Mezei néző

Kifejezetten ajándéknak éreztem a Zeneakadémia koncertjét, amelyen az intézmény hallgatóiból összeállított negyven tagú kórust és szimfonikus zenekart Vashegyi György vezényelte. A koncertpódiumon ritkán előkerülő Cosí fan tutte szólalt meg szintén a hallgatók közül kiválasztott szólisták által (kivétel volt Megyesi Zoltán és Najbauer Lóránt, akik meghívott vendégekként énekeltek). A hétvégém legjobb élménye volt ez az este, most kivételesen külön örültem annak is, hogy nem rendezte meg/félre senki a darabot és még így is, a kottaállványok között is, a szereplők között megszületett a kapcsolat és megelevenedett Mozart egyik legérdekesebb operája.

„Boldog az az ember, aki mindent a jó oldalról szemlél” – énekli a hat szólista a Cosí fan tutte zárlatában. Igen, érdemes mindenben a jót keresni, többre megyünk vele valamivel – ezért kedvetlenedtem el igencsak a hétvégém során, amikor minden erőmet megfeszítve azon voltam, hogy időt csináljak három operának, amelyeket sikerült is megnézni végül, és mégis felemás a mérleg, arról nem is szólva, hogy a megírással is elcsúsztam. De majd igyekszem a félig üres poharat félig telinek látni, mert vannak a három előadásnak kétségbevonhatatlan és elidegeníthetetlen értékei, és hátha az marad meg. Az egyik: igazán jó énekeseket nézhettem, akik persze nem mindig voltak optimális helyzetbe hozva, ha a legfinomabban akarok fogalmazni. (De kezdem azt hinni, hogy az a kivétel, amikor a rendezés nem gátolja az énekesek munkáját, így vasárnap este már kifejezetten fellélegeztem a koncertszerű Cosí fan tuttét hallgatva.)

A Zeneakadémia két Orfeuszáról (Greek Late Night gyűjtőnéven még látható) írtam, ez most kizárólag a ma délelőtti Don Pasqualéról szól, néhány utalással az esti Cosí fan tuttéra is, amelyről szintén külön bejegyzés készült.

Tizenhárom előadás:

Tizedikére tíz előadás:

Hét előadás:

Az én lelkem röpülni fog a K2-vel a Szkénében, a papírforma szerint, amúgy meg itt van tíz előadás, nagyon kellemesek is:

Tíz előadás és a Zeneakadémián koncertszerű Cosí fan tutte este hatkor (vezényel: Vashegyi György és benne van az én első Ferrandóm, Megyesi Zoltán), amelyre szinte nincs is jegy:

Nem gyakori, hogy egy író saját szövegét rendezi, most mégis ez a helyzet. Németh Ákos négy kétszereplős jelenetet ír, amelyek a nyolcvan perces előadás beharangozó szövege szerint egymástól egészen függetlenek. Ha nagyon akarjuk, mégis elképzelhető az utolsó három az első jelenet női szereplőjének visszaemlékezéseként.

Kilenc előadás:

Immár valóra vált, amit két éve a Városmajorban még csak reméltem: műsoron lévő, élő előadás lett Hábetler András zenés színházi rendezése, amely Mozart és Da Ponte Figaro házasságának az átdolgozása. Most következik róla a hatodik, nem rövid bejegyzés. Még 5000 szó a témáról, de jól átfutható. Sok minden eszembe jutott megint, amely talán az előző ötben nem lett eléggé kiemelve és még mindig nem érzem, hogy a megismerési folyamat végére jutottam volna. Feltett szándékom, hogy a szolnoki előadás tanulságait viszont majd röviden foglalom össze és ennek a lehetőségében - jelenleg - komolyan hiszek is. (Következő előadás: febr. 22-én 19h)