Az elmúlt napokban gyors egymásutánban két előadást is találtam, amelyek nagyon jól jöhetnek középiskolásoknak (akár csoportosan, akár egyénileg): Shakespeare megértéséhez remek a dunaújvárosi Ahogy tetszik, Moliere-hez pedig az RS9 Mizantróp-ja, de ezek nem csak diákoknak szólnak.
A budaörsiek Bűn és bűnhődése viszont kifejezetten tantermi előadásnak készült, így könnyen utaztatható is. Jellemzően délelőtt, csoportoknak játsszák az Ifjúsági Klubban vagy valamely iskolában, csak néha van egy-egy esti „felnőtt” előadás belőle. Egy ilyen alkalmon vettem részt péntek este, és erről készül ez az AJÁNLÓ.
Az előadás 60 perces, nincs szünet, viszont a diákelőadásokat levezető foglalkozás is követi, hiszen épp ez a cél, hogy a gyerekek alaposan megfontolják a mű által felvetett problémákat.
Marilyn Campbell és Curt Columbus neve szerepel a budaörsiek színlapján, és csak az alcím jelzi, hogy Dosztojevszkij műve alapján készült az átirat, Németh Nikolett dramaturg Kovács Kristóf fordítását használta. Ez lényeges különbség, aki erre az előadásra jegyet vált, az tudja, hogy átiratot lát majd.
A Városi Ifjúsági Klubban van az előadás, amely eleve nem nagy tér, de nem a megszokott színpad-nézőtér elrendezés szerint, hanem a nézőtéren két-két hosszú széksor közötti keskeny csíkban zajlik a játék. A játszók a nézőtéren ülve fogadnak minket, majd a szemünk előtt öltöznek be a vízhatlan kék kezeslábasokba, és változnak át egy vagy több szereplővé.
Kellékként mindössze néhány nejlonzacskó cafatot látunk, egy üveg vizet és a regény egy példányát. Nem valami sok, de éppen elég - mindent elhitetnek velünk a színészek, egyáltalán nem hiányzik több kellék.
Olyan hely nincs, ahonnan egyszerre láthatjuk az éppen beszélgetőket. A rendező, Varsányi Péter nagyon gyakran úgy helyezi el őket, hogy vagy ide-oda forgatjuk a fejünket, mintha egy teniszmeccset néznénk, vagy kitartunk az egyik szereplő mellett – hol a hallgatót, hol a beszélőt figyeljük. Ez a folyamatos döntéshelyzet önmagában feladat, nem érezzük kényelmesen magunkat. Ráadásul díszlet helyett a szemközti nézők reakcióit is látjuk, ahogy ők is látnak minket: ez az elrendezés jelzi, hogy a főszereplő sincs egészen egyedül, hiába nem jelenik meg rajta kívül mindössze hat karakter a történetében.
Raszkolnyikov ebben az előadásban Váradi Gergely, akit a legtöbb néző A besúgó c. sorozat legfőbb szereplőjeként ismer majd fel, de esetleg láthatták emlékezetesen jónak a szintén 2023-as Mesterjátszmá-ban is. (Mindkettőt pár hónapja láttam, A besúgó összes részét szinte egyvégtében - pótoljátok, ha eddig kimaradt volna.)
Ideális választás a feladatra, ahogy Chován Gábor is az a vizsgálóbíró és Marmeladov kettős szerepére. Minden extra segítség nélkül még ebben az elidegenítő overállban is elhisszük, hogy ők azonosak a karakterükkel – az átváltozás csodája így is megtörténik, sőt ezt a hatást még az sem rontja le, amikor egyszer csak a szereplők elemezni kezdik a történteket, és a színésznő, Szaplonczay Mária saját neve is elhangzik. (Négy szerepet is kapott és talán neki jut a legtöbb narrátori szöveg is. Aki a Solness c. előadásban megkedvelte, annak ebben is látnia kell – szinte csak testtartásának megváltoztatásával könnyedén alakul át.)
Az előadás legfőbb célja, hogy a regény által felvetett – a színlapon is említett – kérdések felmerüljenek a nézőben és az előadást követő drámafoglalkozás keretében a csoport ezeket együtt ki is tárgyalja. Számos ilyen kérdés van, és az is valószínű, hogy estéről estére máshova kerül a hangsúly, aszerint, hogy a nézőket mi ragadta meg.
Mi sajnos felnőtt nézőként nem kaptunk ilyen foglalkozást, így egyénileg kell átgondolnunk, mit adott nekünk ez a verzió.
A színészeknek feltétlenül nagyon hálás a feladat, egy óra intenzív jelenlét, amikor minden rezdülésük számít, nagyon magas színvonalon és végig egymásra hangolódva meg is valósítják a feladatot – öröm nézni őket. Miattuk ajánlom az előadást azoknak is, akik nem nagyon hisznek a regényadaptációknak, nincsenek oda Dosztojevszkijért sem, viszont szeretik a jó színházat, és az sem hátrány számukra, ha rövid és utána csak úgy privát be tudnak ülni beszélgetni.
Középiskolásoknak, akiknek viszont feladat a szerző, aranyat ér és legalább nem hiányzik belőle egészen a szerelmi szál sem...
SZEMÉLYES LEZÁRÁS
Két és fél évnél régebben volt a bemutató (2023 áprilisában) – ennyi ideje folyamatosan terveztem a megtekintést, de eddig nem jártam sikerrel, hiszen az előadások többségét a diákok napirendjéhez igazodva délelőtt tartották. Az, hogy most igen, nagymértékben köszönhető annak is, hogy alig három hete eljutottam a tatabányaiak nagykiállítású Bűn és bűnhődés átiratára, amely sok színésszel dolgozik, és célja a főhős környezetének megmutatása, érezhetően erős társadalomkritikai célzattal.
Ez a nagyon szép és igényes előadás még kíváncsibbá tett, hogy milyen a minimalista megközelítés, amikor csak három színész van, néhány kellék és semmi díszlet. Megjegyzem itt is: a három tatabányai főszereplő színész, Csabai Csongor, Kardos Róbert és Erdős Lili is igazán remek választás a szerepekre, és sajnos feltehetően az ő produkciójuk ezt a szezont nem éli túl, így sietnie kell annak, aki őket is látni akarja, míg ez a "lecsupaszított" változat még akár tíz évig is működhet ugyanezekkel a szereplőkkel.
Fotók: Borovi Dániel, a színház Facebook-oldaláról
