Nagyon úgy néz ki, hogy hiába sikerült igazán nagyszerűen Guelmino Sándor rendezése, Molnár Ferenc Liliom-ját Tatabányán már csak EGYSZER játsszák el - április 11-én (Jegy még van, de már nem sok!)
Nehogy már így legyen! - ez volt az első reakcióm, pedig ismerve a vidéki színházak működését, a gyors búcsú a realitás. Lemennek a bérletes alkalmak, és ennyi - több évadot csak a legnépszerűbb stúdióelőadások (ld. Francia rúdugrás, Mégis kinek az élete?) élhetnek túl, amelyeknek kialakult újranéző közönsége is.
Erdős Lili (Julika) és Csabai Csongor (Liliom) - velük bármilyen koncepcióban életre kelne a történet és érdemes lenne megnézni - ez a legrövidebb ajánlóm.
Részletesebben:
Nemrég gondoltam át a kiváló győri Üvegcipő kapcsán, hogy mennyire jó az, ha a remekműveket nem akarják a rendezők markánsan átalakítani. Különösen igaznak érzem ezt Csehov és Molnár Ferenc legjobb darabjai esetén, amelyeknek még a szerzői utasításai is pontosak – minden beleírás meglátszik, és ront a végeredményen.
Mintha ezt a régóta megszilárdult nézetemet akarták volna megbombázni a múlt hétvégén: mind a fehérvári Sirály-ba, mind ebbe a Liliom-ba elhelyeztek önálló szöveggel bíró zenei betéteket, és ezek a hatást tovább erősítették. Kicsit olyan húzás ez egy rendezőtől, mint amikor Liliom Ficsúrral kártyázik dupla vagy semmi alapon, azzal a különbséggel, hogy mindkét esetben DUPLA lett az eredmény. Zenei vezető: Szép András megérdemli, hogy ne maradjon említés nélkül.
Ugyan Molnár darabjaira nem igaz, hogy minden szereplő hasonlóképpen lényeges (ahogy a Sirály-ban), de a rendező törekszik arra, hogy ne csak a a címszereplőre figyeljünk, fontos a környezet is. Még a kisebb szereplőknek is van olyan jelenete, amikor a figyelmünk elsősorban rájuk irányul, és sokan még szólót is énekelhetnek.
A kártyázás. - Mikola Gergőt eltalálta Ficsúr szerepe - a susogós melegítőfelsőt azért túlzásnak éreztem, de a karakter ellenszenvességét növelte. (jelmeztervező: Kárpáti Enikő)
Ondraschek Péter díszlettervező az első felvonásra nem építi be a színpadot, csak lazán helyezett el néhány jellegzetes tárgyat, köztük több hintalovat és kukát. Jó nagy üres hely is marad - Liliom mozgástere is csak később szűkül be. A tárgyak a konkrét környezetre is utalnak, de némelyiknek jelképes szerepet is tulajdoníthatunk: az egymás után vágtató, de mégis helyben maradó hintalovak a körhintától már elszakadtak, a színpad több pontján is feltűnnek. Így külön-külön már végképp nem hasznosíthatóak, jelenlétük Liliom élethelyzetének céltalanságára is utal(hat).
Csabai Csongor Liliomja látványos nézőtéri belépővel kezd, amelyben Tóth Judit nézőtéri felügyelő is aktív partnere. El akarja nyerni a tetszésünket - a függöny előtti egyszerű labdás mutatványa is erről szól - , csak közönség előtt érzi jól magát - nem alkalmas házmesternek. (Tavaly a Hamlet-et ugyanígy a függöny előtt kezdte, remélhetőleg sokaknak szintén eszébe jutott.) Kiállhatatlan, mégis vonzó "művész", aki ösztönösen cselekszik, egyetlen nővel hosszú távon nem éri be. Az, hogy sorsa hirtelen összekapcsolódik Juliéval, akár balesetnek is érezhető - nagyon gyorsan kiderül, hogy hosszútávú harmónia nem jöhet létre köztük.
Megfog minket ez az alakítás, a férfi szerethetőségét, sebezhetőségét és árnyoldalait is megmutatja nekünk a fiatal színész, megértjük, hogy szegény és kevésbé szegény nők számára miért ő az ideál és azt is, hogy miért nem tud megállapodni. Ha Molnár Ferenc lelátogatott az általa megteremtett mennyországból Tatabányára, hogy ezt az új bemutatóját is megnézze, minden bizonnyal elismerően nyugtázta, hogy egy újabb igazi Liliom született.
Miközben ezt írogatom most már ötödik napja, a színészt kitüntették a legjobb pályakezdőnek járó Soós Imre-díjjal, így a "kaphatna már valami szakmai elismerést" mondatomat ezennel ki is húzom, de még mindig remélem, hogy ott lesz a neve az idei kritikus díj jelöltjei között a legjobb férfi főszereplő kategóriában.
Lamberti Vica és Tajti Boglárka (kis cseléd és az előadás rendezőasszisztense is)
Erdős Lili egyenrangú partnere, és Julikaként sem kevésbé karakteres személyiség, nem téveszt meg minket finom törékenysége. Ugyanúgy nem köt kompromisszumot, megy a szíve után, és még abban is hasonlít szerelméhez, hogy szavakkal nem szívesen fejezi ki az érzelmeit. Igazi összhangot a szereplők között csak percekre érzünk, ahogy ő is, de ezekre viszont mindannyian hosszan fogunk emlékezni. (A színésznő pályájának újabb jelentős mérföldköve ez az alakítás, aki ebben megszereti, annak nyomatékosan javaslom, hogy az Anyegin kék vagy piros előadását nézze meg.)
Liliom öngyilkossága miatt a veszekedésekkel teli éveik elmaradnak, bár a szerző ebből is ad nekünk kóstolót még a szünet előtt. Sejthető, hogy Julikának egyedül tényleg könnyebb lesz majd a gyereket felnevelni, igaza van azoknak, akik már a holttest mellett a "jobb neked így"-et emlegetik, még akkor is, ha nagyon borzasztó ezt hallani. (Manapság úgy fogalmaznának: egy bántalmazó nárcisztikustól szabadultál meg, örülj.) Előre tudjuk, hogy a friss özvegy a Maróti Attila által játszott esztergályos segítségét sem veszi majd igénybe, nem megy férjhez megélhetési alapon.
Marika (Urbán-Szabó Fanni) és Julika - mielőtt még nem dől el, hogy melyik marad Liliommal...
Ugyan az I. világháború előtti Városligetre - a szépíróknak köszönhetően - nosztalgikusan gondolunk vissza, ebben az előadásban nemcsak a szerelmi civódás kap hangsúlyt, de nagyon markánsan jelenik meg az agresszió a hatalom és a kisemberek oldaláról egyaránt.
A Honti György által játszott pénzszállító az egész életét támadásra várva éli le, a saját életbemaradása miatt vállalta az életveszélyes munkát, nem csoda, hogy nem lehet sikeres a rosszul megtervezett rablási kísérlet.
A számonkérés folytatódik a mennyben is - a detektív: Honti György
Az előadásban nemcsak a hintalovak és a kukák dominálnak, de az egyenruhák is: sok a bántalmazó rendőr, nyomozó, sőt még a fényképész műtermében is van papírkatona.
Budai rendőr: Váradi Miklós - valószínűtlenül magasabb mindenkinél, így önmagában fenyegető jelenség
Crespo Rodrigo (kapitány) és Baksa Imre (nyomozó) - utóbbi szintén dobogós lehetne "a legellenszenvesebb karaktert" jól játszó epizodisták kategóriájában. Még jó, hogy Julika nem akarja magát éppen vele hazakísértetni...
A hatalom kontrollja alól még a mennyországban sincs szabadulás, Liliomot itt is ugyanazok veszik körül, akik korábban - a szabadság illúziója csak a körhinta uraként adatott meg neki, akkor sem hosszasan. Mi már akkor ismerjük meg, amikor ennek éppen vége szakadt: a legelső jelenetben Muskátné, a tulajdonos közbelépett, mert egy lány derekát átfogta.
Danis Lídia a történet egyik vesztesét játssza, ugyanakkor színésznőként nagyot nyert ezzel a szereppel: gyönyörű, erotikusan vonzó Muskátné, akinek elvileg mindene megvan, mégis magányos - az ő szempontjából is el tudjuk képzelni Liliomhoz fűződő kapcsolatának minden gyötrelmét és féltékenységét, amellyel a történetet elindította. A vásári csalogató csábítja a lányokat, de közben maga is elcsábul, viszont nem hagyja, hogy bármely nő kizárólagos tulajdonának tekintse. A szerző őt sem ítéli el, ahogy a többi gyenge embert sem, a csirkefogó címszereplőt is beleértve.
Muskátné - Danis Lídia - visszacsábítási kísérlete
Liliom és szerelme, az egykori mindeneslány, Julika nem boldogulnak, viszont kontrasztként Molnár bemutat egy olyan párost, akiknek az élete igazi pesti sikertörténet: Marika, a faluról frissen Pestre jött lány - Urbán-Szabó Fanni alakításában - ugyan érezhetően szintén vonzódik Liliomhoz, de az egyenruhát választja, amelyről azt sem tudja, hogy nem katonát, hanem csak hordárt rejt. Racionális választása mégis jóléthez vezet: a hordár Hugóból kávéháztulajdonos lesz.
A hetedik képben egy boldog házaspár: Figeczky Bence (Hugó) és neje - Liliom lánya: Lamberti Vica
Figeczky Bence Hugója mindenben Liliom ellentéte: igazodik szerelméhez, észszerű döntéseket hoz, a családja érdekének rendeli alá magát - feltalálja magát a hétköznapokban. Láthatjuk, hogy a simulékony emberek számára van esély a felemelkedésre, de Liliom nem üzletember, hasonló karriert nem futhatott volna be. Nagyon szerencsés az előadás szempontjából, hogy ennyire erős lett ez az ellenpont, bár sok időt nem kapott a színész az érvényesüléshez.
A szereposztás számos tagjánál ismételgethetném még, hogy "nagyon eltalálta a szerep", mert tényleg így van - ezért is tud a két főszereplő ennyire jól érvényesülni, mert nagyon erős színészek veszik őket körül. Nem maradhat ki a fényképész asszony sem: Töreky Zsuzsa néhány mondatából is átjön a rosszallása Liliom életmódja kapcsán, de a jóindulat is. A fiát és egyben segédjét játszó Mihály Csaba leginkább némán van jelen, de neki is jut olyan jelenet, amely által a címszereplő egy másik - kevésbé vonzó - oldaláról is megmutatkozhat. (Ld. lenti kép)
Nem szokványos megoldás, hogy Liliom lánya, Lujza akrobatikus hajlamokról tesz tanúbizonyságot, viszont kifejező ötlet. Ugyan Závodszky Endre alias Liliom élete értelmetlennek tűnhet, nem tudott még életben maradni sem, nemhogy kiteljesedni, de mégis van folytatása, van jövő.
A fiatal művészeknek lehet jövője... - az előadásról távozva muszáj ezt gondolnunk.
Az pedig, hogy Csabai Csongor így is megkapta a Soós Imre díjat, hogy Pesten kívül dolgozik, a legjobb biztatás azoknak a nagyon tehetséges kollégáinak, akik szintén a centrumon kívül működnek. Ennek mindenképp muszáj örülni.
Ps. Sajnálatos, hogy minőségtől független vesznek oda a vidéki előadások, pedig az alkotók és előadók ezen is olyan lendülettel és odaadással dolgoznak, mint az évekig futó produkciókon pesti kollégáik. Kifejezetten a vidéki pályakezdők helyzetével foglalkozik a szombathelyiek előadása, a Takarásban, amelyikhez másnap volt szerencsém - annak megnézése közben sűrűn gondoltam mind a fehérvári, mind a tatabányai társulatra is.
Fotók: Sipos Zoltán (A színház Facebook oldalára 2026. január 17-én elhelyezett teljes albumot érdemes végiglapozni, a képek egészen nagyszerűek, kihívás volt a válogatás.)
