A K – mint kontroll után két nappal a Stúdió K társulata egy másik arcát mutatta, a szkeccs-színház után egy klasszikus, viszonylag közismert történelmi tragédia következett, Schillertől a Stuart Mária.
Egy részben, szünet nélkül játsszák. Ez pedig AJÁNLÓ, nem kritika.
Miután az idei időpontokra minden jegy elfogyott, érdemes nagyon figyelni a színház FB-oldalát, ott minden esetben jelzik a jegyárusítás beindulását - jelenleg a januári időpontok meghirdetését várhatjuk.
Viszonylag ismert darab, bár az utóbbi évtizedekben annak ellenére keveset játszották Pesten, hogy két nagyon jó női főszerep és több kisebb, de szintén hálás férfi középszerep van benne. Amennyiben a két királynő jól kiosztható, bármikor érdemes elővenni, mert a darab központi üzenete bármikor aktuális, leegyszerűsítve: a hatalmi csatározások mindenki számára bizonytalan helyzetet teremtenek, és még azokat is felemésztik, akik látszólag irányító pozícióban vannak.
A Stúdió K-ban a rendező, Nagy Péter István és dramaturgja, Sándor Júlia készített saját átiratot, Kálnoky László fordítását felhasználva. Aki már korábban is látta, észlelni fogja a módosításokat - például dajka nélkül marad a címszereplő, de ettől még koherens történetet kapunk, kerek egészet, én nem hiányoltam az eredetiből semmit.
A bemutató óta mindössze két hét telt el, így ezúttal egy valóban friss előadásra ülhettem be (az ötödikre), amelyik már bejáratódottnak tűnt. A színészeken az sem látszott, hogy megzavarta volna őket a technikai probléma, amely az előadás közepe táján állt elő: Schnábel Zita látványtervének egyik leglényegesebb eleme, az egyik átlátszó műanyag függöny leszakadt. Az a szerencse, hogy a másik nem.
Hajlamos voltam ezt is a koncepció részének tekinteni. A függöny váratlan leszakadása jelképezhette az élet váratlan fordulatait, jelen esetben azt, hogy a címszereplőt, aki szabadulást remélt, 18 évi házi őrizet után hirtelen kivégezték.
Stuart Máriát Pallagi Melitta öntudatos nőnek mutatja, akit nem tört meg a fogvatartás sem. Már a szerző is itt-ott elrugaszkodott a történelmi tényektől, nem dokumentum-dráma készült, és feltehetően a színházi Stuart Máriákat mindig sanyarúbb helyzetben látjuk és megértőbben viszonyulunk hozzájuk - az igazi kellően nagy személyzettel, kényelmesen élt, nem a Tower legmélyebb tömlöcében. Valójában 44 évesen halt meg, a színésznő ennek a kornak a közelében sincs, inkább képzelnénk azt, hogy csak nemrég került börtönbe.
I. Erzsébet ebben az előadásban egy generációval idősebb (a valóságban csak 9 évvel volt több), akit Homonnai Katalin játszik. Ennél jelentősen lényegesebb: őt is áldozatnak látjuk, aki próbál önálló döntéseket hozni, de hasonlóképpen manipulatív férfiak áldozatává válik, mint Mária.
Ezt a sorsközösséget jól érzékeljük, ezt éreztem a leglényegesebb mozzanatnak. Ennél csak a Bárka Színházban láttam erősebben megmutatva (2004-ben), Zsótér Sándor egyetlen színésznővel, Spolarics Andreával játszatta el mindkét szerepet, aki mindössze testtartásának megváltoztatásával fejezte ki a szerepváltást úgy, hogy 20 év elteltével is élesen emlékszem rá, gyakran eszembe jut.
Jelen esetben a két női karakter alkatának különbözősége még hangsúlyosabbá válik, és persze az is, hogy az egyikük meg tudja tartani a pozícióját és az életét, a másik pedig nem. Mi nézők feltétlenül a kivégzettel rokonszenvezünk, azzal, aki rosszul mérte fel esélyeit.
A két királynőt körülvevő taktikázó férfiak - Nagypál Gábor, Kaszás Gergő, Fodor Tamás, Samudovszky Adrian, Lovas Dániel és Spilák Lajos - mindannyian sokat tesznek azért, hogy ne lankadjon a figyelmünk, akad egy-egy poénos mondata szinte mindenkinek, amely kis időre oldja a feszültséget, és egyben azt is megmutatja, hogy a domináns férfiak is hétköznapi emberek, gyengeségekkel, és a játszma közben ők is veszíthetnek.
Jó ez az összeállítás, és anélkül, hogy bármilyen direkt utalás megjelenne, szükségszerűen elkezdünk párhuzamokat keresni a látottakkal. Az alattvalók kiszolgáltatottságával nem olyan nehéz azonosulni...
Másnap visszamentem ismét a Studio K-ba, hogy a közel három éve halogatott Tigris-t is megnézzem. A következő ajánló erről szól majd.
Ps. A fotók a színház FB-oldaláról származnak, Dömölky Dániel készítette őket. Egyik jobb, mint a másik, így még egyet muszáj megmutatnom.
