Egészen váratlanul kötöttem ki két héttel a Polgárkukkantó után ismét Tatabányán. Ismét a Kamaraszínházban, megint egy bérletszünetes előadáson, amelyiket a közönség annyira szeret, hogy jelenleg 180 ember van a várólistán. Ez már a Francia rúdugrás 57. estéje volt, és ez a szám vidéken – egy nem túl nagy városban - egészen különleges sikert mutat. Bár ennek az előadásnak nincs szüksége ajánlóra, de ettől még ezt a nyomhagyó bejegyzést nem spórolom el. Aki szereti Mohácsi István darabját, és ezt a szereposztást nem látta, annak érdemes miattuk feliratkozni erre a bizonyos listára minél előbb.
A Francia rúdugrás-t 2019 novemberében mutatták be a színház igazgatójának rendezésében, és azóta – leszámítva a Covid leállásokat – műsoron is maradt. A sikere akkora volt, hogy a Játékszín felkérésére Crespo Rodrigo nekik is megrendezte, és így most mindkét helyen párhuzamosan műsoron van, eltérő szereposztással. (Aki ránéz a jegyárakra, és észreveszi a nagyjából háromszoros szorzót, az akár dönthet a tatabányai megtekintés mellett, nem fogja megbánni.)
Tegnap este a nézőtéren egy szék sem maradt üresen, és a közönség érezhetően egészen felszabadultan hagyta magát sodortatni, Mohácsi István szextettje kifejtette áldásos hatását, végignevettük az előadás teljes időtartamát, amelyre nem mondható, hogy üres bohózat, nagyon is keserves a mondanivalója a párkapcsolatok szükségszerű kiüresedéséről, amely hol váláshoz, hol párterápiához vezetnek. A szerző mintha hagyta volna magát meggyőzni Madáchtól és a „nézd komédiának” elv alapján ebbe a könnyű műfajba csomagolta a keserű mondanivalót, és történetében mind a hat színésznek jó szerepet írt.
Az eseményeket eleinte Honti György, azaz Goldmark Ernő szexuálpszichológus tartja kézben, aki saját vidéki birtokára hétvégi csoportos párterápiát szervezett két pár – Bakonyi Csilla és Crespo Rodrigo, illetve Lapis Erika és Kardos Róbert - részére. Miután szinte azonnal kiderül, hogy mindenki kölcsönösen túl jól ismeri egymást, a helyzet még kínosabbá válik, amelyet még némileg ront, hogy váratlanul megérkezik egyikük titkárnője – Dobó Enikő - is.
Ami három férfi és nő kombinációjából kihozható, az ebben az előadásban a szemünk előtt meg is történik, az erővonalak jelenetről jelenetre rendeződnek át, egyre nehezebb eldönteni, hogy egy-egy kapcsolatban melyikük a domináns fél – mi nézők rálátunk mindenkinek a gyengeségeire is. Felmérhetjük, hogy kihez ki való jobban, aztán mindezt újra is értékelhetjük, ahogy azt is megfontolhatjuk, hogy mikor járnak jobban szereplőink, ha energiát tesznek kapcsolataik újjáépítésébe és felélénkítésébe, vagy ha új vizekre hajóznak.
Az előadásban nem egy húsbavágó probléma is felvetődik, de éppen a tálalás módja miatt igazán mélyre nem feltétlenül megy, de mivel minden nézőfüggő, még az is lehet, hogy valakit ez mégis érzékenyen fog érinteni.
Aki kikapcsolódni vágyik, az jó helyen van – minél rosszabb hangulatban érkezett, annál látványosabban emeli ki majd az előadás a gödörből - és az is, aki netán a párjával szeretne egy jó beszélgetést elkezdeni a házassága alakulásáról, ez az előadás erre is jó kiindulópont lehet. Lehet, hogy sok minden elhangzik, amit mi sosem mernénk kimondani, és ez felszabadító élmény. Ahogy megfigyeltem, jelentősen több pár is jött rá (18+-os előadás), egyedül igazán kevesen.
Ezzel az előadással lehet, hogy egy valódi párterápia is kiváltható…
Különösen élveztem azt, hogy nagyon jó és nagyon szerethető színészeket nézek, akik csapatban játszanak és minden nagyon precízen ki van dolgozva. Ami mégis váratlanul történik (ld. egy pohár összetört előadás közben), azt pedig szerepben megoldják, és simán elhitetik, hogy még az is a koncepció része volt.
Ezt látva ismét megéreztem, hogy a játszó ember vonz a legjobban a színházban, és mennyire jó, hogy ilyen nagy még mindig a választék: egymást követő napokon egészen eltérő műfajú és hatású színházi élményekben lehet részünk. El kell ismernem, hogy jólesett a szerdai – nagyon megrázó - Hunyadi László után tegnap ez a nagyon szórakoztató bohózat. (Az ókori görögök se véletlenül tettek egy szatírjátékot három tragédia után, a nap végére - ennek a szükségességét is meg lehet érteni, ha valaki így állítja össze a heti programját. Ugyanilyen vegyes a vidéki társulatok műsora - kell a változatosság a színészeknek is.)
Ez a felhőtlen este, olyan emberek kellemes társaságában, akiknek az élete a színház köré szerveződik, némi muníciót adott, hogy folytassam az önmagamon végzett nézőkísérletet a Don Giovanni újabb megtekintésével. Mellesleg az is pontosan ugyanígy a szex körül forog, az egymással elégedetlen párok abban is megvannak, csak a pszichológus hiányzik. Mozarték ugyanúgy az életünk működésképtelenségéről beszéltek, ők is nagyban építettek a humorra, a Don Giovanni is "dramma giocoso", a zene mellett szintén a bohózatba illő elemek teszik széles tömegek számára is élvezhetővé...
PS.2. A fotók a színház Facebook-oldaláról származnak.
