A Városmajori Szemle Plusz, sőt a Szemle Off is véget ért, már csak a díjátadó van hátra, amelyre szeptember 11-én délután (élő közvetítéssel!) kerül sor.
Külön zsűrizték a nagyszínpadi produkciókat a Városmajorban és a stúdióelőadásokat a Kristály Színtérben, és én is helyszínenként veszem sorra a látottakat. (A műsorban felváltva szerepeltek, a szemle törzsnézői így először a Margitszigetre mentek, másnap a Városmajorba, majd végül a színi iskolák szemléjével érjen véget az esemény a Kristály Színtérben.)
Radnay Csilla - Az öltöny
A teljes programot Peremartoni Krisztina, a Városmajori Szabadtéri Színpad művészeti vezetője válogatta, aki láthatóan törekszik arra, hogy minden évben sorra kerüljön olyan társulat is, amelyik még nem kapott meghívást a Városmajorba. (Nyilván nem volt megkerülhető szempont az sem, hogy az adott előadás díszlete befér-e a két helyszín valamelyikére.)
Mivel a teljes programban Pestről nehezen elérhető előadások is szerepeltek, ezekért mi nézők különösen hálásak lehetünk, de a pesti meghívottak is örülhetnek a plusz reklámnak, amit a városmajori szereplés - és az esetleges díj - jelent.
Legyen szó először a Városmajorban játszott "nagyszínpadi" produkciókról, amelyek többsége az eredeti helyszínen jelentősen kisebb nézőtérre készült, így az átültetés némileg kompromisszumos megoldást jelentett és szükségszerűen mikroportot is. A kihangosításban mindig van kockázat, viszont az előadás így jelentősen több nézőhöz juthatott el egyetlen este alatt.
Böröndi Bence - Cyrano
A program meghirdetésekor a hat kiválasztott előadás közül azonnal találtam hármat, amelyeket már láttam korábban, és messzemenően egyet tudtam érteni a kiválasztásukkal.
A budaörsiek Cyranója Pelsőczy Réka rendezésében figyelemreméltó produkció még az előző évad végéről, és nyilván nem kerülhetett volna be a programba, ha a Latinovits Színházra nem vidéki műhelyként gondolnának még mindig nagyon sokan. Ismét megragadom az alkalmat: Budaörs össze van épülve Budapesttel, a határtól negyedóra sétával gyalog is el lehet jutni a színházig, de erre nincs is szükség: ott a buszmegálló szemben a színházzal, Kelenföldre percek alatt vissza lehet jutni, sőt autóval közel és ingyenesen meg lehet állni. Miután az előadásról írtam külön ajánlót, a városmajori vendégjáték kapcsán erre hívnám fel a figyelmet: érdemes az eredeti helyszínre kimenni, például Böröndi Bence Cyrano alakításáért.
A revizor
Ugyancsak könnyen megnézhető a beregszászi társulat és a Nemzeti együttműködésében készült Revizor is, amelyet még éppen elcsíptem a tavalyi évad végén, a Kaszás Attila teremben. Ifjabb Vidnyánszky Attila igazán kitűnő előadást rendezett – a legmelegebben ajánlom a megtekintését, ez nem rétegelőadás. (A nehézséget ez esetben az előadás jó híre és a terem alacsony befogadóképessége okozza, időben kell a jegyet megvenni, ha valaki be akar jutni erre. A napokban négyszer látható Egerben, és miután az előadás felkerült a maesteszinhaz-ra is, ebből nyilvánvaló, hogy az egriek nem tájékozódtak, sokaknak fogalma sincs, milyen szerencsések. Aki a környéken lakik, vagy gond nélkül Egerbe tud utazni, akár ma is megtehetné.)
Domokos Zsolt - Takarásban
Ugyancsak az évadom legeslegjobb élményei közé tartozott a Takarásban, a szombathelyiek előadása Nagy Péter István rendezésében a színházi működésről szól, jó, hogy immár másodszor volt látható Pesten, hátha nem utoljára. Remélem, hogy sikerül díjra váltani a kritikusok jelölését, és ez is segíti az előadást majd abban, hogy műsoron maradhat még.
Ugyan részben határontúli produkciónak számított a Revizor, de ez elsősorban Pesten látható. Az Egy piaci nap viszont komáromi előadás – Mohácsi János ott is megrendezte a radnótis ősbemutatót követően. (A Szemléből ez az, ami nekem kimaradt.)
Ház a blokkok között
A másik határontúli előadás a marosvásárhelyieké, Radu Afrim darabja és rendezése a nyolcvanas évekbe visz minket vissza. A Ház a blokkok között egy évaddal korábbi bemutató, amelyet több kritikus ismerősöm is szuperlatívuszokban emlegetett, és szerepelt a tavalyi OSZT-on is. A Városmajorban feltehetően hosszabb kihagyás után játszották újra a színészek – el kell ismernem, hogy a Szemlén megnézett hat előadásból ez volt az egyetlen, amelyiknek nem tudtam sehogy ráállni a hullámhosszára.
Bányai Kelemen Barna - Az öltöny
Ebben a programban kapott helyet egy különleges projekt, a Mettrin és a Maladype közös előadása, Az öltöny című jazz-opera, amely egy dél afrikai történet zenés feldolgozása. Can Themba darabját Mothobi Mutioatse adaptálta, a szöveg angol nyelven hangzik el (magyar felirattal), a zenét viszont Kovács Adrián írta.
Általában kicsit sem tartom szerencsés ötletnek az előadás elé szervezett közönségtalálkozót, viszont, ha ez nincs, nem érhettem volna oda az előadás elejére (este hétig dolgoztam ezen a szombaton), és ezt a produkciót különösen sajnálnám, ha elmulasztottam volna.
Az előadást Balázs Zoltán rendezte, a minimál díszlet is a tervei alapján készült. Körülveszi a színészeket a zenekar, elenyészően kicsi a mozgásterük, ez is növeli a feszültséget bennünk, amikor figyeljük a szereplők sorsának alakulását.
Nézőfüggő, hogy ki érezte úgy, hogy az előadáshoz közelebb vitte a beszélgetés, és ki nem, de ahogy észlelhető volt a nézőtér hangulatából, amint Radnay Csilla belekezdett első dalába, már minden előzmény lényegtelenné vált - engem végig magával vitt, drukkoltam neki 85 percen át, hogy ússza meg élve a történteket.
Bányai Kelemen Barna nagyszerű partnere volt, és ő sem panaszkodhat a szerepre: kellően érdekessé vált számunkra gyors átalakulása agresszorrá a megcsalt és sajnálatra méltó, szerethető férjből. Fehér Ferenc, aki a szeretőt, majd annak öltönyét játsszotta, hol észrevétlen, hol domináns jelenlétével szintén sokat adott hozzá az előadás értékéhez.
Az öltöny még egészen friss, nyilván sok helyen fel fog bukkanni, érdemes az időt rászánni. (85 perc szünet nélkül.)
Radnay Csilláról nem most először állapítom meg, hogy maga a csoda, egészen valószínűtlen természetességgel énekel, de erősen hat ránk már a puszta jelenlétével is. Nagyszerűsége indokolja, hogy szokatlan módon, két előadással is jelen van a Szemle Pluszon: a Kristály Színtér programjába bekerült egyik tavalyi monodrámája, a Sommerreise, amelyről már írtam ajánlót-laudációt – a Víg Házi Színpadán ebben az évadban is látható lesz.
Az öltöny teljes csapata
A nyomhagyó áttekintést a Kristály Színtér előadásaival folytatom a következő részben – a hatból kettőt a tavaszi félévben, négyet pedig a Szemle idején láttam.
PS. A fotók a Városmajori Szabadtéri Színpad Facebook-oldaláról származnak.
