hogy már nagyon készülnek a 20 éve megnyitott kastélyban az ünnepekre. A StreamArt tévé felvette most is a teljes koncertet, néha a Gödöllői Szimfonikus Zenekar facebook-oldalán jelzik is, hogy mikor adják le, érdemes ezt figyelni.
Az estet Horváth Gábor bevezetője indította, aki érdekes anekdotákat mesélt Kodály Zoltánról, akinek a születésnapja ma van, sőt ez a jubileumi születésnap az évad folyamán is országszerte mindenütt rengeteg koncert apropóját adta. A mikrofon beállítása elég rossz volt, így a huszadik sorban már csak foltokban jött át, hogy mit is mond, de azt éreztük, hogy érdekes lehet.
Először a Cantemus Vegyeskar egy töredéke énekelt nekünk három kórusművet – Szép Könyörgés, Miserere, Jézus és a kufárok - , amelyeket így biztosan nem hallottam még, és valóban szépek is voltak, csak azt sajnáltam, hogy nem kérte a karnagy, Szabó Soma, hogy a három szám között ne tapsoljanak, mert a közönség szinte szétverte lelkesedésében az előadást. Dalesteken is észleltem a hajlamot, hogy a blokkon belüli számok között is mindenáron tapsolni akar a közönség. Ilyenkor az jut eszembe óhatatlanul, hogy lehet, hogy szívük mélyén mégis unják, és örülnek annak, ha végre túl vannak egy ilyen műsorszámon, amelyik nem annyira populáris.
Ezek után a koncert első részét a Budavári Te Deum zárta, amely miatt kiegészült a kórus, legalább kétszer annyian énekelték már ezt, és a zenekar tagjai, akik többségében bent voltak a teremben, és meghallgatták a kórust, a helyükre ültek. A négy szólista pedig hasonlóképpen helyezkedett el, ahogy a szeptemberi Requiem koncerten is – a kórus és a zenekar között.
Ha van valaki, aki eddig eljutott a szövegben és még sosem hallotta a darabot, felvételről sem, annak csak annyit: ez alapvetően a kórusra épül, Kodály tényleg írt elég énekelnivalót kórusok számára, tehát nem biztos, hogy egy szólista éppen ezt a darabot választaná arra, hogy megcsillogtassa képességeit. A négy énekes leginkább együttesben szólal meg, és keveset lehet valakinek külön is hallani a hangját. Ez így van, viszont kellenek hozzá mégis a rendkívüli hangok, az összhatás része az is, hogy egy-egy pillanatra kiemelkedik néhány mély vagy éppen magas hang, és lehet benne gyönyörködni. Ha szorosan számolgatnánk, hogy ki hány ütemet is énekelt, lehet, hogy valaki legyintene, hogy ez túl kevés, emiatt nem is érdemes Gödöllőre elutazni. De a lényeg pont az, hogy ugyan a szólisták adták számomra a koncertlátogatás apropóját, de az élményt az egész koncert biztosította, sőt még ennél is több: maga a rákészülés, a várakozás, az odautazás, illetve a hazatérés és most a blogírás is.
Nagyon jól szólt együtt Rácz Rita (akit hosszabb kihagyás után most láttam először), Balczó Péter (akit az utóbbi időben rengeteget emlegettek nekem a Traviáta alakítása kapcsán, de azt passzolnom kellett), Schöck Atala (akit Kecskeméten is hallottam már, és kedden fogom ismét a Jancsi és Juliskában), illetve Cser Krisztián, aki éppen két Bohémélet között ruccant ki most Gödöllőre is. (Idei programjában még egy ilyen sűrű, négy fellépéses hete nem lesz – régebben nem volt ritka, tudtam értékelni, hogy hosszabb szünet után most viszont végre hallgathattam.) A gödöllői Lovarda specialitása, hogy a koncert után a szólisták ott maradnak a bejárat előtt, és lehetett nekik egyszerre gratulálni, ez most is így történt.
Horváth Gábor partitúra nélkül vezényelt, ahogy a szünet utáni „Fölszállott a páva” variációkat is. Erre a műsorszámra már előreültem az első sorba – úgy látszik, hogy voltak többen is, akiknek elég volt az első rész, lett hely -, és nagyon jó volt viszonylag hosszabb idő után ezzel a művel ismét találkozni.
Közben átfutott a fejemen, hogy a blog előtti időben alapvetően éneklés-mentes koncertekre jártam elsősorban, így annyira nem esnek rosszul mostanában ezek a csak hangszerrel előadott műsorszámok sem, bár egészen egyértelmű, hogy elsősorban csak azért szakítok időt színházi előadások helyett koncertekre, hogy az „énekeseimet” operáktól eltérő zeneművekben is meghallgathassam, más helyszíneken. Nekik köszönhetem ezeket a kalandokat.
A koncert után egy igazi nagy sprinttel még elértem a 21h-kor induló HÉV-et, és egyedüli utasként kis időre – még a koncert hatása alatt - azt érezhettem, hogy minden rendben van, jól működik ez a világ.
Címkék: Horváth Gábor Gödöllő Cser Krisztián Schöck Atala Rácz Rita Balczó Péter Cantemus kórus Szabó Soma
Szólj hozzá!
12 előadás:
1. Centrál Színház - My fair lady
2. Centrál Színház - Dolgok, amikért érdemes élni
3. Erkel Színház - 11h, 18h - Jancsi és Juliska
4. Hatszín Teátrum - Tagadj, tagadj, tagadj
5. Katona - Sufni - Szép napok
6. Klebelsberg Kultúrkúria - A nadrág (Karinthy Sz. vj.)
7. Magvető Café - 19.30 - Ernelláék Farkaséknál
8. Radnóti - A párnaember
9. Szkéné - A fajok eredete
10. Thália Színház - Hétköznapi őrületek
11. Vígszínház - Hamlet
Címkék: Ajánló
Szólj hozzá!
Nem sűrűn veszik elő Tennessee Williams „The Glass Menagerie” című darabját a színházak, a színházi adattárból mindössze 14 bemutatóról lehet tudni, amelyek közül egyedül a Madách Kamara előadásával találkoztam 2003-ban, amely akkor már két éve ment (Huszti Péter rendezés, Piros Ildikóval, Viczián Ottóval,Crespo Rodrigóval, Pikali Gerdával). De ennél jóval korábban, gimnazistaként már olvastam, nagyjából annyi idősen, mint ahogy most a lányom megismerte. Most ráadásul vadonatúj fordítás is készült, Barabás András munkája. (Még itt az elején ne felejtsük el Morcsányi Géza dramaturg megemlítését sem.)
A Radnóti előadását Valló Péter rendezte, akinek kifejezetten erőssége, ha kevés szereplős darabban az emberi viszonyokat kell árnyaltan bemutatnia, és ezek – hangsúlyozottan a színészre, nem pedig a látványra épülő – előadások a Radnóti intim közegéhez is mindig jól illeszkednek. Jól funkcionál Horváth Jenny díszlete, amely képes elérni, hogy a narrátori szövegek elkülönülhessenek a történettől, Benedek Mari ruhái pedig jelzik, hogy ez a XX. században történt.
A színlapot végigolvasva előre sejthető volt, hogy ez a vállalkozás csak jól sikerülhet, de a főpróba után ez már múlt időben is elmondható: igen, ez egy olyan előadás, amelyiket érdemes lesz hosszan műsoron tartani, meg fogja a nézőket érinteni., és remélhetőleg díjakkal is megszórják majd. Inkább azt lenne nehéz megtippelni ezúttal, hogy mely színészeket fognak leginkább kiemelni, mert annyira rendben volt mind a négy – Kováts Adél, Lovas Rozi, Nagy Dániel Viktor és Porogi Ádám -, akik alkatilag a szerepeikhez is passzoltak.
Címkék: Kováts Adél Nagy Dániel Viktor Valló Péter Radnóti Színház Morcsányi Géza Porogi Ádám Lovas Rozi Benedek Mari Horváth Jenny Üvegfigurák
Szólj hozzá!
Nyolc előadás:
1. Átrium - Vaknyugat
2. Karinthy Színház - XIV. René
3. Katona - Sufni - Csendet akarok
4. Örkény Színház - Tartuffe
5. Örkény Stúdió - 19.30 - A Dohány utcai seriff
6. Radnóti Színház - Ádám almái
7. RS9 - 19.30 - De mi lett a nővel?
8. Rózsavölgyi Szalon - 19.30 - Tisztelt hazudozó
Címkék: Ajánló
Szólj hozzá!
december
15.
Rózsavölgyi Szalon – „családi idill sztriptízzel” – Valentin nap éjszakája – 2017.12.14. 11h - sajtóbemutató
| | Szólj hozzá!Őrült tempóban építkeznek, és így hatalmas a zaj a Rózsavölgyi Szalon vidékén a délelőtti órákban, de arra a hetven percre, amíg a sajtóbemutató tartott, mindez megszűnt, vagy legalábbis nem vettem észre, mert annyira lekötöttek a látottak.
Oleksandr Mardan kortárs ukrán szerző darabját Varsányi Anna jól mondható fordításában Dicső Dániel rendezte, két briliáns színésszel, akiket korábban soha nem lehetett együtt színpadon látni. Nem tudom, hogy kinek az ötlete volt Makranczi Zalán és Balsai Móni meghívása, de nagyon eltalálta az ízlésemet, és akár további előadásokban is szívesen nézném őket a Rózsavölgyiben IS.
Címkék: Makranczi Zalán Rózsavölgyi Szalon Balsai Móni Dicső Dániel Cselényi Nóra Enyvvári Péter Valentin nap éjszakája Deés Enikő
Szólj hozzá!
december
15.
Adventi koncertek 2017 - II. Kecskemét - Bach BWV 80 - plusz – 2017.12.11.
| | Szólj hozzá!Ez a kecskeméti koncert utóbbi heteim egyik legjobb estéjének része volt. (Ez eddig egy „hibátlan” hétnek tűnik amúgy is, de nem akarom elkiabálni négy nap alapján.) Az időpontot már legalább két hónappal korábban felírtam magamnak, mégpedig Cser Krisztián honlapjáról. Idén a jóval kevesebb fellépéséből még annál is nehezebben hagyok ki akár egyet is, de erről a Művész frissen betöltött 40. születésnapja kapcsán már külön posztban is megemlékeztem.
Kecskemét annyira nincs is messze, bár ha vonatra szorul egy pesti, annak csak a műsor első fele lett volna meghallgatható. De nem kellett kihagynom a második felét sem a koncertnek, a facebook segítségével jött a deus ex machina: a koncertet reklámozó posztom hatására a zeneblog.hu szerzőjét, Benke Pétert is elkezdte érdekelni a BWV 80-as kantáta ezzel a szereposztással, és levitt. Legalább három órán át nagyon jól beszélgettünk – például az előző napi Wagner Társaság-féle Gáláról, amelyikről tudott, ment rá és írt róla, és most erről a kecskemétiről szóló bejegyzését is mellékelem.
MOST MÁR A KONCERTRŐL:
A Filharmónia Kodály Bérletének az eseményén voltunk a Hírös Agóra Kulturális és Ifjúsági Központban, amely egy művelődési ház benyomását kelti. A wifi még erősebb, mint ami a Müpában van, és mivel ez a teremben is működött, az előttem ülőt a zenehallgatás közben is figyelemmegosztásra késztette. A többség viszont nyugodtan ült, csak nagyon kevesen beszélgettek körülöttem – persze, hogy kizárólag a kantáta alatt.
A műsor J.S. Bach d-moll csembalóversenyével (BWV 1052) indult, amely az egyetlen olyan műsordarab volt, amelyikre nem készültem előzetes hallgatással, ott ébredtem rá, hogy mégis ismerem. Nagy dózisban jutunk hozzá a tévé, rádió által olyan zenéhez, amelyet nem magunk választunk, és most ez az ismerősség jól esett. Több mű lappanghat ezáltal bennünk, mint gondolnánk. Gerhátné Papp Rita játszott csembalón, és a helyzetről eszembe jutott az a két zeneakadémista, akik a Figaro 2.0-t még szeptemberben azért hagyták ott talán húsz perc után, mert nem csembaló szólt. Na, a hangszer szerelmesei most élőben hallgathatták, a mezei koncertlátogatók pedig elelmélkedhettek, hogy tényleg nagyon másként szól, mint egy zongora.
Az első műsorszám alatt kicsit még nézegettem a közönséget is, amely többé-kevésbé megtöltötte ezt az emelkedő széksorokkal rendelkező termet, a 16. sor közepéről tökéletesen be lehetett mindent látni.
A második műsorszám volt maga „A” kantáta, és nagyon kíváncsi voltam, hogyan fog megszólalni – a felvételemhez képest.
A Filharmonia olyan szereposztást állított ki, amely elég jó lenne bárhova, a Müpába is. Ráadásul kiderült, hogy a Kecskeméti Énekes Kör tagjai a helyzet magaslatán vannak, és a kórus-részeket is jó volt hallgatni. Megkaptuk a kantátát, amit akartunk.
Mind a négy énekeshez igazán emlékezetes élményeim kötődnek, és akiket a részletek is érdekelnek velük kapcsolatban, azok olvassák el Szabóki Tündéről, Megyesi Zoltánról (aki miatt két nappal korábban két másik Bach-kantátát is meghallgattam) és Cser Krisztiánról a nyár folyamán készített egyéni ajánlót, amelyeket belinkeltem. Mindhárman azért kapták ezt a kiemelt figyelmet (további 30 énekes mellett), mert a Figaro 2.0 operakalandban énekeltek, amelynek eddigi három évéről 50 bejegyzésem foglalkozik.
Schöck Atala ebből kimaradt – korábban Cherubinóként többször is láttam Figaróban -, de lassan az is lesz tíz éve, hogy a látóterembe került a Faragó Béla „Átváltozás” című operája kapcsán, így az mindig sokat dob egy koncert esélyein, ha benne van ő is. (27 bejegyzés róla is olvasható ezen a blogon.) Tavaly és előtte a Wagner napok Frickájaként elementáris volt. Róla igazából nagyon nehéz mit írni: egyszerűen tökéletes számomra, ahogy énekel. Most ezen a kecskeméti programon talán a szokottnál is lazábban ült és várta, amíg az ő része következik. Eddig az volt a benyomásom, hogy annyira nem szereti a koncerteken azokat a részeket, amikor csak civilben ül, de most ez a 22 perces kantáta mégsem volt annyira hosszú, hogy ez a helyzet nyomasztóvá váljon számára.
Mind a négy énekest jó formában és egy egészen új helyszínen láttam, vidéki fellépéseik egyikén, amilyenre csak nagyon ritkán juthatok el – éppen a közlekedés miatt.
A szünet után örültem, hogy még jön Mendelssohn V. („Reformáció”) szimfóniája is, amelyet szintén hallgattam előre, és örök emlék marad már csak azért is, mert négy nappal korábban a tatabányai színházba menet (Játék a kastélyban) erre a diadalmas zenére áztam szét. A szimfónia esetén nagyobb távolságot éreztem a felvételem és a hallottak között, de mégis örültem, hogy élőben hallhatom. Ki ne maradjon: a karmester Erdei Péter volt Ezt már a terem másik pontjáról néztem, a jobb oldalról, ahova közben az Énekes Kör néhány tagja is beült, illetve Szabóki Tünde és fia, Cser Ágoston bariton is. Erről persze eszembe jutott, hogy ugyan meddig fog az én fiam jönni velem előadásokra – ők ketten nagyon idilli látványt nyújtottak, ahogy végighallgatták ezt a műsorszámot. (Legyen róluk említés nézőként is, ha már egyszer jgy alakult.)
Az egész élmény a gimnazista éveimet juttatta eszembe, amikor hétfőnként a miskolci szimfonikusok koncertjeire mentünk – nem volt túl sok alkalom, tehát mindre, bérletben, és persze mindig másnap volt valami fontos dolgozat.
A kecskemétiek értékelték a szép estét, amit kaptak, óriási vastapssal ünnepelték az estet lezáró eseményt, és nyilván nem fognak megfeledkezni arról, hogy egy nappal át lett téve a következő koncert és 2018. január 16-án este a Budapesti Vonósok Kamarazenekar és Boros Mihály fog nekik muzsikálni.