Visszatért a Pesti Színházba, az ősbemutató helyszínére a Rémségek kicsiny boltja, amelyet először 1985 szeptemberében rendezett meg Csizmadia Tibor, és tartották műsoron hosszú éveken át. Hasonló sikerszéria vár Novák Eszter rendezésére, amely különösebb ajánlót nem igényel, hiszen musical, a színészek pedig jók. A darabot Varró Dániel újrafordította – aki szeretni szokta a szövegeit, az most is fogja –, stílusa felismerhető a színlap elolvasása nélkül is.
Néhány benyomást és praktikus tudnivalót leírok, hátha ez segít a döntésben/bejutásban. Figyelem: a 14+-os karika nem véletlen, gyerekeknek nem ajánlott előadás.
Ez egy musical-paródia vagy horror musical, így számítani kell arra, hogy sokat énekelnek és táncolnak a szereplők, és néha megakad a cselekmény. Az előadás főbb szerepeiben fellépőket jó hallgatni, többnyire elég érdekesek a zárt számok, sajnálatos, hogy a helyszín adottságai nagy zenekart nem tesznek lehetővé, így részben felvételről szól a zene, de a zongora élő, Kovács Adrián illetve Tempfli Erik jóvoltából.
Az évadhirdetéskor megörültem ennek a darabválasztásnak, érdekelni kezdett a történet magja, felkészülésként megnéztem mindkét híres filmet is. Közben eltelt majdnem fél év, így ezeknek a hatása nem zavart bele a színházi élménybe. Az énekes-táncos körítés várakozásaimnak megfelelően kevésbé fogott meg, annak ellenére, hogy nem kötnék bele a Kovács Patrícia -Márkus Luca - Majsai-Nyilas Tünde trió teljesítményébe, amely a görög sorstragédiák kórusára emlékeztetett, ahogy folyamatosan végigkísérte Mr. Mushnik virágboltjának fellendülését.
A központi szereplő a nyomorhoz szokott, feltörekvő Seymour, virágbolti eladó, aki növénynemesítéssel próbál érvényesülni bármi áron, miközben epekedik a vele együtt dolgozó Audrey-ért, aki egy bántalmazó kapcsolatban szenved. A fiú a szerelméről Audrey2-nek elnevezett húsevő virágot először csak saját vérével táplálja, de idővel már gyilkol is miatta – enged a nyomásnak, amely elsősorban nem a növény, hanem a munkaadója által nehezedik rá: a bolt működéséhez szükség van a szenzációs növényre, bármi áron. A döntést ő hozza meg, a gyilkosságot nem Audrey 2 követi el. Az első halál még jól meg is magyarázható, az Audrey-t is megkínzó, szadista fogorvosért egyetlen nézőnek sem fog fájni a szíve, de aztán már nincs megállás: az alaktalan szörnnyé átalakuló növény önállósul, mindenkit elemészt, aki megközelíti, beleértve gondozóját is.
A racionálisan gondolkodó néző mondhatja, hogy ez teljes nonszensz, nincs is ilyen növény (még pont ez hiányozna nekünk!), de jelképnek mégis kifejező – nem egészen véletlen, hogy Roger Corman 1960-as filmje óta annyira népszerű lett ez a történet. (Zeke Edit jelmezei ezért idézik vissza a hatvanas évek stílusát.) A jószándékkal, sőt szeretettel ápolt, majd a kontrollt elveszítő gondozót is elpusztító növény helyébe képzelhetünk akár egy személyt, akiből idővel zsarnok vált a támogatások hatására, de jelenthet akár egy kapcsolatot, vagy ártatlan hobbyt, amelyből lebírhatatlan szenvedély, függőség lett idővel. Ha innen nézzük, már nem is képtelenség az egész, sőt ez a horror musical felfogható egy tanmese szórakoztató elővezetésének a gyengeségünkről: tényleg ez történik, ha nem tudunk a középúton maradni, szabályozni vágyainkat, ambícióinkat. A kontrollra szükség van/lenne – a húsevő virág táplálása pedig nem tanácsos. (Legalább gondoljuk meg, hogy mely szenvedélyünket erősítjük, ha még nem késő - ez lehetne a szórakoztató este hozadéka.)
A Pesti Színházban nagyon szerethetően mesélik el ezt a történetet, Orosz Ákosnak jól áll Seymour szerepe, jól tud kapcsolódni mind a szerelmét játszó Radnay Csillához, aki szintén jól énekel – a ruházata pedig egészen olyan, mint a másik három lányé. (Olyan mint mindenki, csak Seymour számára különleges?)
Seress Zoltánt, az előadás harmadik tartóoszlopát még náluk is valóságosabbnak éreztem. A nyomornegyedben működő, lerobbant virágbolt tulajdonosáról sugárzik a már depresszióba forduló kétségbeesés, megadással fogadja alkalmazottai ügyetlenségét, majd Audrey2 népszerűségétől érthető módon felvillanyozódva, első felindulásból még egy vacsorát is fizetne nekik, feledve a szűkölködésben töltött éveket. Megértjük, hogy mindent ki akar hozni a nagy lehetőségből, és nem állítaná meg az üzlet felfutását félúton. (Vállalkozók tudnának ehhez kapcsolódni, mennyire lenne lehetséges.)
Seress Zoltán olyan erős jelenléttel rendelkező színésszé vált az utóbbi években, hogy amikor csak némán újságot olvas, azzal is eltereli a figyelmet a többiekről, akik eközben teljes erőbevetéssel Bóbis László koreográfiáját táncolják. (Nemrég a Filmszemlén láttam egészen kiválónak, a Hasadás c. filmet mai színházi helyzetünkről mindenkinek szívesen ajánlom.)
Az előadás egyik csúcsjelenete az a kettős, amelyet Orosz Ákossal ad elő – ez és néhány hasonló zárt szám feltehetően el fogja varázsolni azokat a nézőket is, akik – hozzám hasonlóan – nem szoktak lelkesedni a musicalekért.
Az előadás tele van energiával, de még tovább nő a feszültség, amikor berobban a színpadra Brasch Bence a bántalmazó fogorvos (egyben Audrey barátja) és lehengerel minket is. Halálát csak emiatt sajnáljuk, mert nélküle tagadhatatlanul kevésbé érdekes a második rész – a meccs eldőlt, csak a végjáték maradt hátra.
Hiányát kompenzálja Szántó Balázs szórványos feltűnése, aki az előadásban összesen hét epizódszerepet játszik, amelyek összeadódva már erős nyomot hagynak bennünk. (Akinek most keltette fel a figyelmét, annak ajánlom a Szélvész után is szép vagy illetve a Csoda c. előadások megtekintését.)
Végezetül nem maradhat említés nélkül maga a báb, Audrey2 sem, amelyet három (sőt inkább négy) állapotában szemlélhetünk meg. A legkisebb Audrey2 nagyon cuki, el sem képzelhetjük, hogy bármi baj származhatna a gondozásából, ahogy azt sem, hogy egy szimpatikus, kedves főszereplőnek baja eshet, hiszen csupa humor a történet, és a társadalomkritika csak utalásszerűen jelenik meg. A második Audrey2 már kellően impozáns, de sajnos nincs is elég időnk, hogy jól megnézzük az első felvonás végén.
Ez a köztes állapot csak egy villanás egyébként is – a gyilkosság után már nincs visszaút, túlnő Seymouron és egy alaktalan borzalommá válik a sztárolt növény. Míg a kisméretű Audrey2-k a Bábszínház saját műhelyében készültek el Hoffer Károly tervei alapján, ez a harmadik már lényegében a díszlet része, így ezt is Fodor Viola tervezte. A báb mozgatói: Herczeg Tamás m.v. / Vatamány Atanáz m.v., de ne maradjanak említés nélkül az előadásban feltűnő további szereplők sem, akik hol szintén bábmozgatóként, hol pedig táncosként vesznek részt: Harangozó Boglárka, Kóbor Balázs, Nagy Bálint, Nánási Attila, Vati Luca. Nekik és minden szereplőnek, közreműködőnek köszönöm a szórakoztató estét, örülök, hogy élőben is láthattam végre a darabot, amelyet már 1985-ben is szerettem volna, amikor még csak a miskolci megyei könyvtárban lapozgattam a Pesti Műsort hétről hétre, a pesti előadások után vágyódva.
PS.1. Könnyen előfordulhat, hogy azok a nézők, akiknek szerencséjük volt az 1985-ös előadáshoz, most csalódni fognak, ha ugyanazt várják ettől is. Ez egy másik előadás, közben eltelt NEGYVEN ÉV, bármilyen nehéz is ezt tudomásul venni. Azóta sok élettapasztalat és sok előadás formált minket nézőket is, így aki egy régi szép élmény emlékével ül be, azoknak muszáj ezt félretenni ahhoz, hogy ezt is élvezni tudja.
PS.2. Végezetül a praktikum:
Most még nem vitték el az előadás hírét a nézők, túl friss, így MÉG VANNAK jegyek, különösen a bérleten kívüli április 2-i alkalomra (a földszint utolsó soraiba és az erkélyre). Hamarosan a Rémségek a nagyon keresett címek közé fog tartozni, még az is lehet, hogy a PUF sorsára jut, és majd hozzá kell szoknunk, hogy az RKB-ra keresnek jegyeket folyton. Aki ezt vagy más víges „menő” előadást jó helyről szeretne megnézni, első körben iratkozzon fel a színház hírlevelére, figyelje, hogy mikor lesz az újabb jegyértékesítési időpont - most már a májusról van szó, és ez egyben azt is jelenti, hogy aki erről lecsúszik, feltehetően szeptemberig vár majd. Feltehetően még májusban is lesznek bérletes alkalmak, így kevés a hely - a jegyvásárlás kezdete után 1-2 órán belül kell a jegyet megvenni. Aki nem tud előre tervezni, az pótszékre így is számíthat, amelyeket előadás előtt egy héttel kezdenek el árulni a pénztárban. Nem annyira nagy a Pesti Színház, hosszú tipródásra nincs idő – én ezennel szóltam. Érdemes mindenképp felhívni a pénztárat, vagy a szervezést, és nem megvárni az előadás napját. (Csodák persze mindig vannak, sokan eladnak felesleges jegyet közvetlenül előadás előtt, de garancia erre sosincs.)
Mindezt nem emelném ki 1019 karakterben, ha a Rémségek bemutatója előtti estén nem jártam volna pórul a Grund koncert kapcsán – harmadmagammal kint maradtam, nem jutott már pótszék, így nem tudtam a beszámolómat sem megírni – ez a veszteség még kicsit fáj. Helyette viszont a Centrál Színház Oleanna c. előadását láttam, amely kárpótolt - ezúton is melegen ajánlom, a maga nemében tökéletes és jó beszélgetéseket beindító előadást – bejegyzés következik arról is hamarosan.
PS.3. A fotók a Fb-ról, a Molmik Photography oldalról származnak és Molnár Miklós készítette őket. Érdemes rákeresni, minden főszereplőről tett fel külön albumot is.
