233 előadásért tudok most a 2024/25-ös színházi évad végén köszönetet mondani minden alkotónak és közreműködőnek, beleértve a színházi háttérmunkásokat és a színházakért dolgozó szervezőket is, és egyben ezek közül néhányat nyomatékosan a figyelmetekbe ajánlani.
Mivel nálunk még mindig a repertoár-rendszer dominál, még a független (=államilag nem támogatott) csapatok esetén is bízni lehet benne, hogy a legjobb/kellő nézettségű előadások a jövő évadban is műsoron maradnak, még ha ritkásabban is, mint ahogy az jót tenne egy előadásnak. (A megírt részletes ajánlók linkjeit mellékelem, és nem fogok újra mindenkit ezekből az előadásokból újra emlegetni, így is öt részre kell bontanom ezt az összegzést.)
Az előadások közel negyede zenés volt (opera, operaközvetítés, koncertek, két musical, egy operett) – ezekről szokás szerint külön bejegyzésben emlékezem meg. Jólesett ez a gyűjtögetés is, az idei évadértékelést több mint egy hónapon át írogattam, de egész biztosan nem lett teljes. Várom a kiegészítéseket kommentben, nektek mely előadások váltak a legjobb élményeitekké?
Örkény Színház - Anyegin - Ficza István
Ebben az évadban a korábbiaknál kevesebb zenés előadást néztem, viszont több (60+) helyszínen fordultam meg. Nagyon kevés pesti állandó játszóhely maradt ki teljesen (Dumaszínház, Újszínház, Magyar Színház és Nemzeti Táncszínház), de olyan is alig volt, ahol az összes újonnan bemutatott darabot megnéztem. A korábbi évadok élményei és ez a 233 előadás sem jelenti azt, hogy teljes rálátásom lenne a mezőny egészére, így nyilván minden most következő kiemelés szubjektív és nem jelenti azt, hogy ami nekem (=az én tapasztalatommal és helyzetemben) a legjobb előadás volt, az mindenki másnak is biztosan az lenne. De merítsetek belőle ötletet – több színház már árulja a szeptember-októberi jegyeit! A jobb áttekinthetőség érdekében igyekszem a darabcímeket vastagon kiemelni.
Néhány sajtóorgánum már kitett toplistát, viszont azt nem említik, hogy hány megnézett előadásból válogattak. Ez azért nem mindegy, bár mindenkinek lehet úgy is kedvence, ha csak hármat látott.
Thália Színház - Életed hétvégéje - Kerekes József, Hevesi László és Sóvári-Fehér Anna
A választásaim jellemzőek rám, bár még mindig bőven akadtak olyan „tipródós” napok, amikor egy másik döntés is jó lehetett volna és akkor most részben más előadásokat emlegetnék.
A műsoron kívül néhány külső körülmény (és véletlen) is meghatározó tényezővé vált. Az idei évadomat a mozgásproblémáim döntően behatárolták. Vége az „odagyaloglok akár Budaörsre is” korszaknak, időnként még az is számított, hogy egy pesti helyszín milyen messze esett a buszmegállótól, és vidékre csak akkor mentem, ha valaki autóval odavitt és vissza is hozott. Ennek köszönhetően van azért veszteséglistám is, biztosan végleg kimaradtak előadások, amelyek nem lesznek később sem, de ez túl hosszú azért nem lenne. Évad végén siránkozás helyett a legjobb csak a szépre emlékezni. (Eleve szörnyű, hogy a vidéki előadások néhány alkalom után akkor is elvesznek, ha átlagon felül jól sikerültek. Várnám a színházak összefogását, együttműködve hosszabb sorozatokat lehetne játszani.)
Székesfehérvár - Kozák András Stúdió : A kék róka - Kricsár Kamill
Mivel ez egy nonprofit blog (reklámbevétel nélkül), sokat számított az is, ha egy színház/ mezei néző meghívott egy-egy előadásra és ezzel elősegítette, hogy arról a produkcióról ajánlót írhassak. A blogom 12. évadában már ezek a meghívásra nézett előadások voltak túlsúlyban. Ha azt éreztem, hogy valaki igényt tart a jelenlétemre (vagy akár csak a bejegyzésre számít), azt az előadást részesítettem előnyben. Mindenkinek ezúton is nagyon köszönöm, aki gondolt rám, amikor maga valami oknál fogva mégsem tudta/akarta a jegyét felhasználni. Kiemelten köszönöm azoknak, akik a Patreon felületemen támogatnak évek óta bármilyen összeggel és ezzel jelzik, hogy fontosnak tartják az írásaimat.
Nagyon köszönöm azoknak is, akik nem restek a posztjaimat megosztással, kommentekkel vagy lájkolással támogatni a Facebookon – ez a módja annak, hogy a közösségi médiában egy ajánló ki tudjon valamilyen hatást fejteni. A májusban jellemzően 300-2500 között ingadozó NAPI olvasószám mindenesetre abban erősített meg, hogy ne hagyjam abba. A legmagasabb azonnali érdeklődést egyértelműen Ember Márk rendezése a Tháliában (Életed hétvégéje), illetve az Örkény Színház Dohy Balázs által rendezett Anyegin c. előadása generálta - a statisztika más előadások alapján is pontosan jelzi számomra, hogy a színházi előadások kapcsán tájékozódó nézőket mi mennyire foglalkoztatja.
Örkény Színház - Anyegin - Erdős Lili és Patkós Márton
Az évad második felében érzékelhető drasztikus nézőszámcsökkenés a legtöbb színházat érintette, viszont az olvasóim száma határozottan növekedett, talán mivel néhány olyan színház is megosztotta az ajánlóimat, amelyek korábban sose (köszönöm!).
Nem minden megnézett előadásról írtam – ha túl sok fenntartásom volt, inkább csendben maradtam. Továbbra is azt keresem, hogy mi miatt érdemes megnézni egy előadást. (Az elhallgatott előadásokról a patreonosaim kaptak egy-egy lebeszélőre emlékeztető ajánlót azért.)
A saját helyzetemnél egyértelműen sokkal jobban nyomaszt a színházi válsághelyzet - a megosztottság és a források egyenlőtlen elosztása.
1985 óta folyamatosan figyelem a budapesti színházak programját. A kilencvenes években kialakult sokszínűség még jellemző, még mindig sok független társulat próbálkozik, sok a játszóhely, de már a kőszínházakban is egyre rövidebb ideig tart egy sorozat, egyre több darabot csak kéthavonta tudnak elővenni, így nehezen lehetséges ezeket megérlelni, kijátszani. Halálugrásnak (vagy premier-helyzetnek) tűnhet minden alkalom. (Az elszórt egy-egy előadás helyett a másik út: ritkábban, blokkosan játszani – az Örkény jövőre ezt választja, amely eddig leginkább csak az Operaházra volt jellemző.)
A Trafóban egy produkció biztosan a ritkított műsorrend áldozata lett: a szeptemberben bemutatott Hal és háló (Zsótér Sándor rendezése, Ladányi Andrea és Fehér László főszereplésével) elmaradt novemberben, így nem lett volna már érdemes (összesen négy hónap kihagyással!) felújítani – nem láthattam, bár az elmaradt alkalomra már elolvastam az előadás forrásául szolgáló regényt.
Pinceszínház - A kék kék tenger -Tóth Orsolya - Fehér László - Vati Tamás
Az évad folyamán később Fehér Lászlót több előadásban is megnéztem, a Radnótiban is (ld. Bolondok tánca), de különösen emlékezetes volt A kék kék tenger c. egészen friss Zsótér-rendezésben a Pinceszínházban.
(OFF: A Hal és háló nem-látása várakozáson felül meghatározta az egész évadomat: a következő hat hónap során Thurzó Gábor mind a 26 kiadott könyvét elolvastam (három miatt az OSZK-ba kellett bejárnom), műveit szívesen ajánlom mindenkinek, különösen azoknak, akik szeretnek Budapesten játszódó történeteket olvasni. A Belváros és vidéke lehetne a legjobb választás kezdésnek – rövid írások füzére, színdarabjai sajnos nem állták ki az idő próbáját, bár filmforgatókönyvíróként, színházi dramaturgként, Várkonyi Zoltán közvetlen munkatársaként és fordítóként is működött. Aki a Lassie hazatér c. regényt magyarul olvasta, az már olvasta a szövegét. )
Hasonlóan elragadott a hév egy másik szeptemberi előadás hatására. A szomjas troll – Teszárek Csaba one man show-ja az egyik idei kedvencemmé vált, és ennek hatására a Bábszínház korábban kimaradt 11 előadását is pótoltam, február közepére a színház teljes repertoárjáról készült ajánlóm. (Az Apertúra által átvett Szegény Dzsoni és Árniká-ról is, amelyet ugyancsak nagyon szerettem Pájer Alma Virág előadásában.)
A Bábszínház stratégiailag még kiemeltebb helyzetbe került a Kolibri Színház igazgatóváltása óta, lehet, hogy hamarosan az egyetlen lesz, ahol életkorhoz igazítva játszanak színházat a csecsemőkortól a kamaszkorig – ettől tartok, remélem, én aggódom túl a helyzetet.
Már három éve nem tanítok, de ettől még mindig tanárként is nézem az előadásokat és ösztönösen figyelem, hogy mi lehetne hasznos a diákoknak, melyek azok az előadások, amelyeket jól meg lehetne beszélni velük. Nagyon sok ilyen készül, már csak az a kérdés, hogy a megemelt jegyárakkal mennyire vállalható rendszeresen színházba vinni őket.
A második részben az ilyen diákoknak IS nagyon alkalmas előadásokkal folytatom.
