Néha úgy hozza a műsor, hogy egymás mellé kerül két előadás ugyanabban a színházban, és akkor már az is eszembe jut, hogy még többször visszamenjek. Ilyen esetben a közeli napokon látott élmények egymással is párbeszédet folytatnak, néha ugyanaz a színész úgy tűnik, mintha egy más szerepben folytatná az életét – mindenkinek javaslom, hogy próbálja ki, hogy „beköltözik" valamely színházba, ha eddig még nem tette.
Hat nap alatt jólesett négy idei előadást megnézni a Thália három játszóhelyén, amelyek közül három ráadásul még egészen friss.
Az első estén főpróba keretében láttam Szikszai Rémusz rendezésében A csendestárs c. 1973-ban írt Dürrenmatt darabot, amelynek a műsorra tűzése feltehetően nemcsak engem lepett meg.
100 perc szünet nélkül. A 16-os karika nem túlzás.
Ez az előadás a Thália Télikert „fekete vonalába” illeszkedik, de másként működik, mint A koponya vagy a Bűnözőzsenik. Ezt a merész kitűzést meglátva, úgy tűnik, hogy nem biztonsági játékos a Thália vezetése. (Nekem a háromból az első a kedvencem, aki még egyet se látott, kezdje azzal, ez a személyes javaslatom.)
A csendestárs-at keletkezése idején elavultnak minősítették - feltehetően a nyugati blokkban már akkor is bevett téma volt az állam és a maffia összefonódásának gondolata, a mindenütt jelenlévő korrupció emlegetése. Nekem az elavultság pont nem jutott volna eszembe, sőt. Miközben ezt nézzük, gondolatban akár a jelenlegi viszonyainkra is gondolhatunk, bár aktuálpolitikai utalás vagy magyar vonatkozás nincs az előadásban - ez teljesen felesleges is lenne.
A történet alakulása meglehetősen brutális, ahogy ez a színlap leírása alapján is egyértelmű. Egy kutató vegyész hullák eltüntetésére vállalkozik, ez a fő tevékenysége, amely lehetővé teszi, hogy a főnöke sok megbízatást vállalhasson. Az, hogy ebből mi bontakozik ki, nem részletezem, legyen meglepetés – ahogy sejteni lehet, előbb-utóbb a hullák között is akadnak ismerősei, akiknek a halála már nem lesz annyira érdektelen számára sem...
Zöldy Z. Gergely díszlete kellően nyomasztó, megadja a hangulatot a zenei bejátszással együtt (a zenei szerkesztő nincs feltüntetve a színlapon, feltehetően a rendező lehet), már az első percekben menekülni lenne kedvünk ebből a pincéből, de aztán hozzászokunk, ha nem is egészen. Nehéz elképzelni, hogy valaki itt él és hónapokon át nem megy fel a napfényre.
A hatást Szelei Mónika jelmezei is támogatják – színt visznek a pincébe és egyénítik a karaktereket, ahogy a színház honlapján szereplő fotókon is jól látható.
Biztosan lesznek mások is, akikben maradtak emlékképek a Katona régi előadásáról, amelyet 1996 októberében mutattak be a Kamrában, Lukáts Andor rendezésében, Jordán Tamás, Lengyel Ferenc és Bán János főszereplésével.
Jelenleg ezeket a szerepeket Görög László (Doc), Tamási Zoltán (Boss), Bede-Fazekas Szabolcs (Cop) kapta, akik mindent beleadnak, hogy kellően érdekes legyen számunkra a sorsuk. Ez a kisebb szereplőkre is igaz, Czakó Julianna, Jaskó Bálint is megjegyezhetővé válik. 
Megosztó előadásnak ígérkezik, viszont azoknak MUSZÁJ megnézniük, akik Görög László színészetét kedvelik, pályáját követik. Az előadás középpontjában Doc, a mellőzött, kiábrándult kutató van, akit a felesége is elhagyott, és elkeseredésében ehhez a „vállalkozáshoz” csatlakozva rejtőzik el a külvilág elől. Elhihetővé teszi ezt az extrém történetet és megérthetővé szereplője mozgatórugóit, minden gyengesége ellenére már szinte meg is szeretjük, mire az előadás véget ér. 
Ps. Ami pedig a kutató vegyészek helyzetét illeti, arra pont egész közeli rálátásom van immár 35 éve. A hazai válság a kutatásban adott, bár külföldre még könnyen lehet menekülni, az ifjú magyar tehetségek már rendszerint nem itthon kezdik meg egyetemi tanulmányaikat. (Erről aztán akárhány bejegyzést írhatnék, a legjobb fiatalok néhány napon belül éppen Brazíliában fognak versenyezni - de a darabról ez senki másnak nem fog eszébe jutni. ;) ) Ami biztos: nem lenne jó irány, ha sokan ebben a színdarabban körvonalazott útra lépnének, de itt még nem tartunk, fogjuk fel az egészet Dürrenmatt rémálmának inkább.
Két nap múlva aztán visszaültem a Romantikus komédiá-ra, amely nagyszínpadi előadás...
Ps.2. A fotók a színház honlapjáról származnak, ahol több is elérhető még.
