Alföldi Róbert Ványa bácsi szerepében? Ivánka bácsira átnevezve?
Csodás ötletnek tűnt és hetek óta vártam az előadást. Miután a negyedik nyilvános alkalomra jutottam el, már sok mindent hallottam előre, így nem csalódtam a végeredményt látva – Borovi Dániel előadásfotói sokatmondóak, több is megtekinthető a színház Facebook-oldalán.
Az előadás kétrészes, kevesebb, mint három óra – a második rész valóban izgalmasabb, mint az első, nehogy hazamenjetek a szünetben!
A megtekintést elsősorban azoknak javaslom, akik különösen szeretik a szereplő nyolc színész valamelyikét, vagy/és a budaörsi társulat egészét, vagy a rendező, Keresztes Tamás pályájának követői.
Akiket eleve borzongással tölt el, ha egy klasszikus szövegbe beleírnak, azok időben hangolódjanak rá a modernizálás gondolatára, amit a címváltoztatás is jelez. Pontosan lehet előre tudni, hogy átiratot fogunk látni, amelyeket Makai Imre fordításának felhasználásával a rendező és Enyedi Éva készített. A magam részéről örültem volna, ha nem írnak bele semmi pluszt, mivel Csehovnak ez az egyik legjobb darabja, amelyik nem szorul rá plasztikázásra, de az alkotók nyilván úgy érezték, hogy ezek a kiegészítések kellenek koncepciójuk alátámasztására - ez van, ezt kell szeretni. (Nem öncélúan történtek a beavatkozások - ez viszont biztosra vehető.)
A végkövetkeztetésem: mi vagyunk ez a kevéssé rokonszenves, infantilis óvodásként viselkedő Ivánka bácsi, elhasznált, ultra gáz cuccokban, jobb, ha szembenézünk vele. (Ha így működünk, miért gondoljuk, hogy lehetnénk sikeresek és változtathatnánk életünk rosszul működő beidegződésein?)
---
Az Ivánka bácsi nemcsak az Alföldi-rajongóknak kötelezően nézendő, de azoknak is, akik szeretnek egy-egy fiatal színészre rácsodálkozni. Így lehetnek majd azok, akik nem jártak az elmúlt években a tatabányai színházba és semmiben sem látták eddig Bartos Ágit (én láttam korábban is) – Szonyaként nekem egészen tökéletes. Ártatlan leányka, lehet érte izgulni; megható viszonzatlan szerelme, a szívünkbe zárjuk. Több nézővel is beszéltem a tegnapi előadás után, akik most fedezték fel maguknak.
Szonya az előadás másik kulcsszereplője - a birtok az övé, ahogy a döntés joga is - ezt tartsuk szem előtt.
Az előadás másik nagy nyertese Bőröndi Bence (Vakarcs), aki már évek óta ennél sokkal nagyobb szerepek sorát játszotta el Budaörsön, tavaly volt Cyrano is, most viszont ezt az egyik legkisebb szerepet is képes igazán emlékezetessé tenni – folyamatosan megnevettet minket és hálásak is vagyunk neki ezért. (Nem, nem Szonya az egyetlen naiv teremtés, aki csak úgy elfogadja a dolgokat, ahogy vannak, emiatt is fontos a fiú jelenléte.)
Szonya mellett a másik kedvenc szereplőm Nagypál Gábor doktora, aki megélne akármilyen felfogásban játszott Ványa bácsi -ban is, annyira "igazi". Nemcsak vonzó, de érezni benne az empátiát is a többiek iránt; alkoholista, de neki még azt is elhiszem, hogy közben a műtétei is sikerülnek. Lehetetlennek tűnik, hogy ebből a számára otthont jelentő közegből ki tudna szakadni - előbb válik absztinenssé. (Ezt még soha semmilyen Ványa bácsi-előadásban nem éreztem ilyen erősen, hogy ez a doktor ennyire erősen ide tartozik és képtelen az elszakadásra, hiába többre hivatott.)
Abban nincs semmi meglepő, hogy a világtól elzártan élő lány beleszeret, hiszen gyerekkora óta ismer - más számításba jöhető férfi nincs is a környéken. (Vakarcsot biztosan nem is venné észre.)
Horesnyi Balázs megfeneklett rozzant hajója jelkép, és az egész szöveg a mi szánalmas életünkről szól, látványosan lepusztult a környezet, amelybe Kovács Andrea jelmezei pontosan illeszkednek, érzékeltetve a szereplők helyzetét. A többségnek elég egyetlen ruha is. Aki rendezett külsővel bír, látszatra többé-kevésbé elégedett az életével.
Ruhái és parókája tökéletesen sármtalanítja Alföldi Róbertet, akire ennyire előnytelen jelmezt még talán soha nem adtak, és ennek okain muszáj elgondolkodnunk. Első megjelenésekor a hálózsákban tipegés a hajó fedélzetén mégis túlzás, csak egy gegnek tűnik. (Szikora János A bolygó hollandi rendezését juttatta eszembe, már akkor is idegesített - ki fekszik bele egy hálózsákba csizmában? - itt elakadtam akkor is.) Ha netán végig egy pokróccal a derekán járkálna, mintha ez lenne a legtermészetesebb viselet, az komolyabban vehető megoldás lenne, és kiváltaná a megfelelően idegesítő hatást - a családom reakcióiból lemérve ezt biztosan állíthatom.
Mintha önmaga ellentétét játszaná a színész. Hisztis, nagyra nőtt óvodás, akinek gyerekes viselkedése miatt nem is hihetjük el, hogy 25 évig keményen dolgozott és a birtok neki köszönhetően tehermentes. (A hajókép hasonlóképpen bezavar néha, nehezen sikerül elképzelni, hogy egy birtokos, piacozó család miért lakik egy megfeneklett hajón.)
Nem könnyű helyzet, ha valaki 47 évesen döbben rá, hogy nem azt az életet élte, amely boldoggá tehette volna, de mindezért másra tolni a teljes felelősséget meglehetős ostobaság. Igénytelen ruhái nyomatékosítják Ványa udvarlásának a képtelenségét is: ilyen elhanyagolt külsővel és ennyire kevés önbecsüléssel nem is válhatna vonzóvá egy nő számára.
Jó tükre ez a láthatóan nagy műgonddal létrehozott színpadi alak a panaszkodó átlagembernek, aki passzívan hagyja irányítani magát, majd hirtelen váltás után önsajnáltatásba menekül. (Ilyenek vagyunk mi, magyarok - a zárójelenet alapján pláne ezt kell gondolnom.)
Ivánka bácsi felismerése a legnagyobb tragédia: addig volt jó neki, amíg boldogan küldte a pénzt a sógorának és olvasta a tanulmányait, abban a hitben, hogy ezáltal közvetve a tudományt szolgálja. A körülmények nem változtak, de másként tekint rájuk, és ez éppen elég a teljes összeomláshoz. Ránézünk, és biztosak vagyunk abban, hogy nem lesz ereje változtatni, viszont nehezebb lesz ezzel a tudattal a régi életét folytatnia. Az egész történet mennyire más lenne, ha történetesen Ványa élne-halna a birtok igazgatásért, netán még magára is mert volna költeni... (Ez a kataklizma olyan kaliberű, mintha Alföldi Róbert ráébredne, hogy a színház idejét múlta ócska dolog és kár volt ebbe fektetnie vagy negyven évet az életéből. - Remélhetőleg ide sosem jut el, így is hálásak lehetünk neki, hogy havonta 20+ este játszik és rendez - és nem ment el a sokkal jobban fizető tévézés irányába.)
Ugyancsak tudatos rendezői döntés, és persze a díszlet kialakításából is következik, hogy a darab első részének második felének nagyrészét kivetítve látjuk. Nem tudom, hogy ténylegesen hány percig, de belefáradunk, elkezdünk unatkozni közben. Bensőséges beszélgetések hangzanak el, a szereplőkhöz közelebb kerülhetnénk - ezzel a megoldással viszont annál is távolabb kerültek tőlünk. A rendező nem szeretné, hogy érzelmileg jobban bevonódjunk - ezt el is éri, szinte ki is esünk az előadás világából. (Ezek a jelenetek is lehettek volna a hajó fedélzetén, ahogy a darab zárása is ott történik, pedig az is szoba elvileg...)
Ennek köszönhetően Mertz Tibor professzorának szempontjait sem érezzük át, végig Ivánka szemén keresztül látjuk. (Az ezzel párhuzamosan bemutatott Erdőszellem c. előadásban, amely a Ványa ősváltozata, épp azt vettem észre, hogy ott a rendező igyekszik a többiekhez hasonló hétköznapi embert, és nem ellenszenves alakot formálni a professzorból - az érzékelhető jelentős különbség a rendezői szándékok eltérésének köszönhető.)
Jó, hogy Hartai Petra újra színpadon van - ezúttal Jelena Andrejevnát játssza. Éppen azokban a jelenetekben szoktuk ezt a szereplőt jobban megérteni, elfogadni a szempontjait, amelyeket kivetítve látunk, így felszínesebbnek tűnik. Emiatt nem foglalkoztat minket, hogy boldog-e vagy sem - mi Szonyával vagyunk. Ványa bácsihoz valóban hasonlít, gyáva a változtatásra, és csak unalomból flörtöl a doktorral is.
Rajtuk kívül még két nőt látunk, a könyveket olvasgató, egyébként szintén lézengő anyóst, Kiss Mari személyében, aki mindenkitől távol van, és az ellentétét, a dadát. Takács Kati a praktikus ember, aki összetartja a hajó népét, az, hogy néha van áram, neki köszönhető.
Az előadás intenzitása hullámzó - hol siklik ez a hajó, hol zátonyra fut. A második rész - amelyben már nincs vetítés - jelentősen gördülékenyebb, és minden alkalommal még egyre csak javulni fog.
PS. 1. Annyi produkció kapcsán nem tudjuk megfejteni, hogy miért éppen azt vették elő az alkotói, jelen esetben a szándékok biztosak és tiszták - ezt a süllyedő hajó képet nehéz félreérteni. Ivánka bácsi-n még hosszan gondolkodunk majd, még akkor is, ha menet közben voltak vele problémáink - ezek már másnapra elhalványulnak. Az előadás figyelmeztető üzenete viszont velünk marad.
Ugyan egy megfeneklett hajót látunk, de ez még a Ványa bácsi, és nem a Cseresznyéskert: nincs elzálogosítva - még akár ugyanezek a szereplők is működtethetik másként. A birtok Szonyáé, aki a történtek hatására felnőhet - eddig is ő tartotta kézben az irányítást. Dönthet úgy, hogy másként csinálja!
Aki igazán optimista, az akár ilyennek is elképzelheti a jövőt a Vojnyickij-birtokon/hajón. (ld. fenti fotó) Legyen ilyen a "megpihenünk" időszaka, amikor már nem jön látogatóba a professzor és felesége. (Ez a kedvenc képem, még bele akartam tenni a bejegyzésbe.)
SZEMÉLYES LEZÁRÁS
A poszt kiélesítése után - hajnali 3:54-kor hatalmas robajjal leszakadt a kanapé feletti polc, csupa nehéz holmival, amelyen kivételesen senki nem feküdt rajta - csak közvetlenül alatta a földön. De nem esett az alvó fejére semmi, nem a segélyvonalat kellett hívnom, hanem a kenyérsütést hoztam előre.
A le nem hulló téglák kegyelméből élünk, de most már hozzáteszem: a nem ránk szakadó polcokéból is. (Nézzétek meg azokat a csavarokat időnként, ha polcok alatt szoktatok aludni - elég, ha csak egy konzol elenged...)
Ez a szerencsés baleset kiverte az álmot a fejemből, elgondolkodtam megint a Ványa bácsin, amely most már nyolc napja velem van és persze a frissen osztott díjakon - mennyire jó, hogy ebben az új színészi generációban van két olyan ember is, aki jól használja a sztársághoz köthető hírnevét - Törőcsik Franciska az Igazgyöngy Alapítványnak ajánlotta fel a Jászai díjával járó pénzt, Ember Márk pedig két olyan kis színháznak, amelyről feltehetően az aktív színházlátogatók sem tudnak sokat - a MáSzínházban én is csak tavaly voltam először, a Baltazár Színháznak sem láttam sok előadását, arról talán többet hallani. (Tudjátok kapásból, hogy melyiknek hol a helyszíne?) A pénzen kívül nagy segítség lehet, hogy most említődnek a bulvársajtóban is.
Ennek a gondolatnak volt a következő lépése a "nagy felismerés": Ivánka bácsi akármilyen is, a BIRTOK SZONYÁÉ! A lány még fiatal, de tetterős, és benne van az esély arra, hogy majd ő megcsinálja. Neki nem szenvedés a munka, még változtathat. Jöhet még az életébe másik férfi is... - Nekünk pedig szintén össze kellene kapni magunkat, nem muszáj a herderi nemzethalál jóslat hatására még 200+ év után is belesüllyedni a "sosem lesz másként, így rendeltetett"-be belesüllyedni (jut eszembe az Erdőszellem mocsara is, amely ugyanebbe az irányba megy - abban még energikusra írt fiatal lányokkal!) - bizakodjunk és lépjünk előre. Ez a provokatív Ivánka bácsi előadás ebbe az irányba visz minket remélhetőleg.
