A Barbárglamour után még a múlt héten visszamentem a 6Színbe, mégpedig egy gyerekdarabra, amelyet a Holdvilág Kamaraszínház adott elő. (Négy független előadás kapott lehetőséget a bemutatkozásra a színház támogatásával, és ez volt az egyik közülük.) Erről, azaz Tök Magda kalandjairól következik most egy rövid ajánló.
Nemrég „csapdába estem” a 6Szín legutóbbi saját előadása kapcsán (ld. A hosszú élet titka), és az ajánló gyors megírása helyett elkezdtem az előadás forrásául szolgáló hatvan novellát olvasgatni, és így két hét csúszásra tettem szert.
Ebből az esetből nem sikerült tanulnom: az előadás után most sem ültem a géphez, hanem már megint az alapmű elolvasását választottam. (Tök jó a könyv – emiatt tököltem most megint – ennyiben is összefoglalhatnám.)
Gáti István Tök Magdáról és Tökországról szóló verseit még 2017-ben jelentette meg a Móra Kiadó, és az előadásban el is hangzik ezek közül néhány, hogy akinek az egész történet új, az is bekapcsolódhasson, de a hangsúly most egy új kalandon van.
A csodaszérum érezhetően a Covid időszak terméke – ezt most még valószínűleg az előadást néző gyerekeknek sem kell elmagyarázni.
A kötetben megjelent versek között is van azért egy olyan, amelyik Tök Magda betegségére – konkrétabban a lisztharmatra – utal, de most ezt bontják ki, ez lesz a fő vonal: a tök család elindul a krumpliföldekre, hogy beszerezze a csodaszérumot, amely majd Tökországot megvédi...
Sosem gondoltam volna, hogy valaha lesz egy előadás, amelyikben a főszereplő egy könyvtáros, aki amúgy tök, a lisztharmat pedig életre kel (Kovács Andrea játssza), pedig a Koltai Judit által rendezett zenés mesejátékban így történik.
Az előadás talán legfőbb vonzereje a leleményes szöveg – a tök valóban többször merül fel a nyelvünkben, mint gondolnánk és Gáti István a lehető legsokszínűbben használja, valószínűleg egyetlen lehetőséget sem hagy ki, hogy beleszője a versezetébe. (Tök jók a rímek.) Aki felnőttként olvasgatja a verseket, az feltehetően nem egy ponton átérzi, hogy nagyon sok köze is van hozzánk - aki netán fitneszezéssel szeretné leadni a home office-ban felgyűlt kilóit, az azonnal rokonszenvet fog érezni a főhősnővel, és pláne nem hagyja abba a kötet olvasását.
Az előadásban Bőhm-Siska Mariann díszlettervező és Zsigár Cecília jelmeztervező szorosan együttműködve teremti meg a tökvilágot, amelyben a legtöbb színész több szerepet is eljátszik. A figurák megbízható elkülönítését a jelmezek nagymértékben segítik, nem keverünk senkit össze a saját maga által játszott másik figurával.
Ugyan Tök Magda – Benedek-Koncz Eszter - a címszereplő, de hálásabb helyzetbe kerül Mladoniczki Dávid, aki orvos is és a csodaszérum eredeti kifejlesztője is - mindkét minőségében nagyban felelős a cselekmény kibontakozásáért. A család (Pintér Gábor, Szabó-Farkas Panna, Tóth Bálint) elindulását Benkő Bence (Darázs Dezső, a kocsis) is támogatja. Utóbbi duplázik, ahogy Gyenes Lídia is.
A nézőtér jórészt megtelt, a gyerekek látható érdeklődéssel követték a történteket. Minden jelenlévő apukára ez nem mondható el, többen is facebookoztak (a képernyők világítanak, a szomszédok miatt ez nem a legjobb ötlet még kissé zajos gyerekelőadáson sem), és én csak azt nem értettem, hogy miért ültek be egyáltalán az előadásra, ha nem igen néznek fel. (Ha a gyereket leköti a műsor, nyilván elég egy szülő is felügyelőnek, a 6Szín büféje jóval ideálisabb a telefon piszkálásra, mint a nézőtere.)
Tény és való, az előadás játékstílusa a színlap által 4-104 éves korra belőtt célközönség legfiatalabb jelenlévő tagjaihoz igazodott, sőt voltak üresjáratok is, és néha feleslegesen túlbonyolítottnak hatottak a látottak, de a szokatlan témaválasztás illetve a versek nyelvezete miatt a felnőttek figyelmét is többnyire sikerült megragadniuk a játszóknak.
Ugyan nem mondanám, hogy tökéletes és felülmúlhatatlan volt az egész, és nem lehetne magasabb szintre emelni Tök Magda kalandjainak elmesélését, illetve eléneklését, de az előadás bájos, és így is volt több olyan mozzanata a produkciónak, amikor minden felélénkült a színpadon.
Az előadás második felében feltűnt a Rettenetes Krumplibogár, kártevő szerepében Albert Gábor, aki néhány másodperc alatt elbűvölt önfeledt énekével. Ugyan tudtuk, hogy ő a felelős a szérum eltűnéséért, de ez megbocsájthatóvá vált - így is pillanatok alatt meg lehetett szeretni, olyan üde jelenség volt. Kíváncsi lettem rá, milyen lehet más szerepeiben.
Az előadás összességében kellemessé tette a vasárnap délelőttömet, kedvet csinált a könyv elolvasásához. Nem csodálkoznék, ha további hatást is elérne: az előadást megnéző gyerekek ezek után másként fogják szemlélni a piacon (vagy az áruházak polcain) sorakozó tököket. (A krumplibogarakat meg pláne, ha egyáltalán olyan helyekre is eljutnak, ahol ilyeneket élőben is megfigyelhetnek majd…)
PS. A képek a színház Fb-posztjából származnak.
