Aki nem hisz az egyszemélyes színház létjogosultságában, annak nagyon javaslom, hogy nézze meg Bánki Gergely meseelőadását, A legcsinosabb óriás-t, amelyben egyedül – bábok közreműködésével – egy nagyon sokszereplős történetet játszik el hitelesen, önmagával párbeszédezve. Intenzív a jelenléte, tényleg "nem hagy benne semmit" - ez az érzésünk, amikor nézzük és remekül reagál a gyerekközönség kérdéseire, megjegyzéseire. Ez az ő műfaja, nem is kérdés.
Ez most kivételesen szpoileres bejegyzésnek is minősíthető, de mivel 3+-os közönségnek szánták a történetet, feltételezem, hogy a célközönség úgysem olvassa, csak azok, akik éppen azt latolgatják, hogy odavigyék-e őket, így most kivételt teszek.
Röviden: rendkívül szerettem ezt az előadást, felnőttként sem untam, így azoknak is ajánlom, akik hirtelen nem tudnak egy óvodást beszerezni alibinek a megtekintéshez, viszont szeretik Bánki Gergelyt nézni. (A gyerekek úgyis a szőnyegen ülnek jórészt, még vagy húsz felnőtt simán beférhetett volna a kikészített és így üresen maradt székekre.)
Hosszabban:
A színlap megjelölése – a 3+ - kapcsán rögtön jelezném: erre az előadásra is, ahogy más korábbi alkalmakra is vittek olyan picike gyereket, aki azonnal az elején sírva fakadt és legszívesebben távozott volna, csak azért kellett bent maradnia, mert az anyukája szerette volna végignézni az előadást. (Utóbbit megértem, én is inkább lekéstem a vonatom, mentem a következővel.)
Hogyan döntsük el, hogy érett-e a gyerek erre a kalandra?
Javasolnám Julia Donaldson mesekönyvének beszerzését (akár könyvtárból), és attól tenném függővé, hogy a gyerek alkalmas-e erre a hatvanperces előadásra, hogy érdeklődve hallgatja-e a mesét, nézegeti-e a képeket, foglalkoztatja-e a történet és beleköt-e esetleg néhány mozzanatba. (Minek tartja meg az óriás a félpár zoknit és cipőt? - ha belekérdez, akkor jó élmény lesz számára ez a délelőtt - azt fogja érezni, hogy az igazi óriással találkozott.
A színész mindent megtett már a kezdéskor, hogy ne féljenek a gyerekek, elmagyarázta, hogyan fog átváltozni, így két-három kisebb gyereket leszámítva mindenki jól viselte, hogy a zöld takaró alól már az óriás bújt elő, és jó hangulatban vettek részt ebben az erősen interaktív játékban.
A kiírás szerint Bánki Gergely egyedüli játszik, mégis folyamatos párbeszédet folytatott a közönségével. A gyerekek nagyon aktívan válaszolgattak, sőt többen be is szólogattak – felnőtteknek szóló előadáson ilyesmit nem lehet tapasztalni persze, emiatt is élmény külső megfigyelőként a közönséget is nézni, amely így résztvevővé válik. A szülők többnyire visszahúzódtak, de a hátsó kényelmes kanapékon távolról figyelő apukák is láthatóan bevonódtak – ez az az előadás, amelyiknek a bája talán még azokat is megragadja, akik nem vágytak színházra vasárnap reggel 10.15-kor, és csak odavonszolták őket.
Mivel improvizatív a játék egy része, ennek tulajdonítható, hogy a színlapon feltüntetett negyven perc helyett ezen a délelőttön egy egész órán át követhettük a legcsinosabb óriás ténykedését.
Ami hatalmas plusz: előadás után a színész megmutatja a bábokat, amelyeket meg is lehet fogni, lehet kérdéseket feltenni, majd egy másik teremben jöhet a kézműveskedés és rajzolás is, így az egész délelőttöt érdemes rászánni. Előadás után 30% engedménnyel Pagony könyvek is vásárolhatóak, ahogy minden esetben, amikor ez a sorozat megy a Jurányi Házban.
Az előadás alappillére kétségtelenül Bánki Gergely, aki valóban nagyon szerethetően esetlen az előadás elején. Felborítja a szivacsvárat, és nehezen öltözködik – a gyerekek nagyokat nevetnek eltúlzott bumfordiságán, mégis neki drukkolnak, könnyű vele azonosulni. Leköti őket már az is, amikor a színész "csak" jelen van a városkában, egy zoknit a háztetőre tesz - ennek a korosztálynak még nem szükséges a nagyon cselekményes, bonyolult mese. Azért az óriás sorsa sem könnyű, jönnek sorban a kihívások, a segítségre váró állatok kérései, amelyeket muszáj megfontolni. Ezek a döntési helyzetek alkalmanként hatalmas csendeket is eredményeznek, a gyerekek visszafojtott lélegzettel várták, hogy az óriás önfeláldozó lesz-e sokadszor is, vagy magára is gondol kicsit. Bánki Gergely pedig azt csinált velük, amit csak akart - hol megnevettette őket, hol pedig rávette őket a teljes figyelemre.
Vannak azért minimális bökkenők: aki olyan gyereket visz, aki részletesen ismeri a mesét, az készüljön fel arra, hogy feltehetően meg kell magyaráznia, hogy miért csak öt egérke van és nem nyolc. - Ezt leszámítva a verses szövegre rá fognak ismerni a gyerekek, a színész énekelni is fogja a leírt dalocskát, amelyet Csizmás András zenésített meg.
Ahhoz, hogy Bánki Gergely ilyen jól érvényesüljön, kell a Fekete Anna által létrehozott mesevároska, amelyben tényleg óriásnak is tűnik.
Nagyon hasznos az előadás, mert egy ponton együttműködésre készteti a gyerekeket, és így a játékban szinte mindegyikük részt is vesz. Arról nem is beszélve, hogy a trenddel szembe megy már maga a történet is, amelyből az óvodás azt tanulja meg, hogy nem a ruha tesz valakit menővé, a segítőkészség sokkal fontosabb.
PS.A felhasznált fotókat Gulyás Dóra készítette és a Jurányi Facebook-oldaláról használtam fel őket.
