Két nagy hírről is be tudok számolni ebben az ajánlóban: a Sárik Péter Trió 12 év után átalakult, a névadó zongorista és Gálfi Attila dobos mellett ezentúl nem egy másik nagybőgőst, hanem Péter Tamás basszusgitárost fogjuk látni. A Vigadó frissen alakult Jazz Clubjának harmadik koncertjén mutatkoztak be ebben az új felállásban Pesten először, mégpedig a Bartók műsorukkal, amely most már közel másfél éve nem is egy, hanem két CD anyagára alapul.
A Vigadó számos koncertjén jártam, sőt írtam róluk nyomhagyó ajánlókat, de a nagyteremnél feljebb sosem jutottam, így tudomásom sem volt, hogy az ötödik emeleten van kiállítótér, ahol most már működik havonta egy alkalommal ez a Jazz Club is.
Az idei utolsó esemény is ki van már tűzve, jegyek is kaphatóak Szőke Nikoletta június 25-i koncertjére.
A Jazz Club májusi vendége a Sárik Péter Trió volt, amely az életembe az első Covid-lezárás után robbant be – nemcsak emlékszem, de nyomot is hagytam az első budakalászi alkalomnak, amikor nyolc ráadást sikerült belőlük kikényszerítenie a lelkes hallgatóságnak.
A terem a Vigadóban is tele volt, a közönség pedig jórészt az együttes régi nézőiből állt össze, akik már hallották őket korábbi Bartók koncertjükön is - csak néhányan jelentkeztek, hogy nem, amikor erre a műsort most is vezető Sárik Péter rákérdezett. Most viszont nem egy zongora debültált, mint akkor Budakalászon (hamarosan ötéves lesz az is, hogy repül az idő!), hanem a Fonay Tibor helyét a trióban elfoglaló művész: Péter Tamás.
Nagyon szeretem a Bartók-műsort, soha nem hallgattam a szerző darabjait korábban annyit, mint Sárik Péter feldolgozásait, ezt el kell megint mondanom. Ennél jobban senki nem népszerűsíti, aki jazzesen meghallgatja, lehet, hogy nagyobb eséllyel megy el egy komolyzenei koncertjére, ahogy természetesen a fordított irányban tájékozódók számára is fontos kapaszkodót adhat a Sárik Péter Trió - most már tudom, hogy alakulhatott volna úgy is az életem, hogy elsősorban jazz műsorokat hallgatnék.
Amikor csak tehetem újra és újra meghallgatom a BartókX-et, és követem Sárik Péter honlapját, ahol a koncertek adatai időben fel szoktak kerülni. (Most már fel is lehet iratkozni hírlevélre, ha valaki szeretne ezekről az eseményekről emlékeztetőket kapni, emiatt érdemes a csapat FB-oldalára is ránézni.)
Ezúttal hosszabb kihagyás után hallottam őket újra, az augusztusi százhalombattai koncert óta egyik időpont sem volt alkalmas, most viszont extra motivációt jelentett számomra a kíváncsiság: nem tűnik szokványos megoldás a nagybőgőt basszusgitárral pótolni egy formációban.
Persze meglehet, hogy nagyon is bevett megoldás, még az is lehet, hogy jóval több jazzegyüttesben van gitáros, mint bőgős, de Sárik Péter szavaiból is úgy tűnt, hogy eleinte ők is egy újabb nagybőgős felkérésében gondolkodtak, de aztán jött Péter Tamás és megtalálták benne az ideális harmadikat.
Péter Tamásról megtudtuk, hogy még a formáció első korszakában látta játszani a Sárik Péter Triót, jelentősen fiatalabb a másik két művésznél. Ami biztos: beállása mögött hatalmas teljesítmény van: két hónap alatt kellett megtanulnia a nyolcféle műsort játszó együttes repertoárját.
Jelen esetben jó volt látni kilenc hónap után ismét, ahogy Sárik Péter félig behunyt szemmel, egészen átszellemülten játszik, Gálfi Attila pedig most is túláradó életörömmel dobol, szinte versenyre kelve a kollégájával, miközben ott áll közöttük Péter Tamás, még visszafogottan, talán izgulva is, de a második részre már hosszabb improvizációkat is jobban megengedve magának. Még nem szabadult el, lehet, hogy Fonay Tiborhoz hasonlóan ő is csendesebb alkat - idővel majd megismerjük.
A koncert központi eseménye ez a debütálás volt, de ezzel együtt az új Jazz Club is bejáratódott, a szünetben a művészekkel is többen beszélgethettek, van büfé, semmi akadálya, hogy valaki előadás közben is borozzon, vagy akár pogácsát eszegessen. (Lehetne, de nem nagyon teszi senki - nem ritkán az az érzésem, hogy egy ilyen jazzt hallgató közönség jóval fegyelmezettebb, mint a turisták az Operában...)
A műsor felépítéséről is illene valamit írni, de aki még nem volt egy koncerten sem, azoknak javaslom az együttes felvételeit a Spotifyon vagy YouTube-on. Ami az élő koncertek sajátja: énekeltetnek minket, és nehéz az invitálásnak ellenállni - most már ez az egy élethelyzet, amikor még én is szoktam...
Aki esetleg megfontolná, hogy eljönne egy ilyen koncertre, annak túl sokat nem kell várnia - néhány vidéki fellépés után a Sárik Péter Trió a Budapesti Vonósokkal együtt közösen játssza el Bartók műsorát az Óbudai Társaskörben június 14-én. Jegyek is vannak még, az alábbi linken beszerezhetők.
PS. A képek Sárik Péter oldaláról származnak, amint lesz több fotó a Vigadó oldalán is, azokat is felhasználom.
