Kiss Márton darabot írt és rendezett, amely a Kolibri Pincében nézhető. 75 perc szünet nélkül „A méhek istene”, amely így elsőre nem mondott nekem semmit, viszont elolvasva a vonzó szereposztást – Grisnik Petra, Mészáros Tamás, Ruszina Szabolcs és Szanitter Dávid – felidéződtek korábbi jó élményeim, köztük a legutolsó az igazán kitűnő „epertortás” előadás Grisnik Petrával, és megnéztem a főpróbát egy másik produkciót elhalasztva. Úgyis jó régen voltam a Pincében, nem maradhat ki egészen ez a játszóhely sem az életemből.
Az előadásnak van egy rendkívül markáns díszleteleme, a szereplők mintha egy ventillátor két egymás felett is elforduló lapján üldögélnének számos jelenetben, (a díszletet Polgár Péter tervezte), és eleinte elég erőltetettnek látszott, nem fogtam fel, hogy minek is ez – míg a méhkaptárra utaló dobozok jelenléte egyértelmű volt. Az előadás végére aztán minden összeáll, ahogy az is kiderül, hogy ki az a hírhedt történelmi személy, akinek a gyerekkorába tekintünk be, amely nagyon sok ponton a tényeken alapul.
Az előadás után a magyar és az angol wikipédia oldalát is átfutottam az illetőnek (aki rákattint, az megtudja, kiről szól a darab - spoiler!), és szembetűnő, hogy az angol változat kiemeli az apa-fiú konfliktust, amelyik a színdarabban is a legnagyobb hangsúlyt kapja, míg a magyar szöveg ezt nem feszegeti. A szerző nyilván alaposan hozzáolvasott, és lehet, hogy néhány kisebb részlet is megtörtént eseteket idéz.
Szanitter Dávid és Grisnik Petra, mint szülők - Ruszina Szabolcs háromévesen (ha jól emlékszem)
Bevallom, a színlapot olvasva nem kezdtem azon tipródni, hogy kiről is szólhat, és az előadás első fele leginkább azt mutatta számomra, hogy miként rontható el egy olyan családi hangulat is, amelyikben minden adottság meglenne arra, hogy többé-kevésbé jól működjön. Látunk egy apa-anya-fiú hármast, akik alapvetően szeretik egymást, de valahogy mégsem képesek azt adni a többieknek, amit azok várnának tőlük. Ez a beállítás tanmesének tűnik, el lehet rajta gondolkodni, hogy egyes jelenetek hogyan lennének javíthatóak, és nem zárnám ki, hogy az előadáshoz készülő drámafoglalkozáson valami hasonló gyakorlat is történik.
Ez az első rész, a fiú kisgyerekkoráról szól és kulcs a későbbi fejleményekhez. Eszembe jutott közben két másik előadás – Az ölében én és a Hűség -, mindkettő hasonló problémával foglalkozik. A zsarnoki apák, akik a családjuk feletti uralkodással kompenzálják sikertelenségüket egyéb területen, láthatóan veszélyesek a társadalomra, és a minta elkerülhetetlenül öröklődik.
Az előadás közepe táján válik egyértelművé, hogy kiről is van szó, bár a bűvös név még csak jóval később hangzik el, és nyilván gyerekfüggő lesz, hogy kinek mikor esik le a tantusz. Az előadás legvégére már ez egészen evidens, amikor a díszlet elemei is összeállnak. (Nem véletlenül nem közölnek erről fotót a színház oldalán, önmagában egy fotó már mindent elárulna.)
A színészek nem realista térben léteznek, és a lehetőségekhez képest hitelesen mutatják be a családi viszonyokat, és éppen ez a darab lényege, hogy a szülők és (később a két) gyerek kapcsolatának alakulását is követhetjük. Nagy értéke az előadásnak, hogy minden szereplő szempontjait értjük, senki nem lesz mellékes ebben a történetben.
Szerepet játszik még a testvérféltékenység is a főszereplő Ruszina Szabolcs és Mészáros Tamás között, nem is elhanyagolható mértékben. Az előadás célközönségének erre is lesz majd valamiféle reakciója, hiszen a legtöbb gyereknek van testvére.
Mészáros Tamás, mint kistesó - a H.S.C Stábiskola fotója
Az előadást a stílusa miatt leginkább nyolcadikosoknak tudnám elképzelni, gimnazisták talán a történet tanmese jellegét erőltetettnek éreznék, még akkor is, ha történetesen a bemutatott események valóban mind tényekre alapulnak. De nyilván minden tanár maga ismeri a csoportjait, így fel tudja mérni – esetleg korábbi kolibris előadások alapján -, hogy kinek mi való.
Ez az előadás – a már említett kettő mellett – feltétlenül felhívja a figyelmünk, ha ezt magunktól nem tudnánk, hogy nagyon könnyen el lehet szúrni a gyereknevelést, különösen a korai stádiumban, de aztán végig bármikor…Egy olyan vonat jutott eszembe, amelynek a kocsijait minduntalan vissza kell igazítani a sínre, résen kell lenni 0-24-ben. Egy-egy hiba is végzetes lehet, ahogy látjuk…
PS.1. Miért a méhek istene a cím? – Az előadásban valóban szó van méhekről, ez nem kamu. De ennek a megfejtése maradjon meg azoknak, akik odamennek a helyszínre és megtekintik.
PS.2. A fotók a színház FB-oldaláról származnak, az utolsó képen kívül mindet Éltető Anna készítette a közönség.hu-ra.
