Válság ide vagy oda, a legörömtelibb tevékenység összeszedni a legemlékezetesebb előadásokat, amelyeket a legszívesebben ajánlok újra meg újra - ennek megfelelően nehezemre esik lezárni 2025-öt, pedig közben már 16 januári előadást láttam.
Ami miatt érdemes ilyen listát írni: a repertoárjátszásnak köszönhetően a legtöbb produkció még mindig műsoron marad két-három évig, ha tehetitek, nézzétek meg őket, játszhassák őket minél tovább. (Kommentben hozzáfűzhető kiegészítés, sőt akár ellenvélemény is!)
Ami jó hír: ez az évértékelés nem lesz hatrészes, mint a 2024-25-ös évadértékelő - most egy prózai és egy zenés összefoglalóra korlátozom magam. (Néhány tavaszi előadás ismételt emlegetése csak azt jelenti, hogy még mindig legjobb élményként gondolok rájuk vissza.)
Örkény Színház - Anyegin - Erdős Lili és Ficza István fotó: Horváth Judit
A 2025-ös év folyamán 146 ajánlót írtam meg a 229 megnézett előadás kapcsán – ennyire futotta a kapacitásomból. (A 13 éve kitűzött "minden megnézett előadásnak hagyjunk nyomot" elképzelésem már a múlté - azt csak részmunkaidős állás mellett lehetett megvalósítani.)
A budapesti színházi (és opera és koncert) kínálat még mindig olyan gazdag, hogy van minek örülni – ennek csak a töredékét láthattam. Már csak emiatt sem lehet kinyilatkoztatás ez a lista, amely hangsúlyozottan szubjektív – „lásd, akiket én szerettem” a mottóm évek óta, nem véletlenül.
Az, hogy a választék meddig maradhat ennyire gazdag, az rajtunk nézőkön is múlik, hiszen a jegybevételre egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a nagyobb színházak is – azok a színházak prosperálnak, amelyeket elegen pártolnak. (De jó lenne egy-egy mecénás a kisebb műhelyeknek is…)
Katona József Színház - némacsend - fotó: Szokodi Bea
A prózai kőszínházi előadások közül legjobb rendezésként ifjabb Vidnyánszky Attila „némacsend” címet viselő Hamlet-vízióját jelölném meg, amely túlságosan fájdalmasan érintett. Ezt még úgy is első helyen emelném ki, hogy nyilvánvalóan rétegelőadás – aki nem ismeri alaposan a Hamletet, nem szereti a fizikai színházat és semmi köze sem volt az SZFÉ-hez, azt akár untathatja is. Nekem mégis egyértelműen 2025 legjobb rendezése.
Ha már Katona – ajánlom a Sorstalanság-ot is (a Sufniból), ezt is kiemelten szerettem.
Örkény Színház - Anyegin - Patkós Márton és Kókai Tünde - fotó: Horváth Judit
Az előadás, amelyikhez legjobban kötődöm, amely lázba hozott és hetekig foglalkoztatott (hét ajánlót írtam a hat megtekintés kapcsán!) Dohy Balázs Anyegin-je volt, amely által megbékéltem még azzal is, hogy az Opera műsoráról Csajkovszkij Anyegin-je (operaként) 13 éve hiányzik, csak balettként látható. Kevés prózai előadásról gondolom, hogy bárhányszor szívesen megnézném – ez az. (Akár önkéntes jegyszedőként is dolgoztam volna benne, ha lett volna rá mód.) Ezt mindenképp javaslom megtekintésre, legalább egyszer.
Nagyon jó rendezésnek és előadásnak tartom az Örkényben a Boldogtalanok-at is, Bodó Viktor munkáját szívesen ajánlom mindenkinek, aki eddig kihagyta.
Radnóti Színház - Angyalok Amerikában - Pál András és Major Erik - fotó: Dömölky Dániel
Tavaly három várakozáson felül jó élményem volt a Radnótiban: az Angyalok Amerikában, amely után a korábban kihagyott Istentelen ifjúság-ot is pótoltam. Kíváncsi lettem Major Erikre, akinek ezek után a filmjét (Szép csendben) is azonnal megnéztem – ezek után igyekszem majd őt sem szem elől téveszteni. Megleptek a Gyerekek is, mivel ugyanez a darab egy korábbi bemutatója hidegen hagyott.
Még a Radnótinál maradva: Pál András és Rozs Tamás második közös estje (Amióta a vers divatba jött) viszont a papírforma szerint elvarázsolt – ezt is a mindenképp nézendő előadások közé sorolnám.
A kőszínházak előadásai közül még mindenképp említenem kell egyet: harmadszorra is nagyon jónak találtam a Ványa bá-t, aki eddig kihagyta volna, az a Thália Télikertben rátalál.
Thália Télikert - Ványa bá - Görög László - fotó: Szokodi Bea
A független és magánszínházi előadásokat külön választottam – már a létrejöttük is bravúrnak számít – alacsony költségvetéssel és nagyon kreatívan, az alkotók áldozatvállalása árán születhetnek meg.
2025-ben kedvencem volt három „madaras produkció (a megtekintés sorrendjében említve) – mindről írtam külön:
Jurányi - Tyúkdráma - Martinkovics Máté, Ács Petra, Szalay Bence, Hrisztov Toma Fotó: Gulyás Dóra
Apertúra - Sirály- Gellért Dorottya - Borsányi Dániel - Formán Bálint - Herczeg Adrienn - fotó: Dorinka stúdió
Jurányi - Ha már lúd… - Vizi Dávid - Podlovics Laura - Georgita Máté Dezső - Fotó: Dányi Viktória
Ha nem jön annyi minden közbe, még tavaly októberben kellett volna látnom a Tér 12 és a Szkéné Leláncolt Prométheusz-át, amelynek így is helye van az év legjobb előadásai között – még akkor is, ha én csak 2026 januárjában néztem. (Legyen ez a késlekedésem haszna – ez az előadás is az én „mindenképp nézendő” kategóriámba tartozik.)
Szkéné - Tér 12 Kulturális Egyesület - Leláncolt Prométheusz - Bán Bálint, Nagypál Gábor - fotó: Szokodi Bea
De nem áll itt meg a sor.
A kőszínházak világán kívül már az egy-két-három szereplős előadások dominálnak. Ezek közül szintén van nem egy különösen jó – nagyszerű színészekkel
Má Színház – Köt-elék
RS9 – Anyaszínház - A kékszakállú herceg vára, A Mizantróp
Bástya Színház – Minden jót, Leo Grande!
Centrál Színház – Oleanna - Szabó Kimmel Tamás és Hermányi Mariann - Fotó: Molmik Photography - Molnár Miklós
Lóvasút - Lassan – (Márfi Márk darabját tavaly Für Anikóval mutatta be – idén februártól Tóth Ildikó lesz a partnere, és ez így szinte új bemutatónak számít )
Jurányi - Reggel és este
A monodráma még a kétszereplősnél is nehezebb műfaj – az alábbi négy volt a kedvencem, ezek is mind a támogatott kőszínházi szférán kívül keletkeztek. Mindegyik volt olyan izgalmas, hogy már másnap belekezdtem a kiinduló művek olvasásába is – fordított utat tettem meg, mint az alkotók.
Orlai Produkció - A legjobban a nőktől féltem – Dékány Barnabás
Gólem Központ - Tíz hónap Babilon-ügy – Fullajtár Andrea (Ez az előadás már elköszönt, új rendezésben idén is be fogják mutatni a szöveget, ugyancsak Fullajtár Andreával)
Bástya Színház- A fátylam kicsit oldalra billent – Hajnal János - Fotó: Kállai-Tóth Anett
Jurányi - A legcsinosabb óriás – Bánki Gergely
Vidéki előadások
22 vidéki színház van, folyamatosan cserélődő rengeteg repertoárelőadással, amelyeket még a kritikusok sem tudnak rendesen követni – idő-, és pénzigényes az utazgatás. Non-profit bloggerként nem kaphattam képet a teljes kínálatról, de így is örültem annak, hogy legalább a közelebbi színházak néhány előadására mégis eljuthattam – külön köszönöm azoknak, akik ebben támogattak. Ebben a kategóriában így még jobban igaz, hogy azzal, hogy ezeket az előadásokat kiemelem, nem minősítem le a többit – látatlanban pláne nem.
Nagyon szerettem a két Bűn és bűnhődés-t – Tatabányán és Budaörsön is, utóbbi talán még hosszabban műsoron maradhat, hiszen csak háromszereplős és eleve „már túlélő” bemutató volt, én is egy évnél nagyobb késéssel láttam. (Budaörsöt nehezen tekintem vidéknek – nagyon könnyű oda kijutni, és a társulat miatt érdemes is.)
Budaörs - Bűn és bűnhődés - Szaplonczay Mária és Váradi Gergely - Fotó: Borovi Dániel
Tatabányán nagyon „egyben van” a Mégis kinek az élete? – mivel kamaraelőadás, hátha ez is még túlélheti ezt a szezont.
Az évad legbátrabb vállalkozásnak összességében is a székesfehérváriak nagyszínpados Térey-előadását nevezném, A Nibelung-lakópark feltétlenül megérte, hogy az eredeti helyszínen nézzük meg. Kortárs magyar drámát, amely nem zenés vígjáték, ilyen nagy nézőtér előtt bemutatni szinte halálugrás kategória lenne Pesten is, ahol sokkal több a potenciális néző – emlékezetes előadás született.
A Nibelung-lakópark - Sarádi Zsolt, Ladányi Júlia, Sághy Tamás és Gáspár Sándor - Fotó: Nagy Norbert
Nagyon örültem, hogy a kecskemétiek feltámasztották a Háy János-előadásukat, A kutyatartó lány-t, amelynek tavaly – elvileg – az utolsó előadása alapján írtam ajánlót.
Dunaújvárosban engem is eltalált az Ahogy tetszik – minimalista díszlete, kreatív színrevitele már a független előadásokéra hasonlít, ezt az előadást is remekül el tudnám képzelni, amint bejárja az egész országot diákelőadásként. Jó lenne, ha hosszú sorozatot érhetne meg – szükség lenne ilyen derűs Shakespeare-produkciókra is.
Az évadot is Dunaújvárosban zártam, a hosszan halogatott – Pesten szinte soha nem játszott – Molnár-vígjátékkal, A farkas-sal, amelynek szintén drukkolok, hogy még sokan láthassák.
Hálás vagyok a Városmajori Szabadtéri Színpadnak, ahol 2025-ben is néhány további vidéki előadást láthattam, köztük a miskolciaktól egy koprodukciós előadást, a Csetepaté Chioggiában-t, amely összességében is jól működött – erről Fandl Ferenc is rögtön eszembe jut, mint az év egyik legjobb mellékszereplője.
Fandl Ferenc - Fotó: Éder Vera
Sok van, aki csodálatos, a vidéki színházakban is, akik rendre láthatatlanok maradnak, hacsak nem jutnak be valamilyen sorozatba.
A színészekre áttérve:
Még nagyon sok olyan előadás készült, amelyet akár egy színész miatt is érdemes nézni. A kripli-ben (Centrál Színház) többen is akadnak, köztük a címszereplő, Szécsi Bence, de felejthetetlen Mucsi Zoltán öregasszonya is – a főpróbán majdnem leestem a székről a röhögéstől, erre is emlékszem még.
Reggel és este - Mészáros Sára, Pál András és Rozs Tamás - fotó: Szokodi Bea
Mészáros Sárát kiemelkedőnek találtam a kaposvári Őszi álom-ban, nagyon jól rá tud hangolódni Fosse szövegeire, de ezt évekkel korábban már megtapasztaltuk. Emiatt is örültem a Jurányiban a Reggel és esté-nek, amelyben Pál Andrással nagyot játszanak – ez is 2025 mindenképp nézendő előadásai közé tartozik, nem véletlenül emelem ki kétszer.
Seress Zoltán 2025-ben több előadásban is nagyon tetszett, sőt a filmszemlén is. Említhetem a Rémségek kicsiny boltjá-t, de A rózsák háborújá-t is, amelynek csak az utolsó előadását láthattam az Art Szintérben. Ez is hosszabb szériát érdemelt volna. És még egy csalás: 2025 szeptemberében mutatták be, de nekem 2026 első előadása lett az Egy gyilkosság mellékszálai – ennek a létrehozását is az érdemei közé sorolnám.
A színházcsináló - Ficzere Béla, Alföldi Róbert - fotó: Éder Vera
Nem hagyhatom említés nélkül Ficzere Bélát sem, aki A színházcsináló-nak (Orlai Produkció) kiemelkedő mellékszereplője, akit biztosan megjegyez az, aki megnézi az előadást – nagyon szuggesztíven figyeli Alföldi Róbertet.
A megszokott előadásoktól eltérően működik a Freeszfe vitaszínháza – többször láttuk, szerettük és ajánljuk.
Hasonlóan unikum, de évekkel korábbi ötlet kidolgozása, de nekem csak most volt időm és lehetőségem a 19 hangjáték helyszíneit végiglátogatni: kiemelten ajánlom a „Színház a város”-t, amelyet részenként is elő lehet fizetni és meghallgatni Budapest különböző pontjain, ezzel is a függetleneket támogató Jurányi Házat erősítve.
Ennyit dióhéjban 2025 prózai előadásairól, külön bejegyzésben jön egy rövid összefoglaló a zenésekről is.
PS. Ez a bejegyzés idén is több, mint ajánló: KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS mindenkinek, aki színházban dolgozik és munkájával valamilyen módon bármely előadás működését támogatja, hogy nekünk, mezei nézőknek legyen mit nézni, majd visszagondolni, miközben a saját mókuskerekünket pörgetjük, az előadások hatására – jó esetben - némileg felélénkülve. Köszönöm a meghívásokat is, amelyeket színházaktól, alkotóktól vagy éppen más mezei nézőktől kaptam, és amelyek megkönnyítették, hogy ez a nonprofit blog működhessen, és legyenek olyan nézők, akiknek segítséget adjon a programválasztáshoz. Nem utolsó sorban köszönöm a patreonos támogatóimnak, akik évek óta kitartanak, és ugyancsak azoknak, akik a blog Facebook oldalát lájkokkal, kommentekkel és megosztásokkal segítik – a színházjegyek árának emelkedése mellett nekik köszönhető, hogy 2025-ben közel háromszorosára emelkedett az olvasók létszáma.
