Szeptemberben teljessé vált a Webszínház Shakespeare 37-sorozata Magács László rendezésében, Meister Natália Nóra operatőri közreműködésével. Most már minden film megtalálható a honlapon, fotókkal és adatokkal együtt, bármikor megnézhetőek.
Az első két évad filmjeit szinte egyszerre láttam, írtam is ajánlót, azóta pedig egyre csak vártam a folytatást, ahogy tévésorozatok új évadjait várják a mezei nézők. Az elmúlt öt hétben néhány új filmet többször is megnéztem, és most már csak kiteszek néhány benyomást AJÁNLÓként. (Miután 14 filmről van szó, három részes az ajánló, de így is csak a felszínt kapargatom. Akit jobban érdekel egy-egy film, az nézze meg.
Shakespeare művei a harmadik évadban is inspirációs forrásként szolgáltak, de nem vettek tőle át egy az egyben jelenetet, a szerző szelleméhez hű produkciók készítése volt a cél. Sokfélék a filmek, van köztük több kiemelkedően emlékezetes és néhány, amelyik (rám) kevésbé hatott. Összességében úgy tűnt, mintha az alkotók a korábbiaknál még sötétebben látnák a világot, több szó esik a nők helyzetének nehézségeiről, a bántalmazásról, a háború-béke téma is erőteljesebben van jelen, a közben kitört orosz-ukrán háború hatása is érzékelhető.
Minden film más-más, sokszor meglepő helyszínen játszódik, jellemzően zárt térben és egy helyszínen, és a környezet már maivá teszi őket, ahogy a szövegbe szőtt köznapi és szlenges, sokszor vulgáris kifejezések sokasága, amelyeket sokszor szándékosan túlbonyolított mondatokba szőnek a szereplők. Ezt a különleges, már-már költőinek is mondható nyelvet is Shakespeare inspirálta. Egyes szereplők nevei is megmaradnak – ezzel is elérik a sorozat készítői, hogy mindenáron megpróbáljunk kapcsolatot teremteni a film és az eredeti mű között.
A kapcsolat megtalálása nem mindig egyszerű, már csak azért sem, mert a záró évadra megmaradt 14 színdarab közül négyre mondható el, hogy közismert, a legtöbbnek a cselekménye is annyira kusza, hogy alig játsszák színpadon, így jó esetben a legtöbb néző a film hatására néz majd utána az eredeti mű történetének. Ez lehet az egyik küldetése is a vállalkozásnak, amellett, hogy e művek által ma is létező és mindenkit érintő társadalmi és magánéleti problémákról lehet beszélni. A sorozat megmutat ismert, vagy kevésbé ismert színészeket új helyzetben, kedvet csinál hozzájuk is. (A honlapon minden film minden szereplője megtalálható, én csak néhányukat fogom kiemelni.)
A sorozat készítői láthatóan ügyeltek az arányokra: a szerző mind a négy műfaja 3-3 darabbal képviseltetik, már amennyiben a VI.Henrik 1-3.-at egy műnek tekintjük.
Ez az arány azért minimálisan felborul, a 12 téma mégis 14 film lesz, de a sorozatban a Mohácsi István által írt Julius Caesar válik háromrészessé „C1G” címen, amely nem hagy kétséget afelől, hogy a mában játszódik a történet. A három film együtt 73 perc – ez már közelíti a nagyjátékfilmek hosszát, de a Mohácsi testvérek előadásainak ismerői annyira nem lepődnek meg, hogy nem sikerült a zsarnokölésről kapcsolatos gondolatokat a szokásos 20-30 perces méretbe összetömöríteni. A cselekmény teatralitását kiemeli a színházterem, mint helyszín, a lepedőből rögtönzött római tógák. A projektben nyolc egészen fiatal színész vett részt, akik az évad több filmjében is feltűnnek még.
A Macbeth által inspirált „A fiúk nem sírnak” viszont közvetlenül az orosz-ukrán háború után született. Tallér Edina a jóslat születését próbálja felderíteni mindössze 24 percben. A három vészbanya figurája (Mosolygó Sára, Ténai Petra, Radnay Csilla) a tragédiából származik, és melléjük kerül be még két nő, akik a béke (Györgyi Anna), illetve a háború (Petrik Andrea) oldalára billentenék őket – nem kérdéses, hogy melyik hatás lesz az erősebb, különösen, ha tudjuk, hogy Hekaté a második, aki alvilági istennő és egyben a boszorkányok úrnője is. A filmben csupa erős nőt látunk, férfit viszont egy szálat sem…
Az utolsó tragédia, amelyik a záró évadra maradt a Coriolanus, Ember Márkkal a címszerepben. Kucsov Borisz „War of Rome (Reboot)” címmel rugaszkodott el a műtől. A valódi háborúból szimulált lesz a virtuális világban, és a háborús hősből, játékfüggő – a sértett hiúság az nem változik. Aki nehezen szakad el a játékkonzoltól, azoknak különösen ajánlható – ők fokozottan érezhetik, hogy tükröt tartanak nekik…
A királydrámákról, színművekről a következő ajánlóban lesz szó.
