Április 30-án hosszas halogatás után megnéztem az Utazás a koponyám körül című előadást, amelynek csak a nyílt próbája kapcsán írtam ajánlót évekkel korábban. Az előadás teltházzal ment mindig a B32 Galéria és Kultúrtérben, így folyton halogattam a rendes megnézést, ahogy utána a megemlékező poszt megírását is.
Még mindig ott van a tennivalóim listáján, hogy "Utazás".
Nyomot akartam hagyni annak a tökéletes estének, jó volt nézni, ahogy Scherer Péter azonosul Karinthyval, és minden túlzott teátrális gesztus nélkül visszaadja egy beteg ember félelmeit, fájdalmait és azt is, hogy milyen nagy összhangban létezett együtt Marton Robival és Parti Nórával.
Fel sem merült, hogy ez a nyomhagyó ajánló sürgős lenne, hiszen a holnapra kitűzött előadás is el volt előre adva.
Az meg pláne fel sem merült, hogy a játéka mögött egy súlyos betegség tapasztalata van - volt olyan jó színész, hogy ezt enélkül is el tudta volna játszani.
Ez volt az utolsó eset, amikor láthattam - ezt még most sem hiszem el.
Scherer Pétert 1988 óta néztem, az Arvisurával játszott szerepeire is gondolok, a Garaczi-féle Mizantróp is gyakran eszembe jut, nemcsak a Bárkára, a krétakörös korszakára, a tantermi előadásaira, a Szentivánéji álomra illetve minden másra is, amiben játszott. Alapértelmezés volt számomra, hogy figyelem a pályáját - 37 ajánlót írtam vele kapcsolatban az elmúlt 13 év alatt.
-----
A B32-ben ma este 21-től virrasztást tart a Nézőművészeti Kft. azoknak, akik úgy érzik, hogy közük volt hozzá.
---
A fotó a Nézőművészeti Kft posztjából származik.
