Rövid életű volt Alföldi Róbert 2013-as Kőműves Kelemen-je, amelyet éppen a Nemzeti Színház átadása idején rendezett a RaM Colosseumban, igazgatói ciklusának epilógusaként. Mély nyomot hagyott bennem, így örömmel vettem, hogy 2025-ben a Zikkurat Színpadi Művészügynökség újraélesztette. A nyár közepén bemutatta a Városmajorban, augusztus végén Veresegyházán is, majd az Eiffel Műhelycsarnokban játszották az ősz folyamán többször, mindig duplázva.
Az általam látott decemberi alkalom elvileg az utolsó volt, de nagyon remélem, hogy nem tűnik el egészen, és egy másik helyszínen ismét újra tud éledni – ebben a reményben írom immár a második nyomhagyó-ajánlómat erről a még mindig aktuális és erős emlékeket hagyó produkcióról.
Eltelt közben 12 év, de a rendezés főbb vonalaiban azonos maradt. Már nem okoznak meglepetést az öltönyök, mobilok és laptopok, aki valamelyest tájékozódott előtte, az tudhatta, hogy a kőművesség és az építkezés nem direkt módon jelenik meg az előadásban. Nincs már virsli (van helyette pizza), nincs élő zenekar sem, sőt a cselekmény is érezhetően tömörödött - a játékidő nem 90, hanem 70 perc -, de így is figyelemre méltó erőnlét kell ezt az előadást kétszer egymásután végigtáncolni és végigélni. A közönség előadás közben is tapsolt, a táncok hatottak – a siker most sem maradt el.
A koncepció megmaradt, de a szereposztás szinte teljesen kicserélődött – három színész kivételével. A címszereplő Stohl András megtarthatta az eredeti feleségét, Radnay Csillát (akit az Eiffel néhány előadásában Ágoston Kati helyettesített), és Szatory Dávid is megmaradt a kilépést fontolgató kőműves pozíciójában. Az "összetanakodók" között most is vannak nagyon ismert színészek, akikhez sok emléket köthetünk és egészen fiatalok is – az arány hasonló, mint korábban. (Szereposztás lábjegyzetben mellékelve)
Az előadást ezúttal is a címszereplő dominálja, ez sem változott. Stohl András 58 évesen bírja az iramot, felveszi a versenyt a fiatalokkal, nem marad le, de most már érezni, hogy közte és a 12 kőműves között mégis van egy generációs szakadék - ez még 2013-ban nem volt nyilvánvaló. Az, hogy nem megy az építkezés, a vezető hibájának tűnik – bár az okok ezúttal is homályosak - csak találgathatunk, és még az sem világos, hogy mennyit kísérleteztek korábban.
A fiatal generáció gondolkodását nagyon markánsan képviseli a most is meggyőző Medveczky Balázs – nem lehet csak úgy lesöpörni a csak a pénzért dolgozók igazságát sem, ráadásul ez a többség. Minden néző maga végiggondolhatja, hogy ebben a kérdésben ő maga hol áll, mennyi áldozatot lenne hajlandó hozni a sikerért, képes lenne-e mindent odaadni.
Az előadás hatására mindenki a maga életében készíthet mérleget, hogy mit miért áldozott be (ha volt erre példa), netán a címszereplőhöz hasonlóan szintén a karrierépítésre fordítja az idejét, nem a családjára. Minden néző más-más háttérrel érkezett, így a szembesítés ennek megfelelően más-más eredményre vezet - nyilván lesznek olyanok is, akik nem fognak magukra ismerni egyik szereplőben sem.
Aki korábban csak a népballadát ismerte, az ebben a feldolgozásban biztosan rá fog csodálkozni a téma aktualitására, már csak ezért is érdemes megnézni.
Az Eiffel Műhelyház is új arcát mutatta azoknak, akik korábban operaelőadások színhelyeként ismerték meg: a zenekari árok helyett A-F sorokat építettek be, amelyek egészen tele is voltak.
Ami nehezítette az előadás sorsát: az Eventim felületen a jegyvásárlás nehézkessége. Erre sokan panaszkodtak – rendszerint több nekifutásra is szükség volt. Ha új életet kezd a produkció, érdemes lenne egy jól működő online jegyeladó felületet használni hozzá, vagy az Eventim technikai problémáit orvosolni. A szereplők egyeztetése így is rendkívül nehéz feladat marad, a produkció szinten tartása is áldozatot kíván, de van olyan jó, hogy ezt meg is érné.
PS.1. Szereposztás:
Díszlet: Tóth Kázmér
Jelmezkivitelező: Pattantyus Dóra
Zenei főmunkatárs: Grósz Zsuzsanna
Színészek:
Kőműves Kelemen – Stohl András
Anna, a feleség – Ágoston Kati / Radnay Csilla
Vándor – László Zsolt
Boldizsár – Medveczky Balázs
Máté – Krisztik Csaba
Izsák – Gyulai-Zékány István
Benedek – Szatory Dávid
Karuj – Balogh János
Márton – Szécsi Bence
Ambrus – Kékesi Gábor
Mihály – Hajmási Dávid
György – Simon András
Gyula – Szanka Levente
Rado – Szűcs Dániel
Sebő – Juhász Kristóf
PS.2. A fotókat Erhard László készítette, a Facebook-oldalán több is megtalálható
