Mostanában mintha egyre több regény-adaptáció kerülne elő, szinte folyamatosan azt írom le, hogy ezeket kétkedve fogadom, bár végül annak hagyok nyomot, hogy sikeresek, és a színészek is jók bennük. Csak június első felére visszatekintve: ilyen volt a Mester és Margarita, Az Ackroyd gyilkosság és a Stúdió K-ban A legkisebb jégkorszak is.
Sándor Dániel Máté rendezése a Budapesti Skizóval koprodukcióban készült, nyolc fiatal színész játssza, így szinte felrobban a színpad a belőlük sugárzó energiából. „Technikázós”, de ez esetben a kivetítés indokoltnak is látszott.
Két rész egy szünettel.
A Stúdió K előadása számomra nemcsak a társulat miatt volt kihagyhatatlan, szorosan követtem Térey János pályáját, és a Káli holtak után nem zártam ki, hogy mégsem istentől elrugaszkodott ötlet egy újabb regényének a színpadra állítása. (Öt éve megy a Kamrában teltházzal, hasonló szép karriert kívánok ennek az előadásnak is.)
Az eredeti mű jó hosszú, majdnem ötszáz oldalas verses regény – rengeteg múlt a dramaturgiai munkán, amelyet ezúttal maga a rendező végzett el Térey János korábban elkészített drámaadaptációjára alapozva.
Rengeteget húzott, megszámlálhatatlanul sok rövid jelenet követte egymást, a színészek villanásokra tűnnek fel majd el – néha élőben, néha kivetítve. Olyan pörgős az egész, amilyen a mai élet, és arról is szól. A 2015-ben írt mű előre vetít egy közeli, akkor mégis távolinak tűnő jövőt (2019-20), amely most viszont már múlt, mégis egyes jeleneteiben úgy tűnik, mintha éppen 2026-ot írnánk, van benne egy kék öltönyös miniszterelnöki figura is...
Általában nem vagyok oda a kivetítésért – túl sok ilyet láttam, hogy már nem újdonság, és az élő színész mindig érdekesebb, mint a kinagyított mása (számomra), így az előadás elején, amikor megláttam, hogy már megint egy átlátszó fal mögötti színészeket fogok nézni, bevallom, "gödörből indultam", de jelen esetben még menet közben igazolva láttam, hogy a megoldásnak van értelme és hozzáad az előadáshoz: az apró színpad varázslatos megnagyobbítása történik, nem pusztán öncélú játék. A kredit jár a látványtervező Simonyi-Lengyel Mirának, Varga Soma operatőrnek és Langó Ádám fénytervezőnek is.
A Stúdió K három tagja – Samudovszky Adrian, Pallagi Melitta és Lovas Dániel - most is főszerepeket játszanak, de a Budapesti Skizo színészeinek is hasonlóan fontos feladat, illetve feladatok jutnak: mindenki sok szerepet váltogat, nem állítanék fel fontossági sorrendet a játszók között - egyértelműen csapatmunkát látunk.
Nézőfüggő, hogy a vendégek közül kik lehetnek újak a Stúdió K törzsközönségének: Váradi Gergely a többségnek még nyilván A besúgót juttatja eszembe, de nekem még inkább az egészen nagyszerű budaörsi Bűn és bűnhődés-t, amely akár a Stúdió K-ban is vendégszerepelhetne, hiszen csak háromszereplős, egészen minimalista és sokakat megfoghatna, akik sosem utaznának ki érte a budaörsi Városi Ifjúsági házba.
Aki látta a Pinceszínházban (már négy éve!) Az igazgató úr c. vizsgaelőadást, azoknak biztosan megvan Bánki Mihály és Rezes Dominika, akik most is megerősítettek abban, hogy muszáj rájuk figyelni. (Bánki Mihály az előadás zeneszerzője is, és eléggé zenés ez az előadás ahhoz, hogy ez is sokat számítson.) Cseke Lilla Csenge szolnoki előadásokból lehet ismerős, míg Juhász Tibor a Radnóti produkcióiban szerepelt, legutóbb a Keleti Blokk-ban.
Persze, zárójelben felmerülhet a kérdés: a Stúdió K törzsgárdája hol marad? Nyakó Juli ezen az estén a büfét vitte, és ezt látva, azért csak elátkoztam azt, aki a függetlenek támogatását annyira lenullázta az elmúlt években, hogy a büfé működtetését is a színészeknek kell végezniük, hiszen "büfé nélkül nem színház a színház". (Pontatlan idézet Ny.J.-tól.) - A Facebooknak köszönhetően szerencsére már tudjuk a feltett kérdésre a választ: a budaörsi Latinovits Színházzal közös bábelőadásra készülnek, amelynek szeptemberben lesz a bemutatója – már várom.
De visszatérve az előadáshoz: a színlapon épp elég le van róla írva az alaphelyzetről azoknak, akik nem olvasták a regényt. Akinek ez a felületes ajánlás nem elég, tényleg előre sok mindent meg akar tudni róla, annak melegen ajánlom, hogy most térjen át - ha eddig nem tette - a Két Lámpás blog elemző kritikájára, amely közvetlenül az előadás másnapján már olvasható volt. Ezen látszik nemcsak az értő figyelem, de az is, hogy a szerzők régen követik a független színházi előadásokat, és az alkotók korábbi munkáinak ismeretében értékelik őket. Nagyon szerették ezt az előadást és kiemelten ajánlják.
Aki nem kattint sehova már, annak annyit: ez a 2015-ben írt mű a globális felmelegedés által inspirált félelmeinkre rezonál, bár talán a várható következményeket némileg eltúlozza. De lehet, hogy mégsem.
SZEMÉLYES LEZÁRÁS
Térey szereplői kapcsán nem egyszer felmerült bennem, hogy a budai elit problémái mennyire lehetnek általánosan érdekesek? Ha visszagondolunk az Asztalizené-re, vagy a Protokoll-ra, nem tűnik úgy, hogy ugyanaz nyomaszt minket, mint például a Michelin csillagos éttermeket látogató szereplőket. Kapcsolódási pontok azért akadnak – az egyik szereplő járt az Operában is és nagyon szerette az ott akkor bemutatott Zsótér-rendezést, és ezt azonnal a javára írtam.
És persze önkritikát is gyakorolhatnék: nekem is az a fő problémám, hogy milyen a Stúdió K és a többi színház repertoárja, mennyire tudják kijátszani a jó előadásaikat, mennyire kap jó feladatokat X vagy Y (és itt eszembe jut nagyon nagyon sok színész és énekes), milyenek lesznek az idei Wagner-napok, ténylegesen ezektől függ a közérzetem, így csak nem ítélhetem el Téreyt, hogy arról a közegről írt, amelyben megfordult – ha az elit körökben forgolódott, akkor róluk. Arról, ami érdekelte.
Megírta a legnagyobb kedvencemet, A Nibelung-lakópark-ot még 2004-ben, amelyből néhány évben még érettségiztettem is, és amely miatt visszamenőleg is mindent elolvastam tőle, és kitartóan követtem mindvégig. Nem sokkal a megjelenés után átrágtam magam A legkisebb jégkorszak-on is, amely vegyes benyomásokat hagyott bennem és csak részleteiben tetszett. Ebben a színpadi verzióban sokkal "fogyaszthatóbb", és talán még több befogadóhoz fog eljutni, mint ahányan a könyvet végigolvashatták. Ennek a fejleménynek biztosan ő is tudna örülni.
RÉSZLETES SZEREPOSZTÁS:
MÁTRAI, ROBI később Nagykoppány – Samudovszky Adrian
FRUZSINA, BINDER LÍVIA – Pallagi Melitta
LABANCZ GYŐZŐ, ETELE, TÁRKÁNY BÉLA, PATRÍCIUS – Lovas Dániel
RADÁK ZOLTÁN, FŐKADARNAGY, KLÍMATÖRTÉNÉSZ – Váradi Gergely
BINDER GYULA, PISPEK BERTALAN, LEVENTE, ASZTROLÓGUS – Juhász Tibor
DOLINA IVÁN, LABORC, BILL CLINTON, JÓKAI MÓR – Bánki Mihály
LAURA, BLANKA, LABORFALVI RÓZA – Rezes Dominika
SZEMERÉDY ALMA, FABRÍCIA, MÁRIA – Cseke Lilla Csenge
Fotó: Todoroff Lázár – a Budapesti Skizo Fb-oldaláról
