Szilágyi Fanni első nagyjátékfilmjét (Veszélyes lehet a fagyi) külföldön „Not a Thing” címmel forgalmazzák, amely számomra nem „semmi”-t jelent, hanem egy mondat kezdete, amelyet önkényesen így fejeztem be: semmi sem biztos – sosem tudhatjuk, kiben mi lakik (beleértve saját magunkat is), és mindig van újabb megközelítési lehetőség. Nekem erről szólt a film elsősorban, nem az ikerlét tagadhatatlan különlegességéről és nem pusztán Stork Natasa (már most legendás) színészi bravúrjáról.
Jó, hogy a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjában ez a film elkészülhetett. Mindenkinek érdemes megnéznie, azoknak is, akik hozzám hasonlóan elsősorban „csak” színházba szoktak járni.
90 perc remek színészekkel, 16 éven felülieknek november 17-től a mozikban.
Stork Natasa (Adél) és Stork Natasa (Éva)
Szilágyi Fannit kisfilmjeiből láthatóan pályája kezdetétől vonzották a testvérkapcsolatok bemutatása ( ld. Orsi és Tenshinhan). Két nővért látunk éles helyzetben (egyikük éppen szülésre készül) a „Minden vonal”-ban, de foglalkozott már ikrekkel is. A „Kamaszkor vége” című alkotásban hasonló a leosztás (két ikerlány és egy „közös” fiú), de direktebb, és akkor kétpetéjű ikrekről volt szó. (Ez a kisfilm a Youtube-on éppúgy elérhető, mint „A csatárnő bal lába életveszélyes”, amelynek szintén Stork Natasa a főszereplője.)
A „Veszélyes fagyiban” kétszer nézzük meg ugyanazt a néhány napra kiterjedő eseménysort egy ikerpár két tagjának (Adélnak és Évának) szemével. A film pár soros rövid ajánlója is elárulja, hogy két, nagyon eltérő helyzetű fiatal nőről van szó, akiknek az élete pont ebben az időszakban vesz jelentős fordulatot, amelyben jelentős (de nem kizárólagos) szerepe van Ákosnak, akit Patkós Márton játszik.
Patkós Márton
Nyilván mindenki tisztában van azzal, hogy másként látja magát, mint ahogy a környezete, és azzal is, hogy önkéntelenül is felületesen alkotunk véleményt a körülöttünk élők életéről. Igazán senkit nem ismerünk. Ez az érzékenyítő film a kettős nézőpontjával éppen ezt tudatosítja bennünk, közelebb visz mások talán számunkra érthetetlen, vagy néha akár ellenszenves viselkedésének elfogadásához, a könnyelmű ítélkezés elkerüléséhez.
Nem hiszem, hogy ennél kisebb ambícióval fogott hozzá a munkához az alkotói csapat. Ez az üzenet akkor is átjönne, ha két, egymással szoros kapcsolatban álló bárkiről szólna, de így, hogy egypetéjű ikreket nézünk, még jobban felerősödik a különbség. Stork Natasa meggyőz minket arról, hogy az általa (ráadásul kétféleképpen is) eljátszott két nő (azaz végül összesen négy!) nem összetéveszthető, és képes őket egyformán fontossá és szerethetővé tenni. (Nézőfüggő, hogy a kétszer kétféle alakból mégis ki kerül hozzánk legközelebb, és választásunk elsősorban rólunk szól.)
Ez azért mégis NÉGY szerep, hatalmas színészi kihívás, az árnyalatok jelentősége a szokásosnál jobban is felerősödik. Már azt nagyon jó látni, hogy egy nagyon tehetséges magyar színésznő kapott egy (újabb) nagy lehetőséget, amelyben megmutathatja a képességeit, de az egyenesen boldogító, hogy Stork Natasa ezeket az alakokat ennyire hitelesen meg is formálja. Elhittem neki, hogy sikerült megkettőződnie. Ha a korábbi kisfilmjére, a csatárnőre gondolunk, akkor mondhatjuk azt is, hogy a gólpassz után könnyedén belőtte a gólt, amelyet a „Felkészülés…” után talán sokan előre biztosra is vettünk.
A sikerben a forgatókönyv írójának, Lányi Zsófiának is oroszlánrésze volt, ahogy Szilágyi Gábor operatőrnek is, aki már többször dolgozott Szilágyi Fanni partnereként – sokat számít, ahogy hétköznapi dolgokat bemutat nekünk, miatta válik főszereplővé egy fa is. (Megtudtuk a vetítést követő közönségtalálkozón, hogy továbbra is jól van a fa…)
Érezhetően fontos volt az alkotóknak a két iker oldalának teljes kiegyensúlyozása. Egyikük megkapja azt az előnyt, hogy vele kezdődik a történet, így eleinte szükségszerűen jobban drukkolunk neki, a másik sorsa viszont a film végén kap nagyobb hangsúlyt.
A két verziót látva utólag biztosan elmondhatjuk, hogy nem egyértelmű az sem, ami elsőre ténynek látszott. Lehetne akár versenyt hirdetni, hogy ki hány apró, vagy kevésbé apró különbséget vesz észre - az újranézések is tartogatnak újabb meglepetéseket, ez a másik biztosra vehető dolog a filmmel kapcsolatban. Még a mozit sem hagytam el, de már felébredt bennem a vágy a film ismételt megtekintésére.
Nagyon rokonszenves vonása a főszereplő Stork Natasának (civil önmagaként), hogy a közönségtalálkozón rengetegszer említette dublőrét, Csikász Ágnest, akinek csak a hátát láthatjuk néhány jelenetben, de aki hasonlóképpen átélte mindkét lány helyzetét. (Aki látogatja az Udvari Kamaraszínház előadásait, az ismerheti.)
Ugyan a teljes stáblistát nem sorolom fel, de nem spórolható meg a mellékszereplők közül a radiológián dolgozó munkatárs (szinte barátnő), Tárnok Marica kiemelése. (Van saját bábszínháza, akinek rokonszenves lett, nézze meg őt is élőben.)
Szabó Máté
A mindkét lány számára vonzó Ákoson kívül még egy kulcsfontosságú férfiszereplő van a történetben, Éva férje, aki építési vállalkozó. A közönségtalálkozón azt is megtudtuk, hogy a filmkészítők szándékosan, nevelő jelleggel illesztették be a történetbe a bántalmazó kapcsolatot és ezt az alakot, aki nagyon vonzó külsővel, de mégis érezhetően erőteljes nárcisztikus személyiségzavarral rendelkezik. A férj az, akiről a film végére leginkább megváltozik a véleményünk. Szabó Máté színházi rendezőként ismert (a legtöbb munkájáról írtam ezen a blogon az elmúlt tíz évben), de a filmet nézve egyértelműen sajnáltam, hogy nemigen játszik színházban. Nagyon erős lett ez az alak, hiteles, és nagyon lehet utálni a film végére. (Ennek ellenére ajánlom a színházi rendezéseit, ne keverjétek össze a hasonló korú másik Szabó Mátéval, aki viszont „csak” színész.)
Ami jó, Szabó Máté ugyan tényleg hozza a tipikus nárcisztikust, de mégse típust látunk benne, hanem érző embert, aki történetesen szeretné, ha közvetlen környezete sorsát irányíthatná.
Nagyon fontos ez a szereplő, mert hozzá viszonyítva lesz Patkós Márton figurája „igazi főnyeremény”. Ákos igazán szabadnak tűnik, nem korlátozna senkit, és nem gondolja túl a dolgokat. Elhisszük, hogy kellemes a társasága. Az kérdés marad, hogy milyen hosszú távon marad főszereplő a lányok életében.
Az előadás utáni több, mint egyórás beszélgetésen ugyan nem került szóba, de a film központi témája szempontjából ugyancsak lényeges az anya alakja. Felmerül bennünk, hogy melyik lány lehet hozzá közelebb, kivel lehet elégedettebb. Mintha mindkét lánya úgy érezné, hogy inkább a másikhoz húz… Mindenkinek javaslom, aki most készül a filmre, hogy nagyon figyelje Bódy Magdit, és foglaljon állást a kérdésben, ha tud. A filmet miatta is érdemes lesz újranéznem, egy nézésre minden titkát biztosan nem tudhattam meg.
A film vége nyitott, csak feltételezéseink lehetnek, hogyan alakul a lányok sorsa. A rendező mintha bizakodna, de minden szereplő nem járhat jól. Alkalmanként feltűnik Éva kisbabája is, aki még csak éppen meg lett keresztelve. Kérdéses, hogy Matyi számára akadhat-e igazán kedvező végkimenetel egyáltalán. Ha az ő jövőjére gondolunk, akkor a bennünk kialakuló happy end-féleség azért elmosódik.
PS.
Emiatt a film miatt mentem el életemben először az Aréna Plázába, ahol a „Moziünnep” - akciónak is köszönhetően rengetegen voltak. A tömeget látva nemigen hihette volna bárki, hogy a moziba járás élményét rég lehetetlenné tette a Netflix vagy az akármilyen más otthoni filmnézési lehetőség.
Eleinte egy popcorn-gyárnak tűnt a Cinema City, igazi nagyüzemnek. amelynek a húsz terme folyamatosan szívta fel az érkezőket - alig volt valaki, aki nem egy XXL-es popcornnal és kólával lépett be. Két (nagyon kedves) takarítónő folyamatosan dolgozott azon, hogy ne alakuljon ki szemétdomb már az előcsarnokban, óvatosan körbe söprögették a sorban állókat. (Annyira nagyon fel van púpozva a kukorica, hogy szinte lehetetlen nem kiönteni…) Előre féltem, hogy majd folyamatos rágcsálást hallgatva kell megnéznem a filmet, de feleslegesen.
Aki erre a filmre jött, az nem vett semmi ilyesmit, teljes csendben figyelt mindenki. Teljes teltház volt, mindenkit érdekelt a közönségtalálkozó is, több mint egy órán át tettek fel kérdéseket Stork Natasának és Patkós Mártonnak. Néhány esetben „a rendező tudná megmondani” volt a válasz. Ha valaki jól megnézi a műsort, nyilván talál majd olyan vetítést, amelyen Szilágyi Fanni is jelen lesz.
Plakátrészlet
PS. A jelenetképek a Mozinet Ltd tulajdonát képezik.
