A harmadik szakaszt, amely 14 km lett végül, szintén dél körül kezdtük, szintén vasárnap, mégpedig a külső Üllői úton az 50-es villamos Iparvasút nevet viselő megállójából, ahová pontosan húsz perc a kijutási idő a Határ úti metróállomástól.
Díszítés az útvonal egyik házán - aki bejárja, az minden bizonnyal észre is fogja venni, hogy melyiken
Verőfényes idő volt, de már nem párosult kibírhatatlan hőséggel, így nyugodtan folytattuk a pestszentlőrinci sétát a családiházas övezetben, még mindig a Burma-vasút elhagyott vágányai mellett, majd átvágtunk a Lőrinci temetőn is, amelyben hatalmas márványsírok előtt haladtunk el. A temető a nap túlnyomó részében nyitva, jól jöhet valakinek a főbejárat közelében álló pad, a mosdó, de a kávéautomata is.
Az útvonal nagyon közel van a Ferihegyi reptérhez, így a séta közben valóban nagyon gyakran szállt el a fejünk felett egy gép.
Aki szeret közelről ilyen gépeket nézni, annak a legjobb tippünk a Bélatelep közepén elhelyezkedő Martinovics tér, ahol van kényelmes pad, játszótér és még pingpongasztal is…
Ahogy innen továbbhaladtunk, átvágtunk a Keresztúri erdőn is, ahol egy tankcsapda emlékeztet Budapest ostromára. (Az erdőben körülnézve több emlék is látható, aki először jár arra, annak érdemes időt hagyni a körülnézésre is.)
Az erdő után Rákoshegy állomás mellett mentünk el, amelyik legutóbb kiszálló pontunk volt, de most épp ellenkező irányból haladtunk és kicsit más ütemben tervezzük a teljesítést.
Az állomás közelében épp égett a bozót, de már kint volt a tűzoltóság, és láthatóan könnyen megbirkóztak az oltással.
Rákoshegyen az Erdős Reneé ház és a Bartók Zeneház mellett is elmegy az útvonal, és a kettő között van egy templom is, kellemes pihenőparkkal, ha valaki épp itt ülne le.
Az egész útvonal mellett nagyon sok a templom, láthatóan minden városrészben emeltek katolikus, református és evangélikus templomot is – néha egészen közel egymáshoz. (Repülőt azért többet láttunk egész délután.)
A Bartók Zeneház után nem sokkal kiléptünk a Bakancsos útra, és gyorsan elértük a Pesti utat, amelyen olyan nagy forgalom és bőven mennek buszok az Örs vezér térre, hogy ez is alkalmas lehet kiszálló pontnak. A Pesti út túlsó oldalán ott a Népkert, modern játszótérrel, amely szintén csábító célpont lehet.
A Népkert után nagyon kellemes sétány következik a Rákos patak mellett, majd balra fordulunk a Ferihegyi útra és már ott is vagyunk egy újabb állomáson, amely már Rákosligeté.
Rákosligeten a vasút túloldalán visszafordulunk, és felsétálunk a Gózon Gyula utcán. A sarkon látjuk Gózon Gyula és Berky Lili házát, emléktáblával, és a harmadik sarkon egy újabb táblát egy sárga sarokházon, rajta Gregor József nevével, aki itt született és Rákosligeten fedezte fel először egy zenetanár.
A dombon haladunk tovább nézegetve a számozott utcákat, és csak a 27. utcánál fordulunk balra, hogy egy lakóparkos modern övezetbe érjünk, de akit a színház érdekel, az a 15. utcánál tehet egy kis kitérőt: nem messze ott van a Gózon Gyula Színház. (Az utcahálózat miatt ez mindenképp kitérőt jelent, bár, ha tehetem, nyilván a színház mellett húzzuk el az útvonalat.)
A modern lakópark szívében lesznek, akik megörülnek, hogy végre látnak egy elegáns kávézót, sőt fagylaltozót és pizzériát is, amelyeket mi nem próbáltunk ki, hanem a Szilas MGTSZ egykori területére léptünk, amelyen egy földút vezet át, már a Naplás tó felé.
Egészen extrém ez a modern luxuspark és az elhanyagoltnak tűnő erdős-bozótos terület egymásmellettisége, és már várom, hogy ugyanide vissza is jöhessünk a következő vasárnap – jó lesz a Cinkotai kiserdőn átmenni, a kilátóból szétnézni, majd a Naplás tó érintésével elindulni a Szilas patak mellett.
Ezen a vasárnapon az útvonalról letértünk és 620 méter kitérővel a Cinkotai buszgarázs előtt felszálltunk egy éppen odaérő és minket beváró 276E járatra. Nagyon hálásak vagyunk még most is, hogy a buszsofőr nem hagyott ott minket – 14 kilométer nem sok, de 15 percet nem szívesen álltunk volna ott a nap végén.
Ps. Ha már egyik repülős kép se lett igazán átütő, legyen még egy kép a Keresztúri erdőből itt a végén.
