Tavaly sok év szünet után újra visszatért a Filmszemle, és egy teljes hétre beköltöztem a Corvin moziba – 22 vetítés alapján tudtam írni. Most elsősorban a 2024-25-ös legfrissebb filmekből válogattak, és csak elvétve jelent meg egy-egy korábbi alkotás, és nekem is kevesebb időm volt, így idén a rövidfilmek mellett döntöttem - melléjük csak két játékfilm fért be. Évtizedek óta tapasztalatom, hogy később szinte lehetetlen a kihagyott rövidfilmeket pótolni, így nem a legjobban reklámozott nagy produkciókra hajtottam.
Néhány gondolat a látottak kapcsán:
Először a két játékfilmről:
Az Egykutya, amelyet Deák Kristóf jegyez rendezőként elsősorban egy nagyon jó színházi előadás hű megőrzése. Az előadás az ACG reklámügynökség előcsarnokában ment éveken át, de egy akármilyen kanapéval bárhol játszható lett volna, a beszélgetések számítottak benne csak. Ebben a filmben megkapta hozzá a megfelelő külsőségeket, és aki eddig lemaradt az élő színházról, az kap helyette egy kicsit más, de mégis élvezhető estét. (Az, hogy egy független előadás konzerválódhat, annak csak örülni lehet - nagyon ritkán történik meg, ha egyáltalán megtörténik, a legtöbb általában az, ha készül egy jó minőségű felvétel.)
A négy színész - Döbrösi Laura, Bakonyi Alexa, Tenki Dalma és Tóth Károly - más-más játékstílust képvisel – legalább egyikük mindenképp hat a nézők többségére. (Az előadás különösen sok pozitív visszajelzéseket kapott mindvégig, hosszan ment folyamatos teltházakkal - annak idején én is egy mezei néző javaslatára néztem meg.)
A Pipás volt a másik film, amelyet még be tudtam illeszteni a naptáramba.
Goldberg Emília filmjéről röviden azt mondanám, hogy szép film, általam nagyon kedvelt színészek láthatóak a kisebb szerepekben is, mégis hagyott bennem némi hiányérzetet. Persze Török-Illyés Orsolyának nagyon való a címszerep, és az alkotók mindent meg is tettek, hogy hitelesnek érezzük a börtön körülményeit, bár meglehetősen öncélúnak éreztem a sok zuhanyzást (nem kizárt, hogy a férfi nézők még hosszabban is elnézegették volna) - ki nem akadtam semmin. Stork Natasa vált központi figurává, az ő sorsa vált érdekesebbé a Pipás cím ellenére is. (Akik szintén nagyon szerették korábbi filmjeit, pl a Felkészülés-t és a Veszélyes lehet a fagyi-t, azoknak ez is kötelezően nézendő.) Lehet, hogy telhetetlenségnek hangzik, mégis azt gondolom, hogy ezekkel a színészekkel egy ennél sokkal jobb történetet is el lehetett volna játszani Pipás Pista sztorijának felhasználásával. De azért örültem ennek is, amit láttam.
A szemlén a megmutatott 25 rövidfilm között volt több is, amelyekkel kapcsolatban nem volt hiányérzetem és jobbnál jobb színészek játékában gyönyörködhettem. (Ebben a bejegyzésben csak ilyeneket emlegetek, nem sorolom fel az összes filmet, arra ott a filmszemle honlapja.)
1.
Stork Natasa feltűnt az egyik legderűsebben is, ha szembejön a Megértésüket köszönjük, a MÁV (késései) által inspirált film, nehogy kihagyjátok. Papp Márton filmjében három színész - Kricsár Kamill, Czukor Balázs és Gelányi Imre - dominál, akik számítanak a vonat érkezésére - Stork Natasa megjelenése már a csattanó része...
A rövidfilmeket hét blokkba osztották szét, feltehetően a filmek hossza alapján. Nem minden blokk volt egyforma erős, de olyan egy sem volt, amelyikben egy számomra érdekes filmet sem találtam. Ami meglepett: a műsorvezetőnél nem volt minden esetben ott egy-egy film teljes stáblistája, így többnyire a filmek rendezőjén múlt, hogy a filmek utáni ünneplés hogyan sikerült. Változóan, ahogy az is változó volt, hogy melyik film szereplői jöttek el a vetítésre. (Többnyire színházban is elfoglalt színészek szerepeltek ezekben a rövidfilmekben is.)
Voltak tipikus motívumok, ismétlődőnek tűnő helyszínek - ez talán azzal is összeköthető, hogy a legtöbb film alacsony költségvetéssel jöhetett létre. (A szemle arról is szól, hogy mi foglalkoztatja a fiatal filmrendezőket, és mit tudnak létrehozni a számukra adott korlátozott mozgástérben.)
2.
Ha már forráshiány, a (Terep)szemle 3 c. film jut eszembe azonnal, amelyen annyit nevettem, mint csak Mucsi Zoltán játékán szoktam – ez a legtöbb, amit mondhatok. De nem voltam ezzel egyedül, talán kijelenthető tényként is, hogy a Kabos terem közönsége ezen a rövidfilmen nevetett a legtöbbet, szinte a film teljes menetideje alatt végig. Teljesen nem volt felhőtlen a nevetésünk: a teremben több más stáb tagjai is ültek, akiknek nyilván ugyanúgy volt fogalma arról, hogy milyen nehéz egy filmet összegründolni, így nyilván közben a saját hányattatásaik is eszükbe jutott. Tóth Barnabás és Simonyi Balázs összesen 22 éve próbálkozott azzal, hogy egy közös filmet összehozzon - ez most sikerült. (Aki látta valaha A legkisebb film a legnagyobb magyarról c. filmet, az látatlanban is el tudja képzelni, hogy itt mire számíthat.) A film önironikus paródia is, érezni benne egy amatőr hevületét, miközben tudjuk, hogy az alkotókhoz több profi munka is kötődik, de így még inkább megfogalmazódik a nézőben a kétség: nem biztos, hogy a filmre költött összegek nagysága egyenesen arányos a filmek minőségével, azzal pedig még kevésbé, hogy mennyire okoz nekünk élvezetet. Tóth Barnabás felkeltette az érdeklődésemet ezzel a munkájával, jó lenne más projektjeit is látni.
3.
A Flódni – Kenéz Ágoston katartikus bábfilmje, amelynek saját műfajában nincs is versenytársa. A szakmai zsűritől különdíjban is részesült, teljesen megérdemelten. A bábokat egy ponton Fodor Tamás és Nagy Mari váltotta, mi pedig néztük őket, és meghatódtunk, ahogy azt kell. (A vetítésen Nagy Mari jelen is volt és a legnagyobb tapsot kapta az összes rövidfilmes közreműködő közül.)
Nagy Mari egy rövid epizód erejéig egy másik rövidfilmben is látható volt, erősítette annak a kezdését is:
4.
A Kilépő, Varga Gábor filmje a dunaszerdahelyi maffiáról szintén kiemelkedett a mezőnyből, a nagyon fontos téma miatt is. (Akinek semmi tudása erről, annak A rendes lányok csendben sírnak c. előadást ajánlom, aki azt már látta és szerette, az a cím alapján is fogja tudni, hogy ez a bizonyos kilépő miről szólhat.) A benne szereplő színészek meggyőzőek - Juhász Vince, Berényi Nóra Blanka, Márfi Márk és Nagy Márk - miatt is érdemes nézni.
5.
A Tie Break - egy tenisz edzés rövid története, apa - Znamenák István - és fiai - Szász Mihály és Levente - azon dolgoznak, hogy a fiúk fejlődjenek... Ganzer Olivér filmjét érdemes lenne minél több fiatal sportolónak levetíteni és a látottakat megbeszélni. Nem meglepő, hogy Znamenák István zseniális, de a fiúk is nagyszerűek - nehéz eldönteni, hogy két teniszezőt látunk játszani, vagy két színészt teniszezni.
6.
Hatodiknak említem a Két felnőtt-et, de Szántó Fanni filmje az egyik nagy kedvencem volt a szemlén, erről is azt gondolom, hogy sok-sok gimnazistának kellene ezt látnia. Talán ugyanúgy gátakat bonthatna le a közös megbeszélése, ahogy az a film szereplői között is történik - egy nyilvános vécében. (Elég sok mosdóban játszódó jelenetet láthattunk a rövidfilmekben - valaki akár írhatna egy dolgozatot csak erről, hogy a WC milyen szerepet foglal el a mai magyar filmekben. Nem marad ki.) Gellért Dorottya és Lengyel Benjámin megnyer minket, ez alatt a rövid idő (23 perc) alatt is drukkolunk a kapcsolatuknak - jó, hogy színpadi szerepeiken túl kapnak filmes lehetőségeket is - mostanában nagyot mennek mindketten színházi előadásokban is.
A számozást most már felfüggesztve, nagyon szerethető párosnak láttam Hermányi Mariannt és Dér Zsoltot Kenderes Csaba filmjében a Felesleges életek –ben, amelyik a szakmai zsűri szerint a legjobb rövidfilm volt, így hátha legalább ezt itt-ott levetítik majd. (De nem találtam róluk egy jó fotót sem, ezért maradtak ki. Akinek van, küldjön és ide fogom tenni.) Aki Hermányi Mariannt ebben megszerette, azoknak javaslom, hogy mélyítse el a vele kapcsolatos élményét az Oleanná-val.
Ugyancsak párkapcsolati történet a Magány - Kálmán Albert rendezése, amelyben két párt is látunk, de mégis leginkább a Bányai Kelemen Barna által játszott karakter nézőpontjához kerültünk legközelebb, aki a szemünk előtt kénytelen átértékelni saját házasságát.
A sokszereplős Alíz, a torreádor szeretője című film ugyanúgy egy színészt emel ki leginkább: Erdős Lili szereplője köré épül. A fiatal színésznő egy pályakezdő táncost játszik, aki éppen pályája első meghatározó premierjére készül és jó néhány akadályba ütközik. Jó megoldás, hogy Tóth Kristóf Zsolt másik filmjét is rögtön ezután nézhettük, a Berta.éjszaka címűt, amelynek Tessely Anna mellett szintén kiemelt szereplője Erdős Lili, bár ez a film már nem színházi érvényesülés nehézségeit érinti, hanem egy jól összebonyolódott négyszög-történet, amelyet a címszereplő féltékenysége formál.
Javasolnám megtekintésre a Patkány-t is, amelyben két régi osztálytárs találkozik össze sok év után és mérik fel újra az erőviszonyokat. Patkós Márton és Medveczky Balázs kakaskodását nézhetjük Tóth Gergő filmjében. (Ebből is ki lehetne bontani egy egész estére való történetet - volt olyan (másik) rövidfilm, amelynek a rendezője beszélt is hasonló szándékairól.)
Említendő még az Artúria is - Kőváry Dániel filmjében Molnár Erika nagyon erős jelenlétével válik emlékezetessé. - Vidéken játszik, így nincs a szemünk előtt, de vele is megtörténhetne Bacskó Tünde esete, akit idén a Bróker Marcsiért (legjobb női főszereplőként) ismét díjaztak a szemlén. Vannak alig látható legjobb színésznők, akiket csak helyzetbe kellene hozni...
Végezetül pedig itt a Ködváros - túlságosan hosszúnak éreztem Humicskó Máté filmjét (45 perces, talán a ténylegesen is leghosszabb rövidfilm volt) és nem tudtam ráhangolódni. Ugyanakkor naponta eszembe jut azóta is, tehát hatni hatott, és a Filmszemle oldaláról hiányoltam, hogy nem közölte az írót, akinek a novellájából készült a film - már rég elolvastam volna, ha kiadták. Általában is sajnáltam, hogy a filmekkel kapcsolatos összes fontos adatot (minden színész nevét) nem közlik ezen az oldalon, de ez persze csak egy apró szeplő. Fő, hogy úgy tűnik, hogy ismét rendszeresen lesz Filmszemle, legalábbis én ebben bízom, lélekben már készülök a jövő februárra, és addig igyekszem megnézni azokat a filmeket, amelyeket muszáj volt kihagynom a múlt héten.
PS. A képek a Filmszemle hivatalos oldaláról származnak.
