Fiatal független csapat, romantikus dráma nehezen mondható szöveggel – hatalmas kihívás. Az, hogy nehezen mondható, és kihívás lehet bármely színésznek Kleist romantikus drámájának természetes közlése, nem jut eszünkbe kicsit sem, ha Kertész Pétert (Kottwitz ezredest) halljuk. Láthatóan a fiatal kollégákra is hatott, mert a többségüknek már a bemutatóra elég jól ment ez a lehetetlen feladat, és minél több előadás lesz, még annál is jobban fog. De Kertész Péter „igazi csoda” – írná le ezt biztosan Fehér Elephánt az előadás kapcsán, ha még köztünk volna. Ezt biztosan meg akarta volna nézni.
Bevállalós döntés a Homburg hercege, nem véletlenül volt az elmúlt harminc évben olyan kevés bemutató ebből a darabból, és nem azért, mert annyira kiment volna a divatból a hatalmi pozícióba került emberek visszaélése, vagy általánosabb értelemben a manipuláció, játszmázás.
A herceg a királyi parancs ellenére a saját szakállára dönt, megnyeri a csatát és ezért halálra ítélik. (Igen, láttuk, hogy nem figyelt oda, amikor nyomatékosan a lelkére kötötték, hogy ne indítson magánakciókat. Ez is lehetne a tanulság: ne akarjuk a legjobb megoldást, hallgassunk a főnökre, abból nem lehet baj.)
Bíró Panna Dominika - Porogi Ádám
Egy kétszáz éves darab esetén nyilván nem lennék vádolható a szpoilerezéssel sem, de azért nem fejtem ki a történetet, amelyre sok helyen rá is lehet keresni. Nyilván más úgy ülni az előadáson, ha sejtelme sincs a nézőnek, hogy mi lesz ebből.
Ami engem illet, én előre vártam az egyes fordulatokat, így azt nem tudom megmondani, hogy enélkül mit szóltam volna a látottakhoz, viszont örülnék kommenteknek, ha valaki képviselné a „beavatatlanokat” is. Milyen volt ezt az előadást úgy nézni, ha teljesen ismeretlen volt maga a cselekménye is? – engem ez valóban érdekelne.
Terhes Sándor
Egy független előadás jellemzően nagyon keveset költhet a látványra, nincs mód korhű jelmezekre sem, viszont emiatt a színészek fokozottan előtérbe kerülnek (és ez nekik talán előny) – a kihívás mindenképp nagyobb.
Láthatjuk, hogy Terhes Sándor fekete nadrágban és szürke pulóverben is valódi uralkodó, nincs hiányérzetünk. Olyan zsarnok, akinek a legfőbb elvárása, hogy ne tekintsék annak. Még rokonszenvezünk is vele, és megértjük azt a mechanizmust, amely hatására a herceg is hajlamos elfogadni a döntéseit, vagy legalábbis nem nevezi igazságtalannak. (Vannak ilyen ítéletek a való életben is bőven, amelyek a szabályoknak megfelelőek, de mégsem mondhatjuk rájuk, hogy rendben vannak…)
Jerger Balázs és Terhes Sándor
Miareczky Edit egészen hétköznapi ruhadarabokat ad a szereplőkre, de a megszokottól helyenként eltérő elrendezésben, kihozta a helyzetből azt, amit csak lehetett. Így közelebb érezhetjük a darab alapkonfliktusát a saját életünkhöz, könnyebb egy főnök-beosztott helyzetet elképzelni, bár nem kizárt, hogy a Homburg hercege a leghagyományosabb elővezetésben is hathatna, ha megfelelő a szereposztása.
Az előadás Farkas Ádám rendezésében (Hárs Anna dramaturg, Markó Zsolt fénytervező, Horányi Juli és Oláh Dezső zeneszerzők közreműködésével) készült el, bennem vegyes benyomásokat keltett – lehet, hogy akár azért is, mert voltak előzetes elvárásaim, és tudtam azt is, hogy a megszokott hat-hét (de legalább öt) színházi előadás helyett erre a hétre összesen egy férhet csak bele, és ez lett az. Különösen szeretem ugyanis Kleist életművét, minden színdarabját sokszor olvastam, és az EXIT Generáció előadásait is nézendőnek tartom a korábbi élményeim alapján (amelyeket ezen a blogon is megírtam, visszakereshetőek).
Nekem nem indult könnyen, nehezen éltem bele magam az alvajáró herceg helyzetébe, aki nagyon zavarodottnak tűnt, pszichiátriai esetnek. Nehéz volt elképzelni későbbi szórakozottságát látva, hogy erre a szinte teljesen szétesett emberre egy bármekkora csapat irányítását valaki egyáltalán rábízná. Persze, Kleist korában az alvajáró-téma népszerű volt, híres opera is készült róla mintegy tíz évvel Kleist halála után, de emellett még nyilván ezer olyan másik mű, amely már nincs benne a köztudatban. A romantika már meglehetősen távol esik a mi korunktól.
Nem egyszerű a címszerep, a romantikus álmodozó ifjúé, akinek az ösztönös megnyilvánulásait a fejedelem feltétlenül le akarja nyesegetni. Porogi Ádámról viszont látatlanban is el lehetett képzelni, hogy ez az ő szerepe lesz, különösen azoknak, akik látták már II. Edwardként Kecskeméten. Jól mutatna egy romantikus festményen is.
A csata jelenetre melegedtem bele a nézésbe, tetszettek a kézi lámpák, amelyek a kardokat is pótolták, és ezek után kezdtem el intenzíven drukkolni a fiatalok szerelmének.
Kertész Péter és Sipos György
Natalie hercegnő szerepére Bíró Panna Dominika ideális választás, az „akaratos naivák” közé tartozik ez a karakter is. Ez a kifejezés jutott róla eszembe. (Még intenzíven emlékszem a szeptemberi Sirályára – alig egy hónapja volt, de rengeteg minden történt azóta. Ebbe a nem könnyű szerepbe is életet lehelt.)
Sipos György a herceg fegyvertársa és barátja (Hohenzollern gróf), aki próbál lavírozni a fejedelem és a herceg között. Még szintén fiatal színész, de az ő mondatai és viselkedése is meglehetősen természetesen hatott, sőt ami még több: átélhettük a történetet még az ő szempontjából is.
Végül, de nem utolsó sorban: Dörfling tábornok szerepében Jerger Balázs erősítette a csapatot, akit legutóbb Dunaújvárosban a Szerelem c. előadásban láttam, pár hete. Nagyon érdemes azt is megnézni, amíg lehet – azt a színházat december közepétől szénszünet miatt egy időre bezárják.
Sajnos ez, és a többi hasonló eset a színészről két lépésben eszembe jutott, így ezzel ki is zökkentem. Mert más azon gondolkodni, hogy ugyan miként lehetne megoldani a darab két „lehetetlen jelenetét”, amelyeket már a XIX. században is eljátszhatatlannak tartottak (a halálfélelem miatti megalázkodásra és az alvajárásra gondolok itt), mint arra a tényre, hogy nem egy megye és székhelye képtelen kifizetni egyetlen színházának fűtési költségeit. Mit várhatunk mi itt Pesten? Biztos nyitva lesz minden?
Csak azt javasolnám mindenkinek, hogy mindent addig nézzen, amíg lehet, ne halogasson. Már akkor, ha valakinek fontos a színház, nem csak pótcselekvés. (Mondanám, hogy „nemcsak melegedő”, de hamarosan lehetnek majd olyan hirdetések is, amelyek a nézőtér hőmérsékletét is említik majd.)
Még néhány praktikus információ:
Az előadás 90 perces, szünet nélküli és megjegyzendő, hogy használják a nézőteret is, több jelenet is a színpad előtt játszódik. Érdemes előre venni a jegyet, vagy a karzat első sorába, mert ezek a jelenetek hátulról csak részben látszanak. Következő alkalom november 27-én, amelyre jegyek most még kaphatóak.
PS. A bejegyzéshez Szkárossy Zsuzsa képeit használtam, nehéz volt közülük válogatni, annyira jók.
