Mucsi Zoltán, Thuróczy Szabolcs és Katona László együttese tegnap este a Centrálban bemutatta a Balhéatlasz-t Budapesten is, és ma jöhet is már a második előadás.
Vinnai András darabja egy tavaszi B32-es felolvasószínházi este után a pályafutását már az Ördögkatlanban megkezdte. Kovács Lehel rendezése nyolcvan perces, szünet nélküli, melynek elkészítésében támogatta a Nézőművészeti Kft. művészeti vezetője, Gyulay Eszter dramaturg és a látványtervezők: Molnár Anna, Pirityi Emese és Mervel Miklós.Várhatóan az ország több pontján is feltűnik majd, ebből a műsorból minden információ kiderül előre még a novemberi időpontokkal kapcsolatban is. A jegyek erősen fogynak, hosszú ajánlóra nincs szükség - ez itt elsősorban azoknak a figyelmét hívja fel, akik valami miatt nem vették észre még a műsorban.
Sok értelme nincs leszpoilerezni a részleteket, amikor még ennyire új a produkció, és érdekes lehet önmagában is, hogy milyen balhékat gyűjtöttek össze nekünk az alkotók, hogy igazolva lássuk, mennyire durván sok konfliktus közepette élünk, és milyen rosszul kommunikálunk. Tényleg ez van, piszlicsáré kis apróságok hoznak ki minket a sodrunkból gyakran, egy-egy mondatot érzünk nyílt provokációnak (bár lehet, hogy annak is szánták), ezt a rövid kis életünket ilyen kis napi ütközetekben szúrjuk el. Az előadás hatására talán jobban fogunk figyelni – ez a mellékhatás azért kinéz.
Hasznos az előadás üzenete, és kellemesen szórakoztatnak a legkülönfélébb konfliktusokat bemutató rövid jelenetek is. Tegnap a közönség folyamatosan nevetett, és lesz ez a nevetés még erősebb is, ahogy egyre többször kerül nézők elé a darab és a reakciók visszahatnak a színészi játékra. Mindig lesznek improvizációk és a nézők egy részét is megszólítják közben, így vagy úgy.
Ebben az előadásban szerencsés módon minden szereplőnek jutnak monológok és kettősök is, sőt egy-egy jelenetben mindhárman is jelen lehetnek. Az eljátszott karakterek státusza változatos, és néha még az is előfordul, hogy a színészek a saját nevükkel nyilvánulhatnak meg.
A színlap illetve csak Mucsi Zoltán, Thuróczy Szabolcs és Katona László neve pont elég ajánló, sokat tettek mindhárman azért évtizedeken át, hogy biztosak legyünk abban, hogy érdemes őket nézni. Ez az oka, hogy róluk 55-30 közötti bejegyzést írtam az elmúlt 13 évben (ld. a nevekhez kapcsolt linkeket), és igyekeztem semmit nem elmulasztani. (A legtöbb, amit mondhatok: miattuk még képes voltam kereskedelmi tévéken futó sorozatokat is megtekinteni, de ezeket inkább nem sorolom fel, mert ez egy színházi ajánló blog.) A Nézőművészeti Kft. egész tevékenysége, további színészei is érdekesek számomra, a többi előadásukat is melegen ajánlom, és remélem, hogy még sokkal nagyobb mozgástérhez jutnak, amint végre kidolgoznak valami olyan finanszírozási rendszert, amelyik a független és magánszínházak minőségi munkáját is támogatja. De nem akarok balhézni emiatt, csak drukkolok nekik a pálya széléről.
Ps. Véner Orsolya fotói a Nézőművészeti Kft. oldaláról származnak.
