Valami rémlett, de pontosan nem tudtam, mit is takar a Csengetett, Mylord? cím, és ezzel feltehetően az elenyésző kisebbséghez tartoztam a zsúfolt házzal megtartott szombati sajtóbemutatón.
Ebben az ajánlóban így nem fogok, mert nem is tudnék viszonyítani az angol sorozathoz, amelyből egy részt sem láttam, de – mint kiderítettem utólag – négy évadból és összesen 26 részből áll.
A színpadi adaptációt az első évad alapján készítette Jimmy Perry, David Croft, Roy Gould és Penny Croft, amelyet Zöldi Gergely dramaturg lefordított, Kocsis Gergely pedig megrendezett, hogy mi két és fél órán keresztül szórakozzunk, a szünetben pedig megbeszéljük a látottakat.
Legrövidebben: Orlaiék kellemes estét ígérnek, és azt is adják.
Ennél hosszabban:
Ahogy a színlap ajánlójából megtudja az is, aki hozzám hasonlóan nem követte a sorozatot: az 1920-as évek Londonjában, az arisztokrata Meldrum család házában játszódik a történet, amelyben némi társadalomkritikai él is érződik, de mindez rendkívül távol áll 2026 Magyarországától, és különösebben nem is érint minket. Helyette nevethetünk az angolok szertartásosságán, ahogy a családtagok és a személyzet viszonyul egymáshoz, vagy a szöveg ismétlődő poénjain, amelyek a sorozatból ismerősek azoknak, akik azt valaha nézték.
Már érkezéskor sok mindent megtudunk Darvay Botond még üres díszletére nézve: a színpad egyik fele konyha, a másik szalon - ezen a két helyszínen zajlik majd a családtagok és a személyzet élete, erősen elkülönülve. A gyors váltásokra is lehetőséget ad ez a tér, néha átlóg a jelenet a másik térfélre is: egy mozdulat és a kerekeken guruló asztalokat össze is tolták, a játék folyik tovább. Egy-egy szereplő villámgyorsan kerülhet át a következő jelenetbe, és olyan precizitással történnek meg apró események, amelyet leginkább bohózatokban szoktunk meg.
Az előadás 12 színésznek ad jobbnál jobb lehetőséget, akiket Pető Kata korhű jelmezei is támogatnak.
Molnár Piroska már azzal megnevetett minket, ahogy a szemét forgatja. A tolószék illik Lady Lavander karakteréhez és egyben lehetővé teszi, hogy láthassuk játszani a most már nehezen mozgó színésznőt, aki viszont az általa eljátszott szereplővel ellentétben szellemi képességeiből mit sem veszített.
László Lili Ivyként csúnyácska és nem túl okos szobalány, aki erősen beindította az elődeit sorra elcsábító Teddy Meldrum – Pataki Ferenc – képzeletét. A vonzó és a szabályokat is betartó lakájt játszó Rohonyi Barnabást szintén el lehet nézegetni, ahogy rátermetten megold mindent. Sipos László Márk kapta a folyton okoskodó másik inast, Henryt – újdonságot jelenthet a pesti nézőknek, kivéve azokat, akik Szombathelyen is járnak színházba.
A simlis komornyik Debreczeny Csaba lett – rá feltétlenül szükség van, hogy felpezsdüljön a történet.
A két Meldrum-lányt két fiatal és nagyon tehetséges Dominika kapta. Rezes Dominika nekem Az igazgató úr-ral jegyeztette meg magát, nála jelentősen többet láthattuk a legtöbbet Szolnokon játszó Bíró Panna Dominikát – legalább volt egy-két vendégjáték, és már korábban is feltűnt az Orlai-előadásokban (ld. Kié lesz a kutya?).
Gyabronka József meggyőzően játszik ötvenes arisztokratát, amióta elkezdtem a blogot írni, semmit nem öregedett – ismét ezt állapítottam meg. Ficzere Béla két szerepe közül rendőrként fog meg minket, legtöbbször Mrs. Lipton – Cseh Judit - süteményére és teájára ácsingózik, ahogy kell.
A kedvencem egyértelműen a személyzet által is lenézett, a hierarchia alján elhelyezkedő karcos-kesernyés bejárónő, Mabel volt, akit Lass Bea játszott. (A redőny-ből is ismerős lehet, nekem abban is kiugrott. Aki még mindig nem látta A redőny-t, nagyon sürgősen pótolja, hahó!) Kevés, de jól elhelyezett mondattal dominálni lehet egy jelenetben, és ezt nagyon mesterien csinálja. Ahogy a tapsrendbe utolsónak érkezve félig hallhatóan odasúgta a mellette állónak, hogy „megvárhattatok volna” – az még karakterben volt. (Két további szerepet is kapott, a zálogost s Lady Agathát - ld. utóbbiként a bejegyzés legutolsó fotóján látható:)
Mabel, avagy Lass Bea fotó: Szokodi Bea
Kocsis Gergely rendezőnek köszönhetően már ezen az első nyilvános előadáson is érezhettük a játszók összeszokottságát, de ez még csak erősödni fog a későbbi előadások folyamán – márciusban és áprilisban ráadásul sokszor megy a darab, de a szombat esti előadás után a kevés megmaradt jegyet is elkapkodták. Nagyon figyelje a májusi műsorhirdetést, aki be akar erre jutni. A papírforma érvényesül, hiszen jó a szereposztás és sok szerethető alakításnak lehet örülni.
Akinek pedig van viszonyítási alapja, az hasonlítgathatja őket azokhoz a színészekhez, akiket a sorozatban láthattak harminc vagy akár húsz éve. Kommentben várom a véleményeiteket arról, hogy mennyire tartjátok sikerültnek az adaptációt.
Fotó: Éder Vera - leszámítva a Lass Beáról (Mabel) készült képet, amelyet Szokodi Bea készített.
PS. 2026.02.28. - 03.05.
Megjegyzés utólag:
