Mezei néző

Tarnóczi Jakab már letett annyit az asztalra, hogy elemző szakkritikák sokaságát várhatja visszajelzésként minden rendezése kapcsán, ráadásul az elmúlt években bemutatott Magányos emberek, Relax és az Extázis kedvelői már akkor is a színház jegyvásárló felületére kattinthatnak, ha még az előadásban felvetődő kérdéseket pontosan összegző színlapi ajánlót sem olvasták el előtte, amelyet feltehetően a rendező és/vagy a dramaturg Varga Zsófia készített. (A nyomtatott változatnál ez a fenti linken található már részletesebb!)

Néhány – leginkább praktikus – információt én is leírok, csupán azért, mert egyáltalán nem mindegy, hogy ki miként ül be erre a pontosan 3 óra 30 perces, kétszünetes estére. (Laza előadás benyomását kelti, de minden meg van benne tervezve, éppúgy, mint ahogy a korábbi Tarnóczi előadások is tartották a megígért menetrendet, bár itt visszaszámlálás nincs és a szünetek tényleg szünetek. Most a nézőknek nincs lehetősége a színpadra felmászkálni és nézelődni, erre ne számítsatok.)

Még csak egy hete mutatták be Arthur Miller tragédiáját Tatabányán, és már sikerült megnézni Ujj Mészáros Károly rendezését – végre nem vagyok több hónapos csúszásban, és időben tudom ajánlani. Mivel ez nem kifejezetten szórakoztató célzatú előadás (az Egérfogó és a Francia rúdugrás az), szoktak maradni még a bérletes előadásokra is jegyek, így akár a legutolsó percben is mellette lehet dönteni és a Déliből még a 17.25-ös vonattal is útnak lehet eredni – mondom a pestieknek.

Akit érdekel, az hosszan ne is habozzon, mivel a darab műfajánál fogva nem várható, hogy bérleten kívül is menjen, a színház nem sokkal régebbi és remekül sikerült Liliom előadása is már csak emlékeinkben él.

Az előadás menetideje 150 perc – épp ahogy a színlapon is szerepel.

Nyolc hónapja megvettem erre a délelőtti előadásra a jegyet, remélve, hogy semmi nem jön közbe, és bár azóta kaptam erre a napra legalább négy csábító ajánlatot, kitartottam a Fidelio mellett.
Utólag sajnálom, hogy egy héten belül lement a teljes sorozat, ez volt az utolsó és nem nézhettem még egyszer - a másik szereposztás néhány énekese kiemelten érdekelt volna, jobban, mint az egyébként kiválóan teljesítő külföldi vendégek (Sinead Campbell Wallace és Jamez McCorkle), akiket sose hallottam korábban. (Egy nézés sosem elég - az más kérdés, hogy kinek van ideje és pénze négy alkalomra, ahogy azt anno Fodor Géza csinálta. - Két éve a Don Giovannit végig tudtam nézni nyolcszor, lehet, hogy hasonló lehetőségem/döntésem nem lesz több, viszont mivel most májusban megint lesz DG, így ezt felemlegetem, remélem, hasznosul legalább a rövid ajánlóm.)

A bemutató után két nappal láttam a Karinthy Színház Liliomjá-t Keresztes Attila rendezésében: könnyen szerethető, játékos előadás 140 percben, egy szünettel. – Hamar elröppent ez a vasárnap délután és jó emléket hagyott maga után.

Minden mindennel összefügg, a mezei néző a legkülönfélébb helyeken is néha ugyanazokat az alkotókat és színészeket látja, akár csak néhány nap különbséggel is. (Kicsi a színházi szakma, így pláne ideális lenne, ha összefogna és egységesen jelenne meg…- de most nem erre folytatom a gondolatsort.)

A múlt héten csütörtökön láttam az Erdő-t Szolnokon, Antal Csaba impozáns díszletével és két nappal később az Eiffelben szintén egy másik nagyon izgalmas Antal Csaba munkát (Királyi fenség/Az ítélet), míg két főszereplő Mészáros Martin és Barta Ágnes az Orlai Produkció új Agatha Christie bemutatójában szerepelt (Éjféltájt).

Most erről a szolnoki Erdő-ről írok le néhány futó benyomást. Az előadás két óra negyvenöt perc hosszú – egy szünet van és a megszokottnál talán kellemesebb árakon dolgozó büfé hozzá…

Néhány napja mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban David Eldridge párkapcsolati trilógiájának az utolsó részét is. Korábban itt láthattuk a Kezdet-et, majd a Bármit mondhatsz-ot is, és most megérkezett A vége is Dicső Dániel rendezésében, Hárs Anna dramaturg közreműködésével. 

A megtekintést azoknak ajánlanám, akik szerették az előző két előadást, illetve általában kedvelik a párkapcsolati témájú szószínházat és/vagy a két főszereplőt. Egyetlen kilencven perces beszélgetést nézünk Schneider Zoltán (Alfie) és Hegyi Barbara (Julie) között az Enyvvári Péter által tervezett amerikai konyhás nappaliban, ahol a színészek Cselényi Nóra ruháit hordják.

Aki megnézi az Orlai Produkció új előadását és nagyon figyel, minden bizonnyal rá fog jönni, hogy miért adtam a fenti címet és jó esetben nevetni is fog.

A nagyon figyelés mindenképp ajánlott, aki együtt akar nyomozni a két felügyelővel – Ficzere Bélával és Dékány Barnabással.

Aki szereti a szerző műveit és Orlai Tibor színészeit is, azoknak kellemes kikapcsolódást nyújthat Simon Kornél rendezése – 130 perc egy szünettel. Jegyek - minden árkategóriában - legközelebb május 24-re vannak, ezen a linken.

Az ötödik pecsét erősen kilóg a József Attila Színház profiljából, semmi köze sincs a könnyű szórakoztatáshoz, viszont cserébe módot ad arra, hogy valóban fontos kérdéseken gondolkozzunk el és a színészek játékát élvezzük. 

Vigyázat, nem vígjáték, hanem megrázó előadás, azoknak különösen az lehet, akik lélekben felkészületlenül ülnek be rá.

Menetidő: egy szünettel körülbelül két és fél óra - nem nézegettem az órámat, lekötöttek a látottak.

Az ajánló az április 13-i előadás alapján készült, amely a bemutatót épp egy évvel és egy nappal követte. (Igen, jól elhúztam a megtekintést, viszont így egy kiérlelt előadásról számolhatok be, amely remélhetőleg még hosszan műsoron tartható. Ezúton is gratulálok az alkotóknak és a szereplőknek!)

Legközelebb május 19-én látható - jegyek még kaphatóak ezen a linken. (Jelenleg 30% kedvezmény is érvényben van majdnem az összes előadásra, amelyikre van még jegy!) 

Nyolc ajánlóm nincs még készen, és ma nézek még két előadást. - Nyilván őrültség, de a színházi évad hamarosan véget ér, így most kell még élvezni, hogy van választási lehetőségünk. Már nem olyan magától értetődő, hogy egy friss bemutató átmegy a következő szezonra, főleg nem vidéken - most kell a műsort gondosan átnézni.
Mindent nem akarok egyszerre rátok nyomni, inkább csak egy "most vagy (lehet, hogy) soha" lehetőséget említek.

Az Eiffel Műhelyházban egy hete láttam két kortárs magyar opera első nyilvános előadását - ma lesz a harmadik, és egyben utolsó alkalom ebben az évadban és van még 212 jegy.