A bevezető gondolatok után, három részre osztva a legjobb prózai előadásokról és előadókról emlékezem meg – azokról a produkciókról némileg bővebben, amelyekhez nem írtam önálló ajánlót.
Pinceszínház - Kamaszharc - Márfi Márk és Grisnik Petra
Idén is sok előadást láttam, amelyeknél a tanító-segítő szándék erősen dominált, és érezhetően diákokat céloztak meg.
„KÖZHASZNÚ” ELŐADÁSOK
Ilyen volt a Kamaszharc (Pinceszínház), a Kenyértörés (Jurányi – Láthatáron Csoport), a Sárszeg (Katona – Sufni-projekt), a Frankenstein (Bábszínház), az Istentelen ifjúság (Radnóti) és a már említett Életed hétvégéje (Thália). Ha még tanítanék, ezeket az előadásokat szívesen megmutatnám diákcsoportoknak, érdemes lenne ezeket megvitatni. (Jó lenne, ha minél többféle színházi műfajhoz lenne a diákoknak szerencséje, hogy majd választani tudjanak később közülük.) (Ahogy egy közönségvizsgálatom bizonyította: nincs életkorhoz köthető színházi ízlés, és az is világos, hogy sok múlik az első élményeken.)
Radnóti Színház - Istentelen ifjúság - Major Erik, Nagy Márk, Schneider Zoltán, Kádár Kinga, Kuttner Bálint
További fontos, segítő szándékkal készült előadásokra is találtam az évad folyamán, amelyek nem elsősorban diákközönségnek készültek. Ezek jellemzően régebbi bemutatók voltak, amelyekre korábban ütközés miatt kimaradtak. (Független előadások havonta jó, ha egyszer mennek – könnyen kimarad valami, ha a bemutató idején elmulasztottuk.)
Láthatáron Csoport - Mit ér, ha? - Romankovics Edit - Álmosd Phaedra - Milák Melinda - Szalontay Tünde - Feuer Yvette (fotó:Kállai-Tóth Anett)
Egyik kedvencem volt a Mit ér, ha? a Jurányiban, amely „zenés varieté a múlandóságról”, elsősorban nőknek (úgyis több nő jár színházba, mint férfi), és bár az öregedéssel kapcsolatos, az első gondolatunk az: bárcsak mi lennénk ilyen jó állapotban, mint ezek a színésznők! Hátha lesz olyan, akinek erőt ad ahhoz, hogy összekapja magát.
MáSzínház - Köt-el-ék - Urbanovits Krisztina - Nagyabonyi Emese - Egri Márta
Ugyancsak elsősorban nőknek szól a Köt-el-ék a MáSzínházban. Először voltam ezen a Ráday utcai helyszínen, és nyomatékosan ajánlom ezt az előadást, amely segíthet megértetni a folyamatot, hogyan adjuk át viselkedésmintáinkat és traumáinkat a következő generációnak.
MONODRÁMÁK
Az utóbbi forráshiányos években egyre szaporodnak az egy és kétszereplős előadások – ezeket lehet támogatás nélkül is megvalósítani, csak a jegybevételre támaszkodva, így ezeknek az aránya egyre nő a kínálatban. Az anyagi kényszeren túl ezek a művészek számára rendszerint testhezálló kihívást is jelentenek, így duplán hasznosak.
Jól össze van rakva és nemcsak rajongó lányoknak lenne jó élmény Ember Márk „Hogyan lettem színész?” című one man show-ja. Ez az évad igazán felfuttatta a színészt, a két sikerfilmen (Futni mentem, Hogyan tudnék élni nélküled) túl élőben is nézhető volt: az Art Szintéren rá épített stúdióelőadásban (Tikk-Takk…bumm!), de két sikeres musicalben is (A trón és a Koldus és királyfi), utóbbiak nekem eddig kimaradtak. Jövőre az Erkel Színház egyik oszlopa lesz, de nem lepne meg, ha újabb saját darabokkal és rendezésekkel is jelentkezne.
Rendkívül szerettem a Ficzere Béla által játszott Cicikrisztus-t, amely a művészet befogadásának problémáit világítja meg újszerű nézőpontból (a biztonsági őr szemével), ez is nagyon hasznos, akár diákoknak is. (A pacal ideje után nem is kérdés, hogy a színész elbír-e egy ilyen súlyú feladatot – aki bármelyiket is megnézi, jól megjegyzi magának a Ficzere Béla nevet.)
Orlai Produkció - A legjobban a nőktől féltem - fotó: Éder Vera
Várakozáson felül jó és nagyon vagány előadás az Orlai Produkció monodrámája - A legjobban a nőktől féltem, amelyet Dékány Barnabás ad elő, de szívesen ajánlom Pálos Hannától a Mély levegő-t is, amely szintén az idei évad eredménye.
Gólem Színház - A Tíz hónap Babilon-ügy - Fullajtár Andrea - fotó: Hirling Bálint
A holokauszt témájához két idei monodráma is kapcsolódik, és mivel mindkettőben van humor, különösen erősen hatnak. Az egyik Fullajtár Andrea előadásában A Tíz hónap Babilon-ügy a Gólem Színházban, a másik a Spinózában A zsidó kutya.
További színészek is jelentkeztek önálló produkciókkal, amelyek mellett nem mehettem el szó nélkül, mert mind színészi bravúr és hosszú sorozatot érdemelnek: Létay Dóra – Én, Zsa Zsa, Fesztbaum Béla – Pesti polgár, Vass György – Petőfi. Ezeket is mind lelkesen tudtam és tudom ajánlani, mindegyik jó emlék.
Katona - Nyílt tárgyalás - Ónodi Eszter
Volt egy olyan – nagyon professzionális - előadás, amelyről mégsem készült ajánló. Ónodi Eszter „ Burn Out Baby” című előadásának hetében mindent Háy János „Boldog boldogtalanok” című szemüvegén keresztül néztem, és képtelen voltam a saját "mindenben lássuk meg a jót” nézőpontot fenntartani. Minden előadásról a könyv egy-egy mozzanata jutott eszembe. Most viszont megjegyzem, hogy egészen kiemelkedőnek láttam Ónodi Esztert számos filmszerepben is (az idei filmszemlének köszönhetően is, amely után egy lendületből még az Aranyélet c. sorozatot is megnéztem néhány nap leforgása alatt – akinek kimaradt, mellékesen hangsúlyosan ajánlom!) és a Nyílt tárgyalás (Katona) egyik központi szereplőjeként is említendő, vagy a Cseresznyéskert kapcsán - ez nekem az egyik utolsó alkalomra maradt, Aki kedveli a színészetét, annak nem is kérdés, hogy meg kell-e nézni a monodrámáját vagy sem.
Örkény Stúdió - A Darvas - A Gálffi fotó: Horváth Judit
Az évad végén még becsúszott egy monodráma-előbemutató, amely igazán majd jövőre tud beérni: A Darvas címmel – Gálffi László mond el részleteket a most száz éve született Darvas Iván könyvéből. Remek összeállítás, jó, hogy nem akartak mindent belefoglalni. (Az előadás előtt egy héttel egy lendületből olvastam el a könyvet, így meg tudtam becsülni a dramaturgiai munkát is.) Mivel a világháborús események kimaradtak, így az sem fog unatkozni, aki az előadás hatására nyúl a könyv után. Jó döntés, hogy Gálffi László egyáltalán nem is próbálja utánozni egykori kollégája jellegzetes gesztusait, le tud minket kötni így is, kevés mozgással. (A velünk szemben felállított színházi széksorokban néha helyet változtat – igazi szószínházat látunk tőle.)
Kettősök
Nem nagyon láttam mások összegzőiben, de nekem jó régen van „legjobb kettősök” kategóriám – sokszor van az az eset, amikor a két színész együtt hat, együtt érdemes őket emlegetni. Van, amikor az előadás eleve kétszereplős, és most először ezek közül a legemlékezetesebbeket veszem sorra.
Lassan – Márfi Márk trilógiájának második része is készen lett – Für Anikóval láthatóan nagyon egymásra tudtak hangolódni. A színésznő kevés hasonlóan jelentős szerepet kapott az utóbbi években, aki iránta érdeklődik, annak miatta is kihagyhatatlan, akár az Anyegin (rózsaszín és lila csoportja) és persze mindazoknak, akik Márfi Márk Telik c. előadását szerették. Várom a harmadik részt, amelyről már tudható, hogy háromszereplős…
fotó: Kállay-Tóth Anett
A Minden jót, Leo Grande című előadással debütált a Bástya Színház, amely az évad egyik legnépszerűbb és legjobban várt előadása volt sokaknak. Medveczky Balázs és Udvaros Dorottya nagyot játszik, a nézőkhöz nagyon közel. Kevés néző fér be egyszerre, akármennyit lehetne belőle játszani – lesz jövőre is. (Medveczky Balázs az Üvegcipő-ben is remek mellékszereplő – ha kritikus lennék, és szavazó, az én lapomról nem maradna le a neve.)
Idén negyedik verzióban láttam az Oleanná –t – a Centrál Színházban Hermányi Mariann és Szabó Kimmel Tamás nagyszerű kettős a diák és a tanár szerepben, a társulat sokat nyert a csatlakozásukkal. (ld. fenti fotó)
Ugyancsak öröm nézni Végh Péter és Mohai Tamás apa-fiú kettősét a Pinceszínház csepeli történetében, amelynek címe Kirakatban az égbolt. O. Horváth Sári ezúttal szerzőként és rendezőként is jegyzi a produkciót. (Néhány héttel később Mohai Tamás az 1X3 néha 4-ben egy nagyobb csapatban is emlékezeteset játszott – ez viszont bohózat, nem dráma.)
Egy színész és egy zenész - Pál András és Rozs Tamás – egyenrangú kapcsolatára alapult az Most, amikor a vers divatba jött, – a csellista nem csak „aláfest”. Nagyon keveset mehetett, drukkolok Rozs Tamás gyors gyógyulásának, hogy aztán vagy tíz évig nyugodtan játszhassák előadásukat tovább.
A kétszereplős előadások között több az olyan, amikor a szereplő színészek ugyanolyan személyes viszonyban vannak egymással a való életben, mint amit eljátszanak. A néző számára ez plusz érdekesség lehet, de nem emiatt ajánlom ezt a kettőt megtekintésre.
Jelenetek egy házasságból - fotó: Luthár Kristóf
A Jelenetek egy házasságból (Karaván Színház) Nyári Oszkár és Szilvia produkciója, régen szerettem volna látni, most sikerült. Nagyon hasznosnak éreztem, nagyon sokat kellene ezt játszani – talán párkapcsolatokat is menthetne, ha közösen megnéznék és elkezdenének az előadás kapcsán beszélgetni.
A másik előadás viszont a legfrissebb budapesti bemutatók közé tartozik: a Jóccakát, anya! a Bástya Színház utolsó idei bemutatója, amelyben együtt láthatjuk játszani Györgyi Annát saját lányával, Kiss Anna Gizellával.
Bástya Színház - Jóccakát, anya! Györgyi Anna, Kiss Anna Gizella - fotó: Kállai-Tóth Anett
Ezeken túl, szeretnék még néhány olyan kettőst is felidézni, amikor egy csapaton belül emelődik ki két színész együttese – a következő részben innen folytatjuk.
