A Staféta programban jött létre ez a különleges előadás, amely után garantáltan másként fogunk az autógyártással kapcsolatos hírekre figyelni, mint korábban - megmutat egy másik Magyarországot, amely talán nincs is annyira messze tőlünk. Eredetileg csak Nagy Zsolt miatt voltam a produkcióra kíváncsi, nem kifejezetten érdeklődtem az autóipar iránt, viszont a megtekintést már nem csak miatta ajánlom.
Az előadás nyolcvan perces, angol feliratozással készült, amely elősegíti azt is, hogy a németországi vendégjátékok nézői is megérthessék. ( Április 9-10-én Münchenben, 30-án Hamburgban kerül színre, feltehetően a támogató partner Goethe Intézet jóvoltából is.)
Csak gratulálni tudok az alkotói csapatnak – az ötlet és a kitartás is figyelemre méltó, megérdemelnék, hogy sokat tudják játszani a Drive-ot.
Az előadás bemutatója és második előadása is a Jurányi színháztermében volt, és már a minket fogadó videó sokat sejtetett: egy nagyon régi rövid filmrészletet ismételtek, amelyen gyárból távozó munkásnőket láthattunk, felette a feliratot: egy autógyár nem járult hozzá, hogy az előadás készítői felvegyék dolgozóik távozását. (Lehet, hogy nem lenne jó reklám egyetlen munkahelynek sem, ha a 12 órás műszak után távozók arcát közelről mutatnák...)
Egy gyári munkás lefest egy színészt...
Ezek után néhány kérdést kapunk, amelyeket csak magunknak kell megválaszolni, és már be is vonódtunk az előadás világába. Tényleg nem gondoltam volna, hogy az előttünk ülő szép fiatal lány - Lantos Viktória Zsanett - gyári munkás és szalagon dolgozik, és még sok minden mást se gondoltam – azt pedig nem tudtam, hogy 160 ezer magyar család megélhetése függ az autóipartól. Azt viszont igen, hogy a Munka Törvénykönyve 2012-ben jelentősen megváltozott, mégpedig a munkáltatóknak kedvező módon, a munkavállaló kiszolgáltatottságát megnövelve – ezáltal a szakszervezetek szerepe jelentősen megnövekedett.
Az előadás beláttatja, hogy miért lenne jó, ha minél szélesebb munkavállalói réteg lépne be a szakszervezetekbe, de azt is, hogy mekkora teher egy ilyen szervezet élén irányító szerepet vállalni: Németh Sándor szakszervezeti bizalmi személyes történeteit hallgatva erős rokonszenvet is érzünk azokkal, akik hajlandóak mások érdekében kiállni.
Az előadás egyik fő erénye, hogy nem válik szárazzá mindaz az információ, amelyet tudomásunkra hoznak, hiszen ezt személyes történeteken keresztül teszik, a szereplőket (filmrészletek segítségével is) jobban megismerjük, sőt meg is kedveljük.
A közelítést az is segíti, hogy helyzetüket párhuzamba állítják Nagy Zsoltéval, aki az Örkény Színház művésze – így akár még arra a következtetésre is eljuthatunk, hogy milyen kevésen is múlik, hogy valakiből gyári munkás lesz, vagy éppen színész, milyen nagy mértékben múlik ez az adott személy családi hátterén, körülményein.
Nagy Zsolt is tesz néhány olyan vallomásos kijelentést, amely meglepetésként hathat azoknak, akik pályáját (és interjúit) nem követték szorosan. Nem is kérdés, hogy remek választás erre a feladatra, érezhetően harmonikusan tud együtt dolgozni a két civil partnerrel - jó őket együtt nézni. (A második előadáson még a szalagokat is ő ragasztotta le a leggyorsabban, és elhisszük neki, hogy őszintén magát adja, ahogy a többiek is. Annyi szerep után talán ez sem lehet könnyű.)
Az előadás valóban módot ad arra, hogy mi kívülállók is beleéljük magunkat az autóiparban dolgozók helyzetébe, de jó esetben az előadásnak lehet még egy hasznos mellékhatása: ha érintettek nézik, és emiatt elmennek majd a saját városukban színházba, lehet, hogy még kedvet kapnak további előadásokhoz is. (Aki netán éppen Nagy Zsoltot szeretné más előadásaiban is megnézni, azoknak elsősorban a Tartuffe-öt és a Boldogtalanok-at ajánlom.)
Az előadás után kis szünet, majd „majális” (sör és perec akciósan!) következik, a szereplőkkel meg is lehet ismerkedni. Legközelebb május 5-én látható a Jurányiban, de az alkotók tervezik, hogy az autógyártással foglalkozó vidéki városokba (Kecskemét, Győr, Debrecen) is elviszik.
Színlap:
Előadók:
Lantos Viktória Zsanett
Nagy Zsolt
Németh Sándor
Videó: K. Takács Márton, Lambert Strehlke
Zene: Kristóf Márton
Fény- és hangtechnika: Szabon Bala
Videótechnika: Kiefer Tibor
Produkciós asszisztens: Totobé Anita
Produkciós vezető: Mayer Dániel
Angol szöveg: Gál Gabriella
Konzulens: Meszmann Tibor
Külső szem: Böröcz Judit
Koncepció: Kelemen Kristóf, Török Tímea, Teresa Lucia Rosenkrantz
Fotó: Lambert Strehlke
