Ez a sorozat hetedik része, és az ötből most tartunk a második nap végén. Ez még eddig mondhatni csak a bemelegítés volt. (Köszönet azoknak, aki az eddigieket végigolvasták, igyekszem tömöríteni, ha nem is nagy sikerrel. :) )
A Hat tánc a Feledi Projekt előadása, és már Pesten majdnem megnéztem, mert ajánlotta valaki, aki ugyan szintén mezei néző, de eléggé figyeli a kortárs tánc előadásokat és adok a véleményére.Most külön örültem, hogy megláttam a műsorban.
Az Ördögkatlan színlapjáról átvett fotó
Ezúttal jól éreztem, hogy a műfaj és az este kilences kezdés miatt is jobb lesz a fiamnak, ha a szálláson marad, és mivel a produkció csak 50 perc, nem kellett túl hosszan egyedül lennie.
A már korábbiakban említett ős-katlanos szomszédunk vitt el a Szoborparkba (Nagyharsányhoz tartozik, de jelentősen közelebb van Villányhoz), amelynek amfiteátrumába végül mindenki lazán bejutott, a sorszám nélkül érkezők is. (Később a Rosencrantz-on kiderült, hogy majdnem kétszer ennyi ember is elfér ugyanitt, ha nem is lazán...) Ezúttal elegendőnek bizonyultak a kőlépcsők, és a körülmények kapcsán csak a kabócák erőteljes ciripelése volt az, ami még feltétlenül említendő - miattuk is más volt az élmény, mint zárt térben lett volna.
(A túl meleg és a sok szúnyog végigkísérte a Katlan eseményeit, még annál is több kivakart csípésem van, mint ahány előadást láttam, össze se számoltam őket. Ez csak annak köszönhető, hogy nem fújtuk be magunkat riasztóval, pedig volt nálunk. Annyira elkapott minket a Katlan sodrása, hogy ez nem vált igazán lényegessé - az általunk látott események harmada volt szabadtéri, de később már ezt nem is említem majd. De aki ezt olvassa és szereti a komfortot, az gondoljon erre is, sőt vigyen magával laticelt a sorbanülésekhez, ez jó lehetett volna a kőlépcsőkre is, amely keménynek kemény volt ugyan, de nem kellemetlen - a nap annyira átizzította, hogy még este kilenckor is sugározta az egész nap összeszedett meleget.)
A táncszínházi előadás (lsd. színlap) Bartók "Román népi táncok" c. darabjának adaptációja, az Oláh Dezső Trió adta elő, akik láthatólag nagyon figyelték a táncosokat, érezni lehetett az összhangot köztük (előadók: Hortobágyi Brigitta, Tóth Brigitta, Hoffmann Luca, Safranka-Peti Zsófia, Taba Benjamin, Nagy Csaba Mátyás, Feledi János). Nyilván egészen más (nehezebb?) lehet élő zenére táncolni, mint változatlanul maradó felvételre, de élő zenét hallgatni mindig sokkal jobb nekünk nézőknek, így a zenészek miatt is érdemes megnézni az előadást. (A darabról életem végig egy BFZ-Kékszakállú turné fog eszembe jutni, amely során hatszor meghallgathattam a Román népi táncokat is teljes zenekarral...)
A táncosok hol mind együtt mozogtak, hol párokban - a produkció maga nem volt számomra szokatlan, hasonlót vártam a zene ismeretében - szerencsére nem nélkülözte a humort. Jelenetről jelenetre kifejeződtek és változtak a bemutatott párkapcsolati és a közösségen belüli viszonyok, amelyek részletezésére nem lennék akkor sem képes, ha ez lett volna az egyetlen témám. (Jelenleg mondhatnám, hogy még ez csak a hetedik nyomhagyó-ajánló, és vár rám további tizennégynek a véglegesítése (ez is igaz).)
A színlap összefoglalása kellően tömör, és kifejező: "Az előadás a mindennapjainkról szól. Egy közösség egymáshoz való viszonyulását követhetjük nyomon különböző életérzések és tételek által. A darabban az emberi egzisztencia határait kutató expresszionizmus és az irónia, valamint a szándékos egyszerűség és a kontrapunktikus, a zeneileg ellenpontos összetettség jól megférnek egymás mellett."
Miután ez egy 2017-es bemutató, azaz lassan négy éve műsoron van, aki szabályos tánckritikát akarna, az talál. Itt van egy, amelyből néhány képet én is felhasználok. Az előadással kapcsolatban nekem elsősorban az merült fel, hogy ugyan Feledi János (koreográfus-rendező, aki Matisz Gáborral még a látványért is felelős) is kapott-e hideget-meleget azért, mert hozzá mertek nyúlni Bartókhoz és improvizáltak a zenéjére.
Ahogy nemrég egy öt koncert kapcsán írt bejegyzésemben már ezt leírtam, jelenleg egy másik jazztrió, a Sárik Péter Trió Kékszakállú-átirata kapcsán (premier: aug. 18-án, Sárospatakon lesz!) merült fel sokakban még a "szentségtörés" gondolata is, hozzá lehet-e Bartók "tökéletes" zenéjéhez nyúlni? Nekem úgy tűnik, hogy a sok zenész és szakértő csak azt felejti el, hogy maga Bartók is sokat merített népdalokból, átdolgozásnak is felfoghatjuk sok művét, mert az eredeti dallamokat mégsem ő találta ki...Ő maga talán nem bánná, hogy áthangszerelve, de hallgatják a műveit még ma is, sőt még modern táncelőadásokra is felhasználják őket.
Kellemes este volt, kerekké tette a napot, amelyet ugyanitt kezdtük az "Ördögtúrával". Aki nem akar jövő augusztusig várni a 15. Katlanra, a reggel tízkor kezdődő vezetésekre visszamehet bármikor...
PS. A bejegyzéshez Jókúti György fotóit használtam fel - ezek a legjobb ajánlók.
