Az idei Színházak Éjszakáján is a bőség zavarával küzdhettünk, jó lett volna egyszerre akár öt színházban is jelen lenni. A 72 oldalas műsorfüzet áttanulmányozása után a B32-re korlátoztam magam, ahol két színházi csapattal találkoztam - ért bőven elég impulzus az este folyamán.
A Bartók Béla út 32. szám alatt a Hadik kávéház közvetlen közelében van ez a „galéria és kultúrtér”, amelynek van két állandó ütőkártyája is: a Nézőművészeti Kft egyik állandó játszóhelye (a Szkéné mellett) és évek óta mennek itt Hajdu Szabolcs (és a Látókép Ensemble) előadásai is. Rajtuk kívül néha vannak vidéki vendégeskedők is (hétfőn és kedden jönnek a kecskemétiek Tasnádi István Norvégmintá-jával), itt látható a TÁP Színház frissen felújított Menedék -e ( április 19-én!) - így hónapról hónapra nyomon KELL követni az itt folyó eseményeket. (Jegyvásárlás)
Mielőtt még az este történéseinek nyomot hagynék, felhívom a figyelmet néhány áprilisi és májusi előadásra, amelyekre még van jegy és esély a bejutásra.
A Nézőművészeti Kft előadásai közül kiemelten ajánlom a két kedvencemet, a Kicsibácsi-t, amelyik már összesen csak kétszer lesz (április 8, május 31), és a Leenane szépé-t (április 14, május 18) – ez tudtommal továbbmegy a következő évadra is.
A Nézőművészetisek két tagjával – Scherer Péterrel és Mucsi Zoltánnal indul be egy új sorozat, a Spoiler filmklub. A kiválasztott kultikus filmet valamely szereplő vagy alkotó menet közben kommenteli – április 21-én fog kiderülni, hogy működik ez a gyakorlatban, és a Kapa-Pepe páros mit fog hozzáfűzni egyik első híres Jancsó-filmjéhez (Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten).
A Látókép Ensemble régi előadásai közül a Kálmán-nap (május 21-én) és az Egy százalék indián (ápr.29.) és a még nagyon friss Bobby nézhető, utóbbi négyszer is (ápr. 14, 25, máj. 11 és 12).
Ezek után most már az est élményeire rátérve:
A program első száma Hajdu Szabolcs mesterkurzusa lett volna, de mivel a Látókép Ensemble rendezőjének repülője Amerikából nem ért be időben a négyre kitűzött kezdéshez, 21.30-ra csúsztak. Nekem jól jött a csere, érdekeltek a rendező munkamódszerei, hiszen 20+ éve figyelem a pályáját. (A Kicsimarapagoda c. filmjét láttam először egy filmszemlén, de szoros követéséhez kellett a Macerás ügyek és a Tamara, aki még nem látta ezeket, sürgősen pótolja.)
Aki már töltött egyfolytában 30 órát repülőkön és reptereken, az szintén csodálattal fog adózni már a ténynek is, hogy Hajdu Szabolcs összeszedetten beszélt másfél órát csapata munkamódszereiről. Inspiráló volt, amit mondott, színházi alkotóknak is hasznos lehetett volna.
Ezen az éjszakai előadásán ott ült vele jelenlegi csapatának négy kulcsembere is, köztük ketten – Szabó Domokos és Gelányi Imre – vele van már a kezdetektől, filmes és színházi munkákban egyaránt. Jó ezt a stabilitást látnunk, érdekes is azt figyelni, hogy még mi minden hozható ki egy emberből, mit láthatunk bele.
Éppen ez a kérdésfeltevés minden Hajdu Szabolcs történet kiindulópontja: mint megtudtuk, a rendelkezésre álló színészek vizsgálatával indul minden projekt, akár egy hónapon át is beszélgetnek arról, hogy milyen karakter nézhető ki belőlük.
A módszert velünk is kipróbálták: Gelányi Imrét kiültették egy székre, mi pedig ötletelhettünk, hogy milyen neveket és foglalkozásokat tudnánk hozzáképzelni.
Az elmondottakból erősen úgy tűnt, hogy a Bobby-ról írt ajánlómban csak én vizionáltam, hogy Hajdu Szabolcs új korszakába lépett: munkamódszere nem változott, a kóbor eb figurája így született meg Gelányi Imréből, ezt látták bele. (Nekem ez mégis erős váltásnak tűnt, a színész korábbi szerepformálásait látva mindig elhittem neki, hogy teljesen azonos a játszott figurával, de ezt a kutyát és így az egész előadást is muszáj volt másként nézni - nekünk nézőknek másként kellett viszonyulni ehhez az előadáshoz, mint a korábbi "földhözragadt" Hajdu Szabolcs produkciókhoz. Egy későbbi alkalommal esetleg erről a speciális helyzetről is érdemes lenne beszélni.)
Az ötletelés fázisa után a szereplők szövegeit nagyon pontosan kidolgozzák, és ahogy sejthető is előadásaikból: elsődleges céljuk, hogy mi nézők azt érezzük, hogy hozzánk hasonló hétköznapi emberek beszélgetését nézzük, nem színészeket. (Emiatt éreztem egykor kevésbé sikerültnek a Glóriá-t, amelyben a Radnóti "kőszínészeivel" dolgozott a rendező. Néhány évvel később, nyilván a korábbi tapasztalatokból is okulva, már átütő lett a Legközelebbi ember, amelynek legutolsó előadása március 31-én lesz.)
Az előadás során a többi jelenlévő színészt – Tankó Erikát, Jakab Julit és Szabó Domokost - is felhasználták, hogy bemutassák, miként hoznak létre cselekvéssorokat, amelyekhez később érzéseket, helyzeteket kapcsolva valóságosnak tűnik az, amit a színpadon látunk.
A természetesség benyomását nem könnyű elérni, de a Látókép Ensemble előadásait éppen ez emeli ki a pesti színházi kínálatból: azt érezzük, hogy a mi hétköznapi életünk válik fontossá ezekben az előadásokban. Emiatt sem meglepő, hogy például az Ernelláék Farkaséknál c. Hajdu Szabolcs darab a csapattól független életet kezdett élni, egyetemisták is bemutatták.
A B32 többi programja változatlanul bonyolódott.
A Nézőművészeti Kft 2026 szeptemberére tervezett bemutatója Vinnai András darabjából készül. A szerző nevéből is sejthető, hogy nagyon vicces lesz az előadás, de a honlap ajánlója is ezt sugallja. A háromszereplőst Kovács Lehel rendezi, és igazi verhetetlen sztárszereposztásban tűzik ki: nehéz lenne belekötni a Mucsi Zoltán, Katona László, Thuróczy Szabolcs névsorba.
A Színházak éjszakáján a szereplők és a dramaturg, Gyulay Eszter csak a szöveg kétharmadát olvasta fel, így a résztvevőknek is érdemes visszajönni, hogy a már megrendezett produkciót látva megtudják, hogy mire ment ki a játék.
A felolvasószínház után a Nézőművészeti Kft. keretei között működő „Megbízható Középszer” nevű együttes „duo koncertjét” hallgathattuk. A két fellépő, Marton Róbert és Katona László közel ötven percen át szórakoztatott minket jellemzően Marton Róbert által írt dalokkal, amelyeket különféle előadásokból már ismerhetünk. Előnyben voltak, akik látták a Piszkosak-at, a Kicsibácsi-t, az Utazás a koponyám körül-t és persze a Norvégmintá-t, amelyet ezek után még inkább várok – ajánló jönni fog!
Mindkét színészt húsz évnél régebben nézegetem a legkülönfélébb produkciókban (Marton Róbertet nemrég láttam Dunaújvárosban is a Leenane szépe c. új bemutatóban), de így is okoztak meglepetést. Remek párost alkottak ők ketten, Katona László visszafogottan tömör megjegyzései és a billentyűi mellett totálisan elszabaduló Marton Róbert fesztelensége nyerő kombináció volt, rendszeres duó fellépéseket kellene nekik szervezni – a zenés stand up egyre népszerűbb műfaj, a Megbízható Középszeré a jövő!
Ps. A fotók a B32 Facebook-oldaláról származnak.
