Ez már egy másik Átrium, immár második évada nézhetjük itt Pintér Béláékat, a Dumaszínház, a FÜGE, az Orlai és az EgyÉletem mellett a Delta Produkció előadásait is.
A Deltának ez a második itt megvalósított premierje – a Burn Out Baby, Ónodi Eszter egyszemélyes előadása volt az első, amelyről tavalyi évadértékelésemben a legjobb prózai előadások közt említést is tettem.
A Mindent bele szeptemberi bemutató volt, azóta havonta egy-két alkalommal látható, így én is csak most jutottam el a rá, legközelebb december 18-án és január 12-én nézhető, jegyek itt.
Keresztes Tamás rendezése kísérleti előadás, amelyben két egyfelvonásost fűztek össze, amelyeket szerzőjük – Németh Gábor és Biró Zsombor Aurél – a Delta felkérésre készített a generációk között feszülő ellentétekről és hasonlóságokról. A színlapon is feltett kérdés – „tudunk-e egymással kommunikálni, amikor teljesen más minták alapján szocializálódunk?” – nagyon sok előadás kapcsán feltehető lenne, sőt általában is sokszor tűnik úgy, hogy a legtöbb konfliktus kommunikációs problémákra vezethető vissza.
Ami jelen esetben biztos kapaszkodó: a három angyal - Mucsi Zoltán, Kádár Kinga és Olasz Renátó - kap egy feladatot (az Úr hangja: Thuróczy Szabolcs), leszállnak a Földre és meg sem állnak a Csillag büféig, amelynek szomszédságában - mint hírlik - lecsókolbász kerül a Jókai-bablevesbe.
A három színész több szereplőt is eljátszik, rendkívül gyors váltásokkal (és gyorsöltözéssel), de néha a színt el sem hagyva alakulnak át.
Egyértelműen színészdarab ez, amelyet akár csak azért is érdemes megnézni, mert száz percen át nézhető benne Mucsi Zoltán, aki színészetének minden regiszterét végigzongorázza, és eleget káromkodik a lehető legtermészetesebben és ezredszerre is még mindig szórakoztatóan, úgy ahogyan sokan várnák tőle a YouTube-on is keringő reklámjai alapján. De ez csak a legfeltűnőbb részlet, bár az előadás a 18-as karikát nyilván emiatt kapta. A darab írói sokat köszönhetnek neki, mivel az általuk elképzelt alakok ténylegesen életre is kelnek, még az arkangyal is megfoghatóvá válik, nem is beszélve az apáról, aki nem tud a fiával őszintén beszélgetni.
Aki netán Olasz Renátóra kíváncsi leginkább, az Aranyélet és a Király főszereplőjére, szintén jól jár - ahogy ezekben a filmekben megszoktuk, most is nagyon természetesen játszik, neki is elhisszük minden karakterét. Jó ez a szereposztás, működik ez a hármas minden felállásban, a még pályakezdőnek számító Kádár Kinga (ld. Boldogtalanok, Istentelen ifjúság) is remek választás, akinek jó humorérzékét korábban is felfedezhettük.
Az este kellemesen elszórakoztat, és az jár jól, aki nem vár tőle ennél többet. A színészet játék, és a hangsúly most erre helyeződött.
PS. Fotó: Horváth Máté – a képek a Delta Produkció Facebook-oldaláról származnak.
