Hetekkel előre azonnal elfogytak a jegyek a kecskeméti színház, a Nézőművészeti Kft. és a B32 közös előadására, a Norvégmintá-ra - még jó, hogy kétszer is volt egymás után. Három április végi időpontban ismét nézhető lesz Kecskeméten, a Ruszt Stúdiószínházban - 26-án vasárnap ráadásul 15h-kor. (Jegyek)
Zenés kamarakomédia egy részben (85 percben), közérdekű témával, Scherer Péter szórakoztató rendezői ötleteivel, amelyet három kiváló színész - Jankovics Anna, Katona László és Kovács Lehel - valósít meg, akik mindnyájan láthatóak a B32 más előadásaiban is (ld. Kicsibácsi , Leenane szépe, Pánik), így a még ismeretlen történetet előre vonzóvá teszi a létrehozók névsora - beleértve a dramaturgot, Gyulay Esztert is.
Feltétlenül érdemes megnézni ezt a feketébe hajló komédiát Marton Róbert zenéivel - a nézők reakcióiból egyértelmű, van hosszabb távon is hely ennek az újabb Tasnádi István darabnak a pesti műsorban; csatlakozhat A fajok eredeté-hez és a Kartonpapá-hoz.
Ottmar, a gondnok: Katona László
Ennél hosszabban:
Pirityi Emese, nagyon sok korábbi nézőművészetis előadás díszlettervezője, most is naturalisztikus részletességgel rakott össze egy lerobbant gondnoki kuckót, amely nincs elnagyolva, és önmagában is jól jellemzi lakóját, Ottmart, akinek legfőbb vágya, hogy egyedül legyen, ezért is választotta az emberektől távol eső vendégház üzemeltetését.
A nyugalom sokkal értékesebb, mint gondolnánk – emiatt béreli ki a helyet egyedül két hétre az olajcég igazgatósági tanácsának egyik tagja, Jens, aki a környezetvédők elől menekül…
Jens: Kovács Lehel
Mi jöhet ki az alaphelyzetből, ha tudjuk, hogy még egy harmadik személy is bonyolítja a helyzetet: Anika, a gondnok szenvedélyes környezetvédő felesége?
A történetet nem szpoilerezem, mindössze jelzem, hogy minden a szereplők kapcsolatain múlik, de a realista történetvezetést már az előadás elejétől megszakítják-felpezsdítik a dalok, amelyek eleinte csak rémálomszerű víziónak tűnnek. Nincs kétségünk, hogy egy odaképzelt asszony énekel, ezt a fényváltás egyértelműen jelzi.
Anika: Jankovics Anna
Ezek a dalok emelik el a valóságtól a történetet, bár a szöveg nagyon is utal a fő témára, a szereplők életközepi válságára és a klímakatasztrófára is, amelynek elkerülhetősége is kérdéses. Megállítható-e egy olajcég a fókák érdekében, szót érthet-e két ember, aki annyira mást gondol az életről.
A dalok zenéjét Marton Róbert szerezte (hangszerelés: Jakobicz Eszter), és mivel a Színházak Éjszakája programban egy héttel korábban néhányat már hallhattam, még kíváncsibban mentem: meglehetősen bizarr élmény volt környezetvédelemről és depresszióról megzenésített szövegeket hallgatni. Még többször is meghallgatnám ezeket: a szellemes szöveghez fülbemászó melódiák kapcsolódtak, ezek a dalok kiemelten fontos részei az előadásnak, nem csak időkitöltő és jelenetelválasztó szerepük van, és messze több, mint szórakoztatás, ami itt történik. Van tét. A felvetett kérdések valóban vérre mennek.
Scherer Péter színész, így nem meglepő módon ismét színészcentrikus előadást hozott létre, mindhárom kollégáját jó helyzetbe hozza. A már belinkelt többi előadáshoz hasonlóan most is elmondható, hogy mindenkinek jól áll a szerepe, és egyikük sem marad a felszínen.
Megértjük a saját életével megcsömörlött olajmágnást és az agresszív környezetvédő feleséget is, de mi nézők mégis a gondnok figurájával tudunk igazán rokonszenvezni, vele megyünk leginkább - a szerző úgy építi fel a darabot, hogy az ő sorsa foglalkoztasson minket elsősorban, aki nem áll egyik oldalon sem... Katona László gondnokát nézve eszünkbe juthat Pettson is (bár ő svéd mesehős Nordqvist könyveiből), akinek még egy macska sem jutott - viszont nem is szeretne, stílusa pedig a ténylegesen norvég íróéra emlékeztet, aki szinte azonos korú Tasnádi Istvánnal. Erlend Loe minden könyvét ajánlom olvasásra, nem is mellékesen - aki a Három Kurt-történetet ismeri legalább, talán rá is érez azonnal, hogy ebben a történetben tényleg van valami igazi norvég minta.
Nagyon sok kérdéssel megyünk haza az előadásról, amelyen sokat nevettünk és jól is szórakoztunk - a lezárás azért nem igazi happy end, van olyan fanyar, hogy nyomot is hagy bennünk.
Van-e megoldás, vagy csak álmodozunk egy nyugodt stabil állapotról?
Lehet-e két ember között igazi kapcsolat, ki tud-e épülni valódi egymásra figyelés ebben a nagy rohanásban?
PS. 1. Aki két ember között hosszú távon is működő kapcsolatot szeretne látni, annak Tasnádi István márciusi bemutatóját a Monspart-ház-at is ajánlom megtekintésre, amelyet másnap láthattam Monspart Sarolta és Feledy Péter egykori otthonában, amely most lakásszínházként működik. Ajánló jön!
Ps.2. A fotók a kecskeméti színház honlapjáról származnak, ahol a fotós nevét nem jelölik. Érdemes a teljes galériát megnézni. Na még egy kép:
