18 Hajmeresztő-bemutatót tart nyilván a színházi adattár, de ez nyilván nem lehet az összes, mert a Centrál előadása sincs köztük, pedig Puskás Tamás rendezését 2017. októberében mutatták be és én már az 51. előadásról tudok ajánlót írni.
Janicsek Péter - Borbás Gabi - Rada Bálint - Simon Kornél - Pálfi Kata - Vári-Kovács Péter
Az előadás 2 óra 20 perces, van benne egy szünet, amelyikre a közönség legalább egyharmada nem tartott igényt ezen a vasárnapon, mert közben is a nyomozással volt elfoglalva. Garantált kikapcsolódást nyújt.
Ennél az előadásnál fokozottabban számít, hogy milyen az aznapi nézőtér hangulata, mennyire nyitott és aktív emberek jöttek össze, szeretnek-e a jelenlévők hozzászólni, részt venni a játékban.
Ezúttal elmondható, hogy a színészeknek nagyon jó partnerei voltunk, a közönség az átlagosnál többet kérdezett, mindenkire még csak sor sem kerülhetett. (Az előadás nem lépi túl a megszabott időkeretet, erre a fő moderátor-nyomozó Simon Kornél vigyáz.) Amíg a január elsejei újévi koncerten a Müpában többen sikeresen szétköhögték az előadást, ma a Centrál Kisszínpadán mindenki egészséges volt, senki nem beszélgetett, nem mobilozott, nem csörögtek cukorkával, viszont a feltett kérdésekre mindig válaszolt valaki, sőt volt egy bátor néző, aki még egy színpadi telefonálásra is vállalkozott. (Ezt a darabot egy nagyon passzív közönség valóban tönkre tudná tenni, reménykedjünk, hogy aki betéved, az előtte tájékozódik, és nem zavar senkit az előadás formája.)
Aki nem tudná, Paul Pörtner darabja egy krimi-társasjáték, amelynek 1992-ben volt az első bemutatója a Radnótiban, és azonnal nagy siker volt. Egy fodrászüzlet a helyszín (ezúttal Pallós Nelli a látványtervező), és az itt megforduló emberek körében kell megtalálni egy gyilkosság elkövetőjét, mindezt a nézők segítségével. Kérdéseket tehetünk fel, és még a szünet is ráfordítható erre – az egyik nyomozót játszó Simon Kornél folyamatosan rendelkezésre áll, és valaki mindig kérdezgette is. Az utolsó jelenetet pedig a nézők szavazata alapján játsszák el, rendkívül demokratikus módon a többség gyanúsítottja lesz a gyilkos. Annyit elárulhatok, hogy akire ma esett a választás, az a személy szokta kapni a legtöbb szavazatot szinte mindig, így a legtipikusabb lezárást láthattuk.
Ezt a darabot láttam eddig már kétszer, 1996-ban, tehát mindössze 4 év késéssel mentem el a Radnóti híressé vált előadását megnézni, majd 2012-ben a Tháliában láthattam a győriek vendégjátékát. A koncepció és az előadások hangulata megmaradt, bár a részletek kiestek, de az sem okozott volna bajt, ha mindenre emlékszem: ebben az előadásban az az érdekes, ahogy a színészek improvizálnak, és képesek a közönség reakcióit jól kezelni. Számomra így az előadás résztvevőjévé vált minden nézőtárs is, és alapvetően olyanoknak tudom ezt az előadást javasolni, akik szeretik az ilyen jellegű közösségi élményeket.
Nagyon jó döntés volt vinni a fiamat, aki mindig nagyon szereti, ha egy előadás interaktív, lelkesen jelentkezett, kérdezett, és egy alkalommal hajlandó volt szó szerint visszaismételni az egyik színész szövegét, amelyet a felnőtt nézők nagyon nem akartak/mertek. Egy ponton a rendőröknek is a szemére vetette, hogy miért nem előzték meg magát a gyilkosságot, ha egyszer az áldozat előzetesen a védelmüket kérte, és ezért még kapott is egy szép nagy tapsot – nagyon boldogan jött haza, sikerként élte meg az estét. Nyilván így volt ezzel még vagy 15 másik ember is, aki hozzászólt, kipihent és aktív emberek jöttek ma a Centrálba.
Simon Kornél mellett a másik nyomozó, Janicsek Péter is állta a kérdések özönét, és abból, ahogy egymásra néztek ("hja, ha mi most szabadon beszélhetnénk"), sejteni lehetett, hogy ők maguk is pontosan tudják, milyen gyenge pontjai vannak a történetnek, és miért fordulhat elő, hogy akár őket is lehet gyanúsítani. (Mellesleg az előadás színlapján is fel vannak sorolva a gyanús személyek között.)
Jó ez a darab a nézőnek, aki óhatatlanul is bevonódik, és amíg megpróbálja kikombinálni, hogy ki a tettes, addig a saját problémáira nem gondol, és jó a színészeknek is, mert mindenki egyformán fontos, nincsenek mellékszereplők.
Kik a többiek, a gyanúba vehető személyek?
Talán a legszerethetőbb karakter minden előadásban a fodrászüzlet bérlője-vezetője, a nőies tulajdonságokkal felruházott Tony Withcomb, akinek melegsége önmagában is nagyon sok poén forrása. Rada Bálintot nemrég láttam egy igazán kiemelkedő szerepben nemrég, a Mi történt Vegasban? központi figurájaként, és most ez egy másféle személyiség, de hasonlóképpen lényeges. Üzlettársa, Barbara De Marco, azaz Pálfi Kata, akinek egyik törzsvendége, Mrs. Schubert – Borbás Gabi - is megjelenik a helyszínen, sőt egy régiségkereskedő, Edward Lawrence azaz Vári-Kovács Péter is bonyolítja a szálakat.
A gyilkosságot nem láthatjuk, de azt igen, ahogy két színész haját a nyílt színen átalakítják, és ebben a gesztusban a valóság mégis bekerül az előadásba, és voltaképp már ez a bevezető rész is érdekes, ahogy a szereplők csak úgy léteznek, mi meg nézzük őket, közben szól a zene.
P.S. A magam részéről „rendes” prózai előadást már két hete nem láttam a megtekintés idején, és nagyon jól esett a Centrál oldott légköre, jó volt újra visszazökkenni a megszokott kerékvágásba. Most januárban 22-ig csak néhány operára kerül sor (még Pintér Béla új előadása is opera), de utána újabb erőfeszítéseket fogok tenni a korábban kimaradt előadások pótlására.
PS. A Centrál Színház képeit használtam.
