Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (89) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (106) Almási-Tóth András (53) Ambrus Mária (36) Anyegin (20) Ascher Tamás (27) Átrium (52) B32 Kultúrtér (23) Bábszínház (37) Bagossy Levente (26) Bakonyi Marcell (26) Balatoni Éva (22) Balázs Andrea (23) Balczó Péter (43) Balga Gabriella (36) Bálint András (25) Balsai Móni (29) Bányai Kelemen Barna (29) Bán Bálint (29) Bán János (23) Baráth Emőke (25) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (58) Benedek Mari (68) Benkó Bence (22) Bezerédi Zoltán (33) BFZ (39) Bíró Bence (24) Bodor Johanna (21) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (26) Börcsök Enikő (28) Böröndi Bence (26) Bretz Gábor (93) Brickner Szabolcs (22) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (34) Centrál Színház (40) Chován Gábor (26) Christian Franz (20) Csákányi Eszter (27) Cseh Antal (50) Cselényi Nóra (26) Cser Ádám (29) Cser Krisztián (293) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (28) Czeizel Gábor (20) Cziegler Balázs (35) Dankó István (37) Debreczeny Csaba (24) Dicső Dániel (23) Dinyés Dániel (49) Domokos Zsolt (26) Dömötör András (20) Don Giovanni (28) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (42) Ember Márk (26) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (29) Epres Attila (21) Erdős Attila (27) Erkel Színház (150) Eszenyi Enikő (20) Évadértékelés (52) Fábián Péter (24) Farkasréti Mária (43) Fehér Balázs Benő (24) Fehér László (21) Fekete Ádám (21) Fekete Anna (26) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (29) Ficza István (28) Ficzere Béla (26) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (89) Figeczky Bence (22) Fischer Ádám (38) Fischer Iván (26) Fodor Beatrix (66) Fodor Gabriella (35) Fodor Tamás (34) Friedenthal Zoltán (21) Fröhlich Kristóf (22) FÜGE (48) Fullajtár Andrea (45) Für Anikó (22) Füzér Anni (23) Gábor Géza (90) Gálffi László (27) Gál Erika (55) Gazsó György (25) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (21) Göttinger Pál (54) Grisnik Petra (20) Gyabronka József (27) Gyulay Eszter (31) Hábetler András (98) Haja Zsolt (45) Hajduk Károly (25) Halász Péter (21) Hamvai Kornél (20) Hartai Petra (26) Hegedűs D. Géza (33) Hegymegi Máté (21) Heiter Melinda (30) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (23) Hevesi László (22) Hollerung Gábor (31) Honti György (23) Horesnyi Balázs (24) Horkay Barnabás (20) Horti Lilla (22) Horváth Csaba (33) Horváth István (46) Horváth Jenny (21) Ilyés Róbert (25) Izsák Lili (29) Jankovics Péter (21) Járó Zsuzsa (25) Jordán Adél (27) Jordán Tamás (25) Jurányi (107) k2 színház (27) Kákonyi Árpád (23) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (30) Kálmándy Mihály (46) Kálmán Eszter (53) Kálmán Péter (43) Kálnay Zsófia (62) Kamra (43) Kardos Róbert (27) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (48) Kárpáti Enikő (23) Kaszás Gergő (23) Katona (139) Katona László (41) Kecskemét (20) Kékszakállú (74) Kelemen Zoltán (20) Kerekes Éva (31) Kerekes József (22) Keresztes Tamás (39) Keszei Bori (48) Khell Csörsz (21) Király Attila (21) Kissjudit Anna (20) Kiss András (48) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (26) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (43) Kolibri Színház (26) Kolonits Klára (71) Komlósi Ildikó (46) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (24) Kovács István (58) Kovács János (24) Kovács Krisztián (30) Kovács Lehel (27) Kovács Patrícia (23) Kovalik (31) Kováts Adél (31) Krisztik Csaba (26) Kulka János (22) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (23) László Boldizsár (27) László Lili (30) László Zsolt (49) Lengyel Benjámin (28) Lestyán Attila (21) Létay Kiss Gabriella (40) Lovas Rozi (28) Mácsai Pál (23) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (26) Márfi Márk (22) Martinkovics Máté (23) Martin Márta (20) Marton Róbert (23) Máté Gábor (39) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (110) Meláth Andrea (23) Mertz Tibor (20) Mester Viktória (52) Mészáros Béla (39) Mészáros Blanka (30) Mészáros Máté (26) Mészöly Anna (25) Miksch Adrienn (46) Miskolc (69) Mohácsi János (36) Molnár Anna (25) Molnár Gusztáv (21) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (47) Mucsi Zoltán (57) Müpa (134) Nagypál Gábor (36) Nagy Dániel Viktor (20) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (22) Nagy Zsolt (34) Napi ajánló (179) Németh Judit (25) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (41) Nyakó Júlia (21) Nyári Zoltán (38) Ódry Színpad (68) Ónodi Eszter (23) Opera (644) opera (38) Operakaland (44) Operettszínház (20) Ördögkatlan (25) Orfeo Zenekar (21) Örkény Színház (65) Orlai Tibor (123) Ötvös András (27) Őze Áron (30) Palerdi András (47) Pallagi Melitta (20) Pallag Márton (21) Pálmai Anna (34) Pálos Hanna (31) Pál András (63) Pasztircsák Polina (39) Pataki Bence (30) Pataki Ferenc (25) Patkós Márton (22) Pelsőczy Réka (70) Pesti Színház (30) Pető Kata (38) Petrik Andrea (21) Pinceszínház (29) Pintér Béla (29) Polgár Csaba (26) Porogi Ádám (34) Purcell Kórus (28) Puskás Tamás (25) Rába Roland (25) Rácz István (26) Rácz Rita (31) Radnay Csilla (28) Radnóti Színház (67) Rajkai Zoltán (24) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (23) Ring (36) Rohonyi Barnabás (23) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (80) RS9 (32) Rujder Vivien (34) Rusznák András (22) Sáfár Orsolya (33) Sándor Csaba (39) Scherer Péter (41) Schneider Zoltán (45) Schöck Atala (59) Schruff Milán (24) Sebestyén Miklós (28) Sodró Eliza (28) Spinoza (24) Spolarics Andrea (22) Stohl András (41) Stúdió K (23) Súgó (73) Sümegi Eszter (26) Szabóki Tünde (26) Szabó Kimmel Tamás (22) Szabó Máté (61) Szacsvay László (27) Szakács Györgyi (21) Szamosi Zsófia (26) Szántó Balázs (26) Szappanos Tibor (32) Szegedi Csaba (42) Székely Kriszta (31) Székesfehérvár (20) Szemerédy Károly (23) Szemere Zita (49) Szerekován János (30) SZFE (33) Szikszai Rémusz (30) Szilágyi Csenge (20) Szirtes Ági (32) Szkéné (69) Szvétek László (35) Takács Kati (21) Takács Nóra Diána (24) Takátsy Péter (31) Tamási Zoltán (29) Tarnóczi Jakab (22) Tasnádi Bence (39) Tatabánya (24) Thália (113) Thuróczy Szabolcs (32) Tihanyi Ildikó (30) Török Tamara (30) Tóth Zsófia (22) Udvaros Dorottya (23) Ullmann Mónika (26) Ungár Júlia (23) Vajdai Vilmos (24) Valló Péter (32) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (25) Városmajori Színpad (27) Vashegyi György (39) Vida Péter (24) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (35) Vígszínház (71) Viktor Balázs (23) Vilmányi Benett Gábor (24) Vizi Dávid (38) Vörös Szilvia (30) Wagner-napok (35) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (23) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (57) Znamenák István (44) Zöldi Gergely (27) Zsótér Sándor (88) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Az utóbbi időben sorra megtalálnak a fiatalok élethelyzetével foglalkozó előadások (ld. Kartoték, Nem vagyunk már gyerekek ), és ebben a Romeo és Júliá-ban sem a szerelmi történetet láttam meg elsődlegesen, hanem a generációs drámát. Ha normálisan mennek a dolgok, és a fiatalok kapnak valódi támogatást a felnőttektől (az előadásban a harmincas-negyvenes generáció hozza a döntéseket és lép fel tanácsadói szerepben!), biztosan nem halnak meg, és négynapos legendás sírig tartó szerelem helyett csak egy átlagos párkapcsolat jut nekik osztályrészül. (Sokan inkább az utóbbit választanák a korai halál helyett.)

Ezt vittem magammal ebből a nagyon sokféle stílust és korszakot egyszerre megjelenítő eklektikus előadásból, amelyet a nagyon szerethető dunaújvárosi társulat játszik Őze Áron rendezésében, talán elsősorban a középiskolás korosztályt megcélozva.

 romeo6.jpg

Vrabecz Botond - Kiss Attila - Jankovics Katalin - azaz: Romeo, Lőrinc barát és Júlia az esküvői szertartáson

Szalánczi Ágota dramaturg nem húzta ki a prológusból az alábbi reménykeltő és egyben a nézők elnézését előre kérő mondatot: „Erről regél e kétórás darab. / Néző, kérünk, hibákra most ne nézz! / Így lesz az is, mi csonka még: egész.”  Ennek alapján sokáig azt hittem, hogy egy vagány módon meghúzott szünet nélküli változatot fogunk látni, valóban két órában, Shakespeare szándékai szerint.

Nem, szünet az lesz, és az estének 22.00-kor van vége. Az alkotók itt-ott valóban rövidítettek, de betétdalokat – Gasparik Gábor előadásában – hozzá is írtak Shakespeare művéhez.

 romeo12.jpg

Énekes: Gasparik Gábor

A Romeo és Júliá Shakespeare legnépszerűbb darabja, a Színházi adattár 172 korábbi magyar nyelvű bemutatót tart számon belőle. Ennek ellenére engem mindig idegesített, hogy a tragédia félreértések és rossz döntések sorozatából fakad, amelyet több ponton is el lehetne hárítani, de ennél kevesebb is elég lenne: ha a fiatalok nem a szüleik generációjának mintáját követnék, és mernének a saját értelmükre támaszkodni, nem jutnának el sem egymás leöldöséséig, sem az öngyilkosságig. Biztonságot nem adnak nekik sem a gyűlölködő szülők, sem bizalmasaik – a Dajka (Polgár Lilla) és Lőrinc barát (Kiss Attila) az, aki még tovább ront a helyzetükön.

romeo8.jpgHerceg: Vizkeleti Zsolt

Utóbbi az első pillanatban felismerhetné, hogy a Herceg (Vizkeleti Zsolt) segítségére számíthatna, a házasság által a két ellenséges családra hatékonyan rá tudnák kényszeríteni a békét, és ezek után a fiatalok vagy boldogan élnének, amíg meg nem halnak, vagy a legrosszabb esetben is csak „elfejlődnének” egymástól, mindenféle látványos dráma nélkül.

Az, hogy hová vezetne egy hirtelen fellángolásra épülő kapcsolat, nem tudhatjuk, mivel Romeo hátteréről, azaz a Montague családról semmit nem tudunk - a szerző nem érezte fontosnak, hogy ezt is kifejtse. A szerelmesekkel akart leginkább foglalkozni.

Azt azért látjuk, hogy Júlia egy bántalmazó apa áldozataként nőtt fel – Baksa Imre Capulet alakítása ezt hatásosan kiemeli. Játéka alapján mostohaapának tippelném, ha az, meg lehetne magyarázni, hogy a lányt a lehető leggyorsabban el akarja távolítani otthonról.

romeo10.jpg Bágyi Márton - Baksa Imre - Jerger Balázs - azaz: Benvolio, Capulet és Mercutio

Őze Áron rendezését nézve a fiatalok kiszolgáltatottsága tűnt a darab központi gondolatának, mintha a színház az előadásra érkező gimnazistáknak azt üzenné: „Nem számíthattok senkire, próbáljatok meg inkább gondolkodni és egyedül boldogulni! Nehogy Lőrinc baráthoz forduljatok segítségért!"

A második gondolatom az előadás kapcsán: lehetetlen Shakespeare szövegének nagy részét megtartani és egyidejűleg zökkenők nélkül modernizálni. Sőt lehet, hogy nem is érdemes kompromisszumos megoldást kötni.

A Romeo és Júlia a szöveget is megtartó (!), a környezetet mába helyező részleges modernizálásával az egyik fő baj: a világ olyan nagymértékben megváltozott 400+ év alatt, hogy 2026 Magyarországán eleve nem jönne létre a mű alapkonfliktusa - csak a féktelen gyűlölködés maradt azonos. A házasulandók átlagéletkora Magyarországon harminc felett van és egyre kevesebben szánják rá magukat az elköteleződésre. Az apák megkerülhetőek, a többségüknek nem áll módjában, sem szándékában lányaik jövőjéről dönteni, arról már nem is beszélve, hogy hercegek, grófok sem mászkálnak, és nincs is halálbüntetés… Felemás hatást keltett - bennem. (Ha minden eredetiben maradna, akkor is eszünkbe juthatna, hogy az ország ugyanígy ketté van szakadva, mint Verona, és ebből a nem szűnő gyűlölködésből senki nem fog jól kijönni a végén.)

 romeo1.jpg

Shakespeare korában is fikció volt a történet, de legalább akkor még tényleg létezett a nagyon sok külön állam Itália területén, és minden más is nagyjából lefedhette kora angliai viszonyait, a nyelve pedig nem tűnhetett régieskedőnek.

Az előadás szövegén látszott így is az alkotók újító törekvése, mégis leginkább a Mészöly Dezső ma már klasszikusnak számító költői fordítását hallhattuk, bár alkalmanként hangkulisszával elnyomva, szándékosan kevéssé artikulálva, hogy inkább csak a színészek mozgását figyeljük. Beiktattak mai szövegeket is, amelyek persze nem olvadhattak össze az eredetivel, és a zenés betétek szintén nagyon erős kontrasztot képeztek.

Modernizálás esetén talán célravezetőbb egy friss fordítást használni, vagy az egészet bátran átdolgozni egységes stílusban, de most az alkotók nem ezt az utat választották.

romeo9.jpgDajka: Polgár Lilla

Nemcsak a szöveg érződött eklektikusnak, de a jelmezek (tervező: Bakos Boglárka) sem egy kort jellemeztek, tiritarkaságuk talán azért volt szükséges, hogy a két főszereplő fehér-kék színei, letisztultsága érvényesüljön és ártatlan áldozat mivoltukat kifejezze. Trifusz Péter díszletében a műanyag és a fém dominált, a fekete műanyag függöny előtt jól érvényesültek a színes ruhák. A színpadkép domináns eleme a négy műanyag vizes konténer is, amelyet még ki is világítanak, és végül kapnak további funkciót is...

Ezt látva, bennem felmerült, hogy a darabot talán elsődlegesen azért nem játsszák kortárs stílusban, mert a XVI. század végét idéző kosztümökre és azokhoz illeszkedő díszletre nincs forrás, bár van egy erős nézői réteg, amely ehhez ragaszkodna – köztük fiatalok is. Itt úgy tűnik, mintha egy könnyűzenei koncertre készülő színpadot rendeztek volna be, ahol a két felvonásvégi fináléban mindenki elfér és táncol. Zenei vezető: Nyitrai László, koreográfus: Dunaveczki Éva. Nem ritka jelenség, hogy zenével és tánccal "puhítják" a tragédiát - Shakespeare-nek sem lenne ellenére maga az ötlet. Mivel ő is fekete háttér előtt játszatta a darabjait, így ebben a fekete műanyagfüggönyben egyszerre érvényesült a hagyományhoz való ragaszkodás és a maiság is.

romeo4.jpgTybalt: Hajnal János

Ízlések és pofonok…- biztosan volt olyan néző, aki kifejezetten szerette nézni ezeket a jelmezeket, a tarka inget a Mercutioként még a szokásosnál is többet mozgó Jerger Balázson, akinek minden megmozdulása sikert arat, és a jóakaratú Benvolión, azaz Bágyi Mártonon. Ez a színesség egészen más világot jelképez, mint az ostoba és féktelen gyűlölet által fűtött a Tybaltot játszó Hajnal János fekete bőrruhája, bár a végén a gyűlölet mindenkit legyőz.

Az, hogy egymást ölik az ifjak, a szülői generáció hatása, akiknek viszont modernizálás esetén jóval idősebbeknek kellene lenniük.

Capuletné harminc körüli az eredetiben, hiszen ő is korán szült, de a mai viszonyok között minimum ötven lenne, és feltehetően balettre vagy külön angolra kísérgetné 13 éves lányát - a férjhez kényszerítés pedig nem jöhetne szóba.

romeo2.jpg

Capuletné: Holecskó Orsolya

Holecskó Orsolya kiválasztása a szerepre azt mutatja, hogy a rendező ebben az esetben Shakespeare korához igazodott, ahogy a Dada esetében is (Polgár Lilla). Öregnek nem tűnt utóbbi sem, miközben a szövegben erre vonatkozó utalásokat meghagyták a játszók által idézőjelbe téve, de ezek a metakommunikatív gesztusok nem tették ezeket a mondatokat érvényesebbé.

romeo3.jpg

Holecskó Orsolya talán boldog lett volna, ha hallja, amint a barátnőm odasúgta nekem első színpadi megjelenésekor: „ugye ő lesz a Júlia?” – A színésznő alkatilag biztosan alkalmas lett volna a szerepre, a 11. sorban alig látszott lányánál idősebbnek. A rá adott ruhát sehogy sem tudtuk értelmezni, ebben nem egy előkelő férjes asszony benyomását keltette, sőt... Lehet, hogy a ruha azt akarta kifejezni, hogy Capuletné a saját lányával akar versenyezni és nem hajlandó megöregedni?

romeo13.jpgRomeo anyja: Nagy Enikő

Nála fényévekkel jobban járt Romeo anyja, Nagy Enikő – őt a tervező nem fosztotta meg a méltóságától, sőt kapott egy plusz jelenetet, amely adott neki valami minimális esélyt, hogy ezt a Shakespeare által egészen figyelmen kívül hagyott karaktert kicsit kidolgozhassa. Finom szépsége még most is érvényesül. (Aki látta Desdemonaként a Budapesti Kamaraszínházban, annak ránézve eszébe jut ez a gyönyörű élmény, de sajnos annak a színháznak a méltatlan eltörlése is, amelyet a színházi szakma tétlenül nézett.)

Horváth István Montague-ként a szokásos módon a háttérben maradt - feltehetően átlagosan rendes apa és férj, akiről így nincs mit beszélni színpadon.

romeo5.jpg

Ami pedig a fiatalok szerelmét illeti: ebben a közegben/előadásban nem teljesedhet ki.

Vrabecz Botond most is rokonszenves, hangsúlyozottan hétköznapi fiú, akivel akár a dunaújvárosi kamaszok is azonosulhatnának, és ez fontos, ahogy fiatalsága is. Ráadásul a viszonzott szerelem hatására hirtelen tele lesz energiával, ő is pörög, nemcsak Mercutio, viszont fontos jelenetekben nem hiteles a kapcsolódása a többiekhez, és ezért nem rá húznám a vizes lepedőt… - Nehezen hisszük el, hogy akár a tarkaingesekkel barátkozik, nem tűnik kellően varázslatosnak Júliával való megismerkedése, és a Gollob Szabolcs által pontosan megkoreografált és precízen kivitelezett késelési jelenet is hamis – ez a karakter, de a tarkaruhásak sem hordanának magukkal kést. Ezekhez a ruhákhoz nemigen társítanánk párbajokat, pláne nem tollasozás után.

 romeo11.jpg

Jankovics Katalinnal szintén lehet szimpatizálni, de magát a halálos nagy szerelmet mégsem hittem el neki sem, nem éreztem az azonnali kémiát, amit az Ahogy tetszik esetén igen. És leginkább: nem hihettem el, hogy inkább mindketten belehalnak, mint hogy a másik nélkül éljenek. (A szerelmi vágy betöltetlensége miatti halálvágy azért biztosan nem ment ki a divatból, a férjem néhány éve leszedett egy fiatal fiút a Margithíd párkányáról, aki kedvese képét szorongatta – a fotót végül mi őriztük meg.)

Ennyire izzó szerelem nem jött át a nézőtérre, ez voltaképp az egyetlen igazi nagy baj. Ha ez a szerelem megérinti a nézőt, nyilván nem akad meg a hibákon, és akkor tényleg egésszé válik minden. Egy Romeo és Júliá-nak sodornia kell a nézőjét, és ez esetben erős nyomot is hagy. Még emlékszem, hogy 1984-ben Miskolcon át is éltem a csodát Igó Évával, Mihályi Győzővel és Tímár Évával, nem kihagyva Szirtes Gábort sem, és egyes jelenetek pontos szövegére miattuk emlékszem.

Kívánom az előadás célközönségének, a dunaújvárosi fiataloknak, hogy sokuknak lehessen ez az előadás ugyanígy negyven évnél is tovább ható emlék, viszonyítási pont, amelyre még akkor is szívesen gondolnak, amikor az unokáikat viszik színházba.

romeo7.jpg

MÉG KÉT SZEMÉLYES MEGJEGYZÉS ZÁRÁSKÉNT

1.Vidékre azért is jó színházba járni, mert mire hazajut valaki – egy-másfél óra alatt – bőven van idő kivesézni a látottakat.

Az előadásra ezúttal egykori tanítványommal mentem, akinek egykor módomban volt Shakespeare-t tanítani, sőt az iskolai színjátszó körünkben is főszereplőm volt három éven át, és harminc évnél régebben sikerült a kapcsolatot azóta is fenntartani. Azt hiszem, jó élményként fog megmaradni ez a közös Romeo-nézés, amelynek a tanulságait most lejegyeztem. 

2. Az előadás kapcsán eszembe jutott még egy nagyon lényeges emlékem.

Amikor a fiam született 2008 szeptemberében, a mellettem fekvő kismama épp 13 éves volt, a hetedik osztályt hagyta abba az előző évben. Gyermeke apja pedig 15. Mivel csak egyetlen éjszaka eredménye volt a terhesség, sem az apa, sem a lány családja nem akarta a gyermek megszületését, így a lánynak el kellett hagynia otthonát, egészen magára maradt. Annyi szerencséje volt, hogy egy nevelőszülő csecsemőjével együtt vállalta, így nem egymástól elválasztva kellett élniük egy nevelőotthonban, hanem remélhetőleg együtt maradhattak - a szülés időpontjában mindenesetre ebben bízhatott. Szinte pontosan 18 év telt el azóta, amióta megismertem, és még mindig emlékszem rá, mert kevesen beszéltek nekem olyan hévvel a szerelmükről, és várták gyermekük születését, mint ő, annak ellenére, hogy cserben hagyták őket. 

Fotó: Ónodi Zoltán

Címkék: Dunaújváros Gollob Szabolcs Kiss Attila Őze Áron Holecskó Orsolya Baksa Imre Horváth István Nagy Enikő Nyitrai László Jerger Balázs Romeo és Júlia Hajnal János Vizkeleti Zsolt Nagy Ádám Gasparik Gábor Trifusz Péter Vrabecz Botond Jankovics Katalin Dunaveczki Éva Polgár Lilla Bágyi Márton Horváth Noel Csarnai Bálint Bakos Boglárka Szalánczi Ágota

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr1319171087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása