Az évad végén valamiféle átszervezésekről csiripeltek a madarak, sőt a sajtóban is volt néhány említés a vezetőség cseréjéről, amely júliusban meg is történt (interjú itt a 22 éves ügyvezető igazgatóval, Langár Ákossal). Ezek után a legjobb hír, hogy ha nincs is minden napra előadás beírva, a Szkéné mégis beindította az új évadát, és míg szeptemberben kilenc, októberben már húsz napon játszanak. (Jellemzően a hétvégéken – általában is megfigyelhető, hogy már jóval kevesebb színház tudja a teljes hetet végigjátszani.)
Jó érzés volt ide is visszatérni, és egy nagyon kreatív, zenés-bábos, új magyar dráma szövegét felhasználó előadást megnézni. Mindössze hatvan perces - talán a legrövidebb passió, amelyhez szerencsém volt eddig.
A legtöbb produkció felújítás, újra megnézhető például az örkényes Solness , a nézőművészetis A fajok eredete, Elem, a Bányavakság és a Bányavíz, Horváth Csaba több előadása (pl. a Toldi), a Kartonpapa, a Boldogan éltek, sőt befogadnak eddig máshol játszott egészen kiváló független produkciókat, már csak azért is, hogy azt is megtalálhassák, aki a Szkénébe ugyan jár, de más befogadó helyszínekre nem nagyon. Ilyen a Telik és a Lassan, Márfi Márk önéletrajzi trilógiájának első két része (februárra várható a Tovább is!), és Ficzere Béla Cicikrisztus-a, amely ezzel a nagyon faramuci címmel is nagy pályát fut be. (Csak azokat a soroltam, amelyekhez nekem eddig szerencsém volt – ezeket mind továbbra is szívesen ajánlom.) Ezeken a továbbjátszásra méltó produkciókon túl sorra jönnek az októberi premierek, amelyek leírása ugyancsak felkeltette az érdeklődésemet – vegyük akár O. Horváth Sáritól a Dua Lipa hazatalál-t, vagy a Térkép a túlvilágról c. Kárpáti Péter-produkciót.
Míg ez a kettő a közeli jövő, már meg is tartották az Ördögkatlannal és a Pokettel koprodukcióban készült előadás szkénés második premierjét is.
Háy János sok darabja fut és futott a Szkénében, lényegében háziszerző, így szinte természetes, hogy ide kellett jönnie az új darabnak is, a Passió-nak is. (Épp emiatt lett volna magától értetődő számomra, ha a kecskeméti színház a Szkénében tovább akarta volna játszani a csodásan sikerült A kutyatartó lány-t. Nehezen hiszem el, hogy egy ilyen jó – és csak négyszereplős! – előadásnak vesznie kell.)
A Passió fiatalok színháza, tele van lendülettel és energiával a csapat, az SzFE Hegedűs D. Géza és ifj Vidnyánszky Attila tavaly végzett hallgatói, akik még hangszeren is játszanak, sőt még bábokkal is elboldogulnak: Juniki Noémi, Atlasz Barnabás, Nyomárkay Zsigmond, Molnár András, Lukács Ádám és Vass Gergely, zeneszerző. Ettől jobb kedvünk kerekedik, még akkor is, ha minden játszót nem tudunk beazonosítani, mert nem láttak elég vizsgát az utóbbi években. (De van olyan, akit már igen! Atlasz Barnabás nem hiába játszott a Cyranóban tavaly, rossz arcmemóriám ellenére is meg bírtam jegyezni. Nyomárkay Zsigmond és Molnár András is sokaknak ismerős lehet a Vígszínház produkcióiból, ahol eddig fel-feltűntek.)
Ez a nagyon zenés előadás a Bach-Passiókra feltétlenül emlékeztet – illik Háy Jánoshoz, hogy az övé rockzenés kíséretet kapott a zeneszerzőtől. Az se baj, hogy a kórus tagjai kottából olvasnak és csak az éppen kiemelt szereplő játszik, nem ront a hatáson – sőt. Kell ez a különbségtétel, Lukács Ádám rendező erre jól ráérzett.
A puritán látványvilág is segít – a műanyag zörgős esőköpenyek, a fémkeresztben elhelyezett műanyag szemét. Nem baj, hogy nem vitték el az ötletet egészen naturalista vonalra - nem hiányzik a művér.
A szöveg nem nélkülözi a humort, és egyes mondatoknál szívesen megakadnánk – erre jó viszont a Poket zsebkönyv, amely megvásárolható: 2025 húsvétjára jelent meg Háy János festményeivel illusztrálva.
Aki többet szeretne tudni, azoknak mondom: az előadás október 26-án délután négykor látható ismét, aki fontolgat, az most még talál rá jegyet is.
PS. A fotókat Sorok Péter készítette.
