Öröm látni ebben a mai magyar kulturális közegben, hogy van, aki boldogul, nincs válságban, sőt nemcsak sikeres, de azt is csinálja, amit szeretne és ráadásul ezzel sok embert boldoggá is tesz. („Néhány ezernek jutna üdv a Földön…”)
Jelenleg Ember Márk bármilyen színházi fellépése teltházat vonz, még a premier előtt eladták a Tháliában készült első rendezését is. (Az Életed hétvégéje nagyon hasznos, szerethető és szórakoztató előadás egyszerre, azt is melegen ajánlom.)
A 6Szín tegnapi közönsége megtudhatta, hogy milyen úton jutott el idáig, saját magán kívül kiknek és milyen fordulatoknak köszönheti, hogy jól mennek a dolgai. Jobban megismertük, egy lépéssel közelebb kerültünk hozzá – ezzel az érzéssel távozunk.
A 6Szín kétszer is megtelt miatta ezen a szombaton, és június 3-án (bár az egy kedd!) ugyanígy lesz - délutánra az imént volt még két jegy összesen. (Lassan akár az újabb időpontokat is ki lehetne tűzni, betelnének gyorsan.)
Röviden: nagyon szerethető lett ez az önálló est – sokan lesznek, akik újra meg újra a részesei akarnak lenni, már az első napon voltak duplázók.
Hosszabban:
A szombat esti nézőtéren mindössze hat férfit láttam, a nézőközönség erős többsége (kétharmada is talán?) fiatal lányokból állt.
Az est nyilvánvalóan a színész rajongói bázisának készült, akik lehet, hogy még A Pál utcai fiúk kapcsán, vagy utóbbi időben készült sikeres filmjei (Futni mentem, Hogyan tudnék élni nélküled?) miatt figyeltek fel rá, és várhatóan akár évekig is meg fogják tölteni a 6Szín (és egyéb színházak) nézőtereit.
Jó lenne, ha idővel megjelennének azok a fiatalemberek is, akik netán éppen (de nem feltétlenül) színi pályára készülve kétségekkel küzdenek, önbizalomhiánnyal. Még akkor is hasznukra válnának az elhangzottak, ha nem szeretnének közös fotót Ember Márkkal. Jó látni valakit, aki hasonlóan kezdte, a pályára állás akadályait azóta – sok munkával! - sikerrel vette, és már csak magának akar megfelelni. Ezen az estén azt akarja megmutatni, aki valóban ő.
Ha van olyan, aki ezt olvassa, de mégsincs képben Ember Márk színházi-filmes-tévés-zeneszerzői és/vagy műsorvezetői tevékenységével kapcsolatban (lássuk be, valóban rengeteg mindent csinál egyszerre!), annak ott a wikipédia, amely ugyan hiányos (pl. az összes Grund-koncertet nem sorolja fel), de már ebből kiviláglik sokoldalúsága.
Az, hogy önálló estet is tarthat, önmagában is mérföldkő a pályán, feltétlenül annak a jele, hogy fellépései a nézők sokaságának igazi ESEMÉNNYÉ váltak, amelyet érdemes hosszan is várni. Nézői sokat tudnak róla, követik színházról színházra (hiszen most még szabadúszó!) – ezen az esten, amely közönségtalálkozóval folytatódott, a kérdések többségén ez is látszott.
Ember Márk elérte mostanára, hogy valóban a saját gusztusa szerint építhet fel egy önálló estet, ahogy az elején felmerült: akár porszívózhatna is közben.
Amit kitalált, egy stand up-ra hasonlít: anekdotákkal tarkítva megismertet velünk azzal a műsorral, amelyet a színműs felvételire összeállított. Tényleg arról van szó, hogyan lett színész, milyen gondolatai voltak a színházról, milyen nehézségei és eközben elmond nagyon sok verset, köztük kevésbé ismerteket is (pl. Zelk Zoltántól), többet Nádasdy Ádámtól. Versmondása nem szavalás – aki ismeri Tóth Árpádtól az Álarcosan címűt Latinovits Zoltán előadásában, az most azt is megtapasztalja, hogy milyen ez egy sztoriba ágyazva, úgy, hogy közben kénytelenek vagyunk nevetni.
Aki nagyon sok interjút hallott már vele, az készüljön fel arra, hogy lesznek ismerős történetek (nekem is voltak), de biztosan lesznek újak is. A lényeg az előadásmód közvetlenségén van és az önazonosságon.
Ez látszik a fellépő ruhán is, amely pont nem az – arra tippelnék, hogy szakadt farmerban és laza ingben érzi magát a legjobban a színész, és semmiképp nem akar kiöltözni. (A közönség soraiban ülők erős többsége sminkben és elegáns ruhában volt, így engem megnyugtatott, hogy a fellépő pont nem, hiszen én sem voltam. Ez a ruha önmagában is üzenet: nem a külsőségek számítanak.)
Az est során említi azokat, akik pályára lépését nagyban befolyásolták, szóba kerül nemcsak egykori osztályfőnöke Máté Gábor, de a Vörösmarty Gimnázium azóta már elhunyt igazgatónője, Beck Zsuzsanna is, aki már a kezdeti időktől hitt benne. Sok mindent megtudunk róla, például azt, hogy 16 évesen nem kedvelte a musicalt – ez valóban poénnak tűnik, ha azt nézzük, hogy jelenleg csak zenés darabokban játszik. (Ezek közül a Tikk-takk Bumm! -ot szívesen tudom ajánlani, ezt láttam.)
Többet elénekel saját dalai közül is, amely egy másik oldaláról mutatja meg – én zeneszerzőként csak a Tehetséges Mr. Ripley c. előadásból ismertem eddig – minden benyomásomat összeadva erősen valószínűsíthető eddigi pályája alapján, hogy előbb-utóbb az új darabok írása-rendezése irányba tolódhat el, és az eddigieknél még dominánsabban lesz jelen a színházi közegben is.
Ami hír: jövőre az Erkel Színház társulatának tagja lesz, több néző az előző napi nyitógála kapcsán is kérdezte. Jövő februárban előadás lesz a Hogyan tudnék…-ból, de Shrek is lesz a József Attila Színházban. Utóbbi is köztudott tény, de az este folyamán épp ez nem került szóba, viszont a kecskeméti A trón említődött, amelyet jövőre az Erkelben is játszani fognak.
Az est, azaz a versek, anekdoták, monológok és dalok egyvelege önmagában is elég érdekes lenne, de ezek után még vállalja, hogy kérdésekre is válaszol (jó sok van), sőt majd mindenkivel egyenként fotózkodik is. Ez még egy plusz óra – nem veszíti el a türelmét, végigtolja, amit vállalt, és ez már a második kör volt. Akár maratonnak is nevezhető, de nem látszott rajta a végére sem a kimerültség. (Este szinte mindenki beáll a sorba, így legalább kétszáz fotó készült. Aki úgy érzi, hogy az övé annyira jól sikerült, hogy szeretné, hogy mások is lássák, küldje el a Mezei Néző Fb-oldalára, és én beillesztem ebbe a nyomhagyó bejegyzésbe, akár névvel, akár név nélkül.) A fotózást segíti a színház egyik igazgatója, Földvári Péter is, aki hol kattint, hol csak a néző táskáját fogja, amíg munkatársai már a színpadot bontják…
Ez után a szombat után tudható, hogy majd mindig erre kell készülni, jöhet még többet kérdező közönség is, még tovább is tarthat Ember Márk estje.
További jó utat neki, jó előadásokat az Erkelben, a József Attila Színházban, Szegeden és Kecskeméten, és akárhol máshol is.
PS.1. Még sose tapasztaltam, hogy egy színész a bemutató utáni napon beszámolt volna az eseményről és az érzéseiről, amelyeket ez keltett benne. Mivel ez az önálló est nyugodtan mehet akár sok évig, amikor már senki nem lapoz vissza eddig a 2025.05.04-én kelt posztig, Ember Márk saját reflexióját idemásolom teljes egészében, maradjon meg ez is a későbbi években érdeklődők számára, legyen teljesebb a nyomhagyás - ugyanúgy szpoilerek nélkül.
Tehát a részlet:
"PS. 2. A fotókat Szkárossy Zsuzsa készítette a 6Szín részére.
