A zenés előadások után legyen szó a 159 prózairól, két részletben. Nézzük először a független és magánszínházi produkciókat, amelyekben az a közös, hogy nem az adófizetők pénze az elsődleges forrásuk.

Reggel és este - Mészáros Sára, Pál András, Rozs Tamás Fotó: Szokodi Bea
A legtöbb műhely az elmúlt években – a Tao törvény módosítása óta – minimálisan kapott támogatást, vagy egyáltalán nem. Késett a pályázatok elbírálása, és még a megítélt pénzeket sem kapták meg pontosan. A legtöbb független csapat kiszolgáltatottá vált, csak kevés igazgató rendelkezik megfelelő épülettel, vagy elegendő tőkével. Aki igen, az fel tud kérni ismert színészeket, akikre a nézők valóban kíváncsiak, de nekik is figyelni kell, hogy ne szálljanak el a díszlet költségei és ne legyen 22 szereplő egyszerre a színpadon - ez csak társulattal rendelkező kőszínházakban lehetséges, magánforrásból nem. Ahol ez a háttér hiányzik, ott sokszor a színészek lelkesedése a legnagyobb hajtóerő, ezt viszont az utóbbi években nem tudta a forráshiány sem megtörni, még mindig sok színész vállal akár civil munkát is, hogy a hivatását ne kelljen feladnia, bár aki a színházak műsorát évek óta nézi, észrevehette, hogy ezeknek a független előadásoknak a száma csökken, sok előadás már csak kéthavonta látható. (A kőszínházak legtöbb előadása szintén kevesebbszer és ritkábban megy - túl jól sikerült a Covid "maradj otthon" kampánya, és közben a jegyek ára is drasztikusan felment.)
Igazán remélem, hogy hamarosan jön egy új szabályozás, a támogatások rendszere kiszámítható lesz, nem marad fenn a jelenlegi aránytalanság, szakmai szempontok érvényesülnek a pénzek elosztásánál.
Ezek után felsorolnám az évadban látott számomra legjobb független és magánszínházi produkciókat. Már megvolt a listám, mire észrevettem, hogy mindegyikben közös: nagyon jó élmény lehet középiskolásoknak is, jól meg lehetne beszélni őket. A függetleneknél a jegyek ára is kedvezőbb, mivel a nézőtér is sokkal kisebb, nincs túl drága díszlet sem - cserébe viszont ott a közelség élménye: egészen más egy színész a 17. sorból, mintha karnyújtásnyira van.
Melegen ajánlom az alábbi előadásokat, és örömmel veszem a visszajelzéseket, ha valaki ezeket választja. (A sorrend nem fejez ki semmit, mindegyiket nagyon fontosnak érzem.)
Őszi bemutató volt és mélyen érintett Bérczes László rendezése a Reggel és este – azonnal tudtam, hogy ez nálam a top tízben fog maradni az évad végére is.
Fosse szövegét Pál András és Mészáros Sára adja elő, Rozs Tamás csellózik. A halál és az öregedés nem a legvidítóbb téma, de ebben a formában nagy nyugalom kapcsolódik a „mind elmegyünk” gondolatához. Az előadást én még a Jurányi kamaratermében láttam, de a nagy érdeklődés miatt most már a Szkéné a helyszíne. Nagyon remélem, hosszan műsoron marad. (Aki az Elem című előadást szerette korábban, annak ez is biztosan tetszene.)

Lassan - Márfi Márk és Tóth Ildikó Fotó: Sallak Dóra
2.TELIK TRILÓGIA
Különleges vállalkozás Márfi Márk önéletrajzi trilógiája a Lóvasúton (és más helyszíneken is), amelynek második részét, a Lassan-t új anyával, Tóth Ildikóval mutatta be idén. A szerző családtagjai a befejező Tovább-nak különösen örülhettek: Terhes Sándor (apa) és Ertl Zsombor (báty) megfelelően látják el a képviseletüket - jó ez a csapat így együtt, menjen sokszor és sok helyen!

A Monspart ház - Gyabronka József és Péterfy Bori - Fotó: Gordon Eszter
Szintén hosszan ható, különleges élmény volt számomra a Monspart-ház, Tasnádi István és Durica Katarina darabja, amelyet Monspart Sarolta és Feledy Péter otthonában nézhettünk. Péterfy Bori és Gyabronka József úgy beszéltek hozzánk a házaspár szerepében, hogy könnyedén elhittem a teljes azonosságot, éppen úgy, ahogy a régi barátok, akikkel az előadás után ezt meg is beszéltük. (Utána azonnal el is olvastam Péterfy Bori saját könyvét, amelyet ezúton is ajánlok.)

Drive - Fotó: Lambert Strehlke
4.DRIVE - JURÁNYI
A Jurányi Házban bemutatott Drive dokumentum előadás, témája a magyar autógyártás, szereplői: két szakértő-dolgozó és egy színész, Nagy Zsolt. Az évadom egyik várakozáson felül jó estéjét köszönhetem nekik, és néhány felismerést. Rengeteg embert érintene meg ez az előadás, ha beülnének rá.

5.KÉKSZAKÁLLÚ – sétáló színházi előadás az RS9-ben
Nagy örömömre az RS9-ben újjá született Menszátor Hérész Attila prózai Kékszakállúja, amely sétáló színházi előadás, és működik a korábbinál kisebb térben is. Mindig telt házzal megy, ezzel is bizonyítva, hogy Balázs Béla darabja prózai változatban sem életképtelen, ha kellően érdekes koncepció társul hozzá. Ugyanitt végre pótoltam A mizantróp-ot is, ugyancsak Menszátor Hérész Attilával a címszerepben, szívesen ajánlom mindkettőt.

Sirály - Fotó: Dorinka Stúdió
6.SIRÁLY – APERTÚRA
Az előző évad legvégén lemaradtam az Apertúra Sirályá-ról, amelyet a megtekintés után teljes lendülettel ajánlottam – nagyon jó ez a csapat, megérdemelnék, hogy biztonságos körülmények között dolgozzanak végre. Az előadás sokat elárul a mai fiatal pályakezdő színészek helyzetéről, aki ezt megnézi, utána nem mondhatja majd nyugodt lélekkel, hogy nincs itt semmi baj, a függetlenek támogatása nem állami feladat…

Hajnal János - Fotó: Kállai-Tóth Anett
7. A FÁTYLAM KICSIT OLDALRA BILLENT – BÁSTYA SZÍNHÁZ
A Bástya Színház művészeti vezetőjének, Ozsgyáni Mihálynak regényéből készült monodráma az egyik legjobb idei élményem volt. Bakonyi Csilla rendezésében Hajnal János sokoldalúnak mutatta magát ezen az egyetlen estén is - felfedeztem magamnak - fedezzétek fel ti is. Később nagyon tetszett az összességében is kitűnő dunaújvárosi Ahogy tetszik-ben, és az évad végén a Hermelin-ben is. Még sokat várhatunk tőle.

Leláncolt Prométheusz - Bán Bálint és Nagypál Gábor - Fotó: Szokodi Bea
8.LELÁNCOLT PROMÉTHEUSZ - SZKÉNÉ
Viktor Balázs rendezését szintén a legnagyobb lelkesedéssel tudom ajánlani. Minden posztra nagyon alkalmas színészt állított, ráadásul még a „hogyan csináljunk látványos színházat minél kevesebb pénzből” versenyt is megnyerhetné a díszlettervező Radetzky Anna (a Petra von Kant beszámításával egészen biztosan, amelyből ide csempészem Martinkovics Máté nevét, aki számomra az évad egyik legjobb mellékszereplője volt). Erre az előadásra vinni kellene minél több osztályt is, segítene abban, hogy a diákok ráérezzenek a görög dráma erejére. A mellékszerepekben fellépő Nagypál Gábor, Pallagi Melitta, Sztarenki Dóra is csodálatos, de a címszereplő Bán Bálint még inkább pótolhatatlan – aki ezt megnézi, talán életében először gondolni fog arra, hogy a sikeres színészi pályához nemcsak lelkierő, de jó kondíció is kell.
Aki kedveli a görög drámákat, az nézze meg a Szkénében Kepics Mihály vizsgarendezését, az Alkésztisz-t is, hátha műsoron marad. Zsótér Sándornak ugyan már nem kell semmit bizonyítania, talán emiatt is lett olyan lazán elbűvölő Thanatosz szerepében.

Goldberger - Cserna Antal és Ivanics Tamás - Fotó: Herbszt-Véner Orsolya
9.GOLDBERGER – SPINOZA
Ebben az évadban sok holokauszttal foglalkozó előadást láttam, a Karaván Színháztól az Anyá-t, az Orlai Produkció által felújított Babilon-dosszié-t, Miskolcon a nagyon ütős Gettó-t, mégis a Goldberger-t emelném ki elsőként, Surányi András rendezését.
Ez a Spinozában megszokott életrajzi előadás új nézőpontot mutatott, Cserna Antal és Ivanics Tamás kettősét nézve nagy hangsúlyt kapott azok bűne, akik nagy vagyonuk felhasználásával még időben tehettek volna a zsidóüldözés ellen, de inkább az úri középosztályba igyekeztek mindenáron beolvadni, bízva abban, hogy ők maguk szolgálataikért biztosan megússzák. Goldberger Leó tragédiájának megmutatásából általános tanulságokat is leszűrhetünk – akár azt is, hogy nem véletlenül került a hét főbűn közé a jóra való restség.

Súlyos - Soltész Bözse, Szőke Abigél Fotó: Ács István
10.SÚLYOS – NÉZŐMŰVÉSZETI KFT – B32
Jó nagy csúszással láttam a Nézőművészeti Kft. evészavarról szóló tantermi előadását Gyulay Eszter rendezésében, amellyel kapcsolatban csak azt sajnáltam, hogy nem tíz évvel korábban mutatták be. Még biztosan sokaknak segíthet, érdemes lenne minél több iskolába meghívni a Súlyos-t, Soltész Bözsét és Szőke Abigélt.
PS. Idén valahogy nem adta magát, hogy egyes színészeket külön is kiemelgessek - a 153 ajánlóban leírtak érvényesek. Némi hiányérzetem maradt, így az évad egyik legjobb mellékszereplőjét, Ficzere Bélát csak szóba hozom, aki némán, mégis figyelemreméltóan reagált az Alföldi Róbert által játszott Színházcsináló-ra, és a Csengetett, Mylord? rendőreként is emlékezhetünk rá - akik megkedvelték, régebben bemutatott saját előadásait is nézzék meg (A pacal ideje, Cicikrisztus - nekem mindkettő kedvencem.)
A színházcsináló - Ficzere Béla és Alföldi Róbert - Fotó: Éder Vera
Ezek után legyen szó a legjobb pesti kőszínházi előadásokról is a következő bejegyzésben.

