Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Évek óta lelkiismeretfurdalásom volt, amikor "A piszkosak" eszembe jutott. János annyira élvezte, és szerette volna újranézni, és amíg Marci élt, akárhányszor visszavihettem volna a Karinthy Színházba, bármikor beültetett volna minket és mindig hívott. De nem tettem, mindig volt valami új és még újabb főpróba vagy premier, netán egyik követett énekesem n+1. fellépése.

Most, ugyan volt olyan program, amelyik mindkettőnk számára újdonság és érdekes is lett volna, de úgy éreztem, hogy ez az újrázás a gyereknek jár, hiszen ki tudja, hogy mi lesz az előadás sorsa a későbbiekben, láthatja-e még, miután a Karinthy egészen átalakult.

77b3317d-a05f-470d-b576-1f6cbbe13343Az Ördögkatlan színlapja ezzel a képpel reklámozza a produkciót - Katona László és Molnár Gusztáv

Mivel már írtam A piszkosakról két bejegyzést (premier, majd újranézés másfél évvel később), nem is szükséges egy harmadik nyomhagyás, de mégsem tudok elmenni mellette. (Az a tény, hogy az első bejegyzést 3000-nél többen elolvasták, azt is mutatja, hogy ez a produkció sokakat kíváncsivá tett, így pláne megér egy újabb helyzetjelentést.)

A Mokos Pince tényleg  kellemes hely volt a színház előtti várakozásra, az első ötven ember nem a szokásos módon, árokparton, földön, betonperemen, stb. ücsörgött órákon át, hanem - kizárólag itt - rendes székeken, légkondicionált helyen, egy terasz és egy büfé szomszédságában. Palkonya idilli helynek látszik innen, és sajnáltam, hogy János ezúttal nem vágyott sétára - időnk volt és sorszámunk is, miután sikeresen ideértünk stoppal, elsétálhattunk volna a falu központjáig. (Mostanára már szinte van egy olyan listám, amelyre azok a helyek és cselekvések kerültek fel, amelyekre jó lett volna időt szakítani, ha lett volna mód rá. De nem volt. Túl jó volt a színházi kínálat, és teljesen tipikus, hogy az első fesztiválozók még mindent akarnak látni, csak a későbbi alkalmakkor lazítanak le az emberek, amikor már beérik a koncertekkel és a sodródással. Ide nem jutottunk el öt nap alatt még, akartuk a programokat, és odatettük magunkat, hogy sikeresen átérjünk egyik helyről a másikra.)

A Mokos színházterme közel 350 fő befogadására elég, ide lehetett a legjobb eséllyel bejutni a zárt helyek közül, de persze voltak mégis alkalmak, amikor többen kint rekedtek. (Thuróczy Szabolcs új előadására nem tudtam eljutni most sem, de készülök, nagyon jónak nevezték többen is, akik bejutottak a "Meg sem kínáltak"-ra. Annyian ajánlották, hogy ennyi ember szava csak megfontolandó. Úgy tűnik, hogy mindenki akivel találkoztunk, vagy járt ezen, vagy legalább megpróbált bejutni.)

piszkMelósok reggelije - nagyjelenet az előadásból (átvéve a korábbi bejegyzésből)

Az előadásban számunkra továbbra is a szereposztás a legvonzóbb, mindkettőnk számára maga a boldogság  ezeket a színészeket nézni, együtt is, külön is, ehhez képest másodlagos, hogy Rejtő a kiindulási pont. Lehet, hogy a dolog ennél nem sokkal összetettebb - jó színészek akármit élettel töltenek meg, és most ismét tűzijátékra emlékeztetett a reggelizős jelenet, benne Marton Róbert, Kovács Krisztián, Pápai Rómeó, Katona László és Molnár Gusztáv - mind kirobbanó formában, teljes lendülettel játszották le ezt az első előadást, aztán később nyilván a másodikat is.. Első osztályú válogatott, és még hozzájuk jön kisebb szerepben a tapsrendben végül a két szélen elhelyezkedő Mucsi Zoltán és Scherer Péter , a Nézőművészeti Kft két legismertebb állócsillaga. Ez azért nagyszerű, hogy ezek a művészek nemcsak főszerepre hajlandóak az idejüket áldozni, de képesek alájátszani a kollégáknak is. Valami ilyesmiről szól a társulati létezés...

Nagyon jó élmény volt az előző napi Elem után ismét azt nézni, ahogy Mucsi Zoltán egy apró szerepben is teljes életű embert tud nekünk megmutatni - egy jelenetben is hitelesen képviseli Rejtőt magát. A Katlan-hangulathoz az is hozzátartozott, hogy láthattuk békésen ebédelni és nyugodtan beszélgetni az előadása előtt a büfében, a közönségtől nem elszeparálva, akárcsak Scherer Pétert a teraszon. A fiatalabb kollégák, akik a szöveg oroszlánrészét kapták, nem tűntek fel a láthatáron, hanem valószínűleg rápihentek a duplázásra - az ő hogylétüket előre nem tudtuk lecsekkolni.

Az előadás túl jó állapotban van ahhoz, hogy bele kellene törődni a megszűnésébe, drukkolok neki, hogy máshol kezdhessen el folytatódni - ennyi a konklúziónk a harmadik nézés után.

 

Címkék: Mucsi Zoltán Scherer Péter Kovács Krisztián Nézőművészeti Kft Katona László Marton Róbert Ördögkatlan Molnár Gusztáv Bánovits Vivienne Pápai Rómeó A piszkosak

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr8716651996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása