Az első részben – látszólag meglepő módon a Siegfried-del indítottam, aki azt elmulasztotta, de mégis érdekelné Magnus Vigilius budapesti debütálása a szerepben, az akár vissza is kattinthat rá. Ezek után főleg a tetralógia másik központi személyiségéről, Wotanról lesz szó, de nem kizárólag.
Tomasz Konieczny - Wotan (A walkür)
A Wagner-napokon néha sikerült megoldani, hogy a főszereplőket minden este ugyanaz énekelje, de persze nem mindig. 2012-ben volt az egyetlen olyan Ring, amelyben Wotant, Siegfriedet és Brünnhildét is végig ugyanaz személyesítette meg, 2010-ben pedig Siegfried és Brünnhilde egyezett meg az egymást követő estéken. Persze egy ilyen 2-3 estés mutatvány óriási terhelés, és nem mindenki „ultramaratonista”, mint amilyen volt Christian Franz vagy Iréne Theorin (pályájuk egy bizonyos szakaszában), de nem lennék meglepve, ha Magnus Vigiliusról is kiderülne, hogy éppen ebbe a ligába tartozik és éppen csak elkezdődött pályája csúcsidőszaka.
Elisabet Strid - Brünnhilde (A walkür)
Nekünk nézőknek persze állandó (és a szerephez illeszkedő kisugárzású) énekesekkel nézve lenne könnyebb egy teljes Ringet megnézni, jóval nagyobb nézői rugalmasságot kíván tőlünk, ha csütörtökről péntekre át kell állni egy más típusú személyiségre, és persze ilyenkor megúszhatatlan az összehasonlítás is: kevésbé leszünk elégedettek valakivel, akivel semmi bajunk nem lett volna, ha ugyanabban a szerepben nem néztünk volna meg előző nap egy még sokkal mélyebb alakítást.
Tomasz Koniecznyt Fischer Ádám kérte fel először Wotannak, és elég volt csak egyszer látni ahhoz, hogy évekig reménykedjünk visszatérésében, amely be is következett 2016-ban, 2019-ben és 2022-ben is, és megnézhettük, miként árnyalódik a karakter egyre jobban – minden mondata és mozdulata mögött van a néző számára is érzékelhető gondolat. Annyira azonosul a szereppel, hogy valóban kaphatna már útlevelet is Wotan névre kiállítva. Ez az elmélyülés szükségszerűen következett be - eddig 21 produkcióban játszotta el ezt a legfontosabb szerepét, másként nem is lehetne minden rezdülése ennyire belülről fakadó. Csak azt sajnálhatjuk, hogy idén nem ért rá a harmadik estére is, és nem láthattuk meg a teljes utat, amelyet a főisten bejárt a forráshiányos építkezéstől a gyűrű megszerzésén, majd elengedésén keresztül egészen addig, amíg a vég be nem következik. Nagyon hitelesen nárcisztikus a karakter, ellenszenves és mégis vonzó egyszerre. Ahogy vége van a jeleneteinek, már azonnal hiányzik.
Aki két kör Ring után is szeretne még egy igazi Wotant nézni, annak javaslom, hogy utazzon el július első napjaiban a Tomasz Konieczny által szervezett Balti Opera Fesztiválra – A walkür-ben újra megcsodálható lesz. (Az énekes szívvel-lélekkel ezt szervezi, még MET fellépései kapcsán is erről beszélt.)
A lengyel basszbariton az ausztrálnak, Derek Weltonnak adta át a lándzsát a Siegfried estéjén, akinek szintén szép az orgánuma, de a kiábrándult, bukásra készülő isten megkeseredettségét nem éreztette meg velem egyik alkalommal sem. A Rajna kincse optimista, nagy terveket szövögető Wotánjaként jobban el tudtam volna képzelni – annyira tele van energiával, hogy nem hihetjük, hogy az irányítás átadására készül személyes veszteségei hatására, pedig a szövegkönyvből ez valószínűsíthető. (A következő januárban Derek Welton az Operaházban A walkür Wotánjaként debütál, több alkalommal is nézhető lesz még aktív főistenként.)
Derek Welton (Wotan) és Magnus Vigilius (Siegfried) - Siegfried
Idén a két-két Siegfried és Wotan mellé három különböző Brünnhildét kaptunk – nyilván azért, mert ebben az időpontban épp ők értek rá, nem azért, mert a szervezők rá akartak mutatni, hogy milyen sokféleképpen el lehet ezt a figurát játszani. (Annyi Brünn, ahány énekesnő – ez nyilvánvaló, és egy félig szcenírozott verzióban különösen jól érvényesül az illető szólista személyisége is.)
Brünnhildén rengeteg múlik, a Ring legtisztább és legszerethetőbb karaktere, aki mindig a szívével dönt és ugyanúgy belebukik ebbe, mint a hasonlóan meggondolatlan Siegfried. (Családi vonás, hogy tetteik hosszú távú következményeit nem mérlegelik, ebben is Wotanra hasonlítanak.)
Hirtelen nem sikerül találnom egy olyan Ring-szereplőt sem, aki ne járna rosszul a történet folyamán. Még A Rajna kincse után a látóterünkből kikerülő többi isten sem lehet kivétel: nekik sem lehet komfortos egy fantom-ellenséggel szembeni háború előkészületei közben várakozni, pláne nem az örökkévalóságig. Ebből a történetből a mezei néző akár nagyon kegyetlen tanulságot is levonhat: teljesen mindegy, hogy milyen stratégiával éli valaki az életet, rosszul jár, ha isten, ha ember, ha törpe, ha óriás. Érdemes elolvasni, ahogy erről egy friss interjúban Fischer Ádám is morfondírozott: Flosshilde lehet még a legboldogabb, (szerinte) nem vett részt Hágen megölésében és ő találja meg a gyűrűt. (Mi a helyzet a bűnrészességgel? A gyilkosságnál jelen volt. – És meddig tudja megtartani a gyűrűt? – ha továbbgondoljuk, nem biztos, hogy olyan soká marad nála.)
Brünnhildére visszatérve: vele tudna a néző legkönnyebben azonosulni, így bármilyen színpadra állító törekedik arra, hogy ugyanazt az énekesnőt kérje fel mindhárom este, vagy ha ez nem megy, legalább A walkür-ben és Az istenek alkonyá-ban feltétlenül.
Elisabeth Striddel találkozunk először, aki kislányos, üde személyiség, befolyásolhatónak tűnik, viszont a harcost és a keménységet nem láttam meg benne. Ez a Brünnhilde biztosan nem számít arra, hogy ilyen súlyos következménye lesz annak, hogy megmenti Siegmundot, azaz úgy dönt, ahogy apja szeretne, csak nem engedheti meg magának.
A Siegfried-ben látható walkürből szintén hiányzik a harcos, Magdalena Anna Hoffman Brünnhildéjét már csak a szerelem és Siegfried érdekli, de ebben a részben ez a lágyság nem is zavaró – az isteni lényétől és a korábbi életétől megfosztott nőt látjuk. Ahogy már leírtam, határozottan meggyőzőre sikerült ez a happy end – még néhányszor szívesen megnéztem volna Magnus Vigiliussal. (Hátha majd később még…)
Magdalena Anna Hofmann - Brünnhilde (Siegfried)
Daniela Köhler alakítását nem néztem meg, de ismerőseim szerették, bár a véleményekből azt is leszűrtem, hogy sokan örültek volna, ha A walkür Brünnhildéje tér vissza – ez azért a természetes nézői reakció. Azt várjuk vissza, aki már korábban megtetszett.
(Az istenek alkonya kihagyásának további ára is volt: Vörös Szilvia ebben debütált Waltraute szerepében, és nem láttam, pedig kíváncsi lettem volna rá – az igazi Ring-fanatikusok már biztosan megnézték a bécsi Operában is. Ugyancsak ki kellett maradnia Albert Pesendorfer Hagenjének, akitől Hundingként búcsúztam.)
Jochen Schmeckenbecher mindhárom Alberich-szerepet elénekelte, az elvárható maximális azonosulással és dinamizmussal. Amikor a Siegfried-ben Wotan a karjára teszi a kezét, nem meri azonnal ellökni (még nem felejtette el a gyűrű erőszakos elrablását, bár talán negyven év is lepergett idő közben), de ahogy az érintés nyomát is megpróbálja lesöpörni, magáért beszél. Egészen apró részletekig kidolgozott alakítást láttunk tőle mindvégig és már nem először.
Jochen Schmeckenbecher nagyszerű, de még így sem tudta elvenni A Rajna kincsé-t Wotantól, Tomasz Konieczny valóban főisten és ő a nyertese a küzdelemnek – egyik partnere sem veszélyeztette a dominanciáját, bár ezen az estén énekel ez a szereplő ténylegesen a legrövidebb ideig, de közel két órán át játszik. (Egyedül Kálmán Péter Alberichjén éreztem, hogy a Rajná-ban képes dominánsabb lenni, mint a többiek – hasonló benyomásom sem előtte, sem utána nem volt soha.)
Biztos pont az első két előadásban Schöck Atala Fricka szerepében – végig egyszerre érzékeljük intellektuális fölényét és női vonzerejét, vele szemben egyetlen Wotan sem tud vitát nyerni. Idén még oldottabb a jelenetük a Rajnában, érezni a kölcsönös szerelmet, amelyet a gyűrű utáni hajsza végül tönkretesz. (Az asszony nyilvánvaló szellemi fölénye könnyen indokolhatja, hogy Wotan más nők felé fordul, akikkel szemben minden területen erősebbnek érezhette magát, kalandor életével emiatt se hagyott fel, ezért kell a gyűrű miatti hajsza is, a bizonyításvágy örök. – Ilyen gondolataink is lehetnek, amikor Schöck Atala és Tomasz Konieczny párbeszédeiben gyönyörködünk.)
A Rajna kincsé-vel kapcsolatban kisebb változások és egyetlen nagy meglepetés várt ránk. A Logét éneklő Norbert Ernsten kívül mindenki mást ismerhettünk, többen a friss Parsifal-ban is kaptak feladatot.
Loge kulcsszerep, és az énekes kellő lendülettel és humorral játszotta, mindössze az a bökkenő, hogy a fesztivál kezdete óta végig jelenlévő Christian Franz utolsóként megtartott szerepe volt ez, akinek minden mosolyát, mozdulatát őrizzük. Walter Fink után most már róla is végleg le kellett mondanunk, úgy tűnik, hogy a tenorista lezárta pályafutását. Közel két évtized után nem könnyű ez a búcsú, mert kötődtünk hozzá - ebben a rendezésben akkor is látjuk a gesztusait, ha már más énekel. (Az ő emléke azért konkurencia lenne bárki számára, de a jó hír: a Ringgel most ismerkedőknek ez nem számít, csak a törzsnézőkért kell megharcolnia az énekesnek.)
A Wagner-napok szereposztását összeállítók láthatóan a helyzet magaslatán voltak, amikor Magnus Vigilius mellett Norbert Ernstet választották ki a fesztivál talán legszeretettebb vendégének pótlására – rajta is érezzük, hogy nagyon sok előadásban azonosult már ezzel a figurával.
Ha már a tűz istene szóba kerül: nem maradhatnak most sem említés nélkül a táncosok (felsorolásuk a bejegyzés végén), akik közül a legemlékezetesebb most is Újvári Milán, aki által Loge néma résztvevőként mind a négy előadáson jelen van.
Az előadás idén számomra legfontosabbnak bizonyuló jelenete éppen Logéhez, Wotanhoz és persze a gyűrűhöz kapcsolódott.
Ezerszer átgondoltam a „miért olyan könnyen elvehető bárkitől a gyűrű, ha a világhatalom jelképe?” és a „miért nem biztonságos megoldás az órásnál hagyni a gyűrűt?” témákat, ahogy most is. Nagyon korszerű ez a történet 150 évvel a Ring első előadásai után is: a hatalomért folytatott harc csak tönkretesz mindent, és előre biztosan nem visz senkit. Ahogy az sem, ha olyan nagyon mindenáron ki akarunk valamit csikarni az élettől… Biztosan kell ez nekünk?
Loge felhívja Wotan figyelmét arra, hogy az imént jutott nagyon szerencsés módon hozzá egy várhoz – az átengedett gyűrű pedig meg volt átkozva. Wotan mégis szörnyen érzi magát és azonnal terveket kovácsol a visszaszerzésre, amely hatására (kb. 35-40 év leforgása múlva) minden tönkremegy. Ez a csapda.
Általában a hiányt vesszük észre, és csak kevesen azt, ami jutott – itt az idő a „minden kell” szemlélet elengedésére.
Ennek a jelenetnek a hatására még a Ring legelső estéjén eldöntöttem, hogy örülök annyi előadásnak, amennyit sikerül megnézni, és nem fogom kierőszakolni mind a nyolcat.
A nyolc előadásból négyen jelen lehettem (június 18,19, 20 és 27), az idei Wagner-kaland így volt számomra az igazi, dupla happy enddel. Legyen idén ennyi nyomhagyás is elég arról, hogy a Ringet nézve mennyi mindennek lehetett örülni.
Szereposztás (az előadás műsorfüzetéből másolva)
A Rajna kincse:
Wotan Tomasz Konieczny
Donner Szegedi Csaba
Froh Megyesi Zoltán
Loge Norbert Ernst
Fricka Schöck Atala
Freia Horti Lilla
Erda Gál Erika
Alberich Jochen Schmeckenbecher
Mime Jürgen Sacher
Fasolt Tijl Faveyts
Fafner Sorin Coliban
Woglinde Sáfár Orsolya
Wellgunde Fodor Gabriella
Flosshilde Kálnay Zsófia
A walkür:
Siegmund Bryan Register
Hunding Albert Pesendorfer
Wotan Tomasz Konieczny
Sieglinde Magdalena Anna Hofmann
Brünnhilde Elisabet Strid
Fricka Schöck Atala
Gerhilde Váradi Zita
Ortlinde Fodor Beatrix
Waltraute Fodor Gabriella
Schwertleite Szilágyi Szilvia
Helmwige Wittinger Gertrúd
Siegrune Várhelyi Éva
Grimgerde Gál Erika
Rossweisse Kálnay Zsófia
Siegfried:
Siegfried Magnus Vigilius
Mime Jürgen Sacher
Vándor (Wotan) Derek Welton
Alberich Jochen Schmeckenbecher
Fafner Sorin Coliban
Erda Gál Erika
Brünnhilde Magdalena Anna Hofmann
Erdei madár Szemere Zita
Az istenek alkonya:
Siegfried Stefan Vinke
Gunther Birger Radde
Alberich Jochen Schmeckenbecher
Hagen Albert Pesendorfer
Brünnhilde Daniela Köhler
Gutrune Horti Lilla
Waltraute Vörös Szilvia
Norna 1. Gál Erika
Norna 2. Szántó Andrea
Norna 3. Brassói-Jőrös Andrea
Woglinde Sáfár Orsolya
Wellgunde Fodor Gabriella
Flosshilde Kálnay Zsófia
Közreműködő táncosok:
Asztalos Dóra
Csere Zoltán
Fehér Laura
Feledi János
Gulyás Anna
Kelemen Krisztián
Kovács Richárd
Krizsán Dániel
Tóth Brigitta
Újvári Milán
Vida Gábor
Ps.A fotókat Posztós János készítette a Müpa részére
