Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Nem az első és nem is az utolsó olyan előadása ez a Radnóti Színháznak, amelyről úgy távozunk, hogy Pál András alakítása marad meg legerősebben. Ez most evidencia, ő viszi a vállán a „Moliére the passion” című produkciót, miatta kihagyhatatlan. Ez éppen az a kategóriájú szerepformálás, amelyre jár a kritikusok díja is, de ha - tételezzük fel - valami elképesztően különleges évadunk lesz, és módunk lesz még valami hasonló kaliberű színészi teljesítményt látni, valaki mást, akire ilyen gigantikus feladat (és megtanulandó szövegmennyiség!) hárul, Pál Andrásra még akkor is jelölések tömege kell, hogy zápozzon - jut eszembe a pálya szélén álló nem-kritikus megfigyelőként.

A nyílt próba közben is érezhető volt már az alakítás különlegességének az előszele, de az egészet kellett látni  ahhoz, hogy ez így kimondható legyen. Ez előtt muszáj meghajolni, Pál András talán még azokra a nézőkre is elementáris hatással lesz, akik az egész előadást nem tudták teljes mértékben elfogadni vagy/és élvezni, sőt akiknek maga az ábrázolt színpadi alak egy kicsit sem lesz rokonszenves.

72382001 3020704907957558 6020954716270231552 o Tóth Zsófia és Pál András az I. felvonásban

Luk Perceval, Feridun Zaimoğlu és Günter Senkel darabja igazán nagyigényű, nagyívű, négy nagy Moliere főmű kivonatát rejti magában némileg átírva. A négy mű – a Mizantróp és a Don Juan az első részben, a Tartuffe és A fösvény a másodikban – változó mértékben és módon lett átalakítva, az a benyomásom, hogy mindig az első darabból hagytak meg többet, és a második lett esszenciájára tömörítve, de ezt példány nélkül nem tudnám még magam előtt sem igazolva látni. Miután nem ismerem az eredetit, amelyet mi Forgách András fordításában hallunk, akár az is lehet, hogy Garai Judit dramaturg és Hegymegi Máté rendező tömörítette tovább a művet.

Miután most már néhány nap eltelt a megtekintés óta, határozottabban állíthatom, hogy jobb lett volna vagy még sokkal jobban és rövidebben összegyúrni a négy történetet, vagy éppen ellenkezőleg: jóval kevésbé tömöríteni a Don Juant és A fösvényt is, és megadni azoknak is a saját idejüket. Lehetett volna ez egy maratoni ötórás előadás, három szünettel. (A József és testvérei bizonyította az idő relativitását, ha a közönség nem unja az előadást, nem menekül.) Ami történt – három órában, egy szünettel – az nekem ebben a formában egy nézésre befogadhatatlannak tűnt még így is, hogy kialakult valamennyi előadásnéző rutinom, és a Radnóti teljes társulata iránti pozitív elfogultsággal voltam-vagyok és leszek jelen a színházban. Elmondhatom, hogy sikerült pozitív hangulatban menni, nem voltam fáradt - sőt, messzemenőkig hálás voltam az előadás közben is a sorsnak, hogy itt lehetek és nem máshol. Mindennek ellenére mindkét felvonás vége előtt 15-20 perccel mégis azt éreztem, hogy ez innen már sok, jó lenne most kicsit levegőt venni.

Moliere egyetlen darabjának előadása közben sem éreztem hasonlót, fel sem merült, hogy túlságosan terhelné a befogadót, vagy netán kihívás megérteni és figyelni közben, de most ez a négy mű együtt ENGEM agyonnyomott. Nem biztos, hogy a legjobb párhuzam, de azt éreztem, mintha tollpihék tömegét tömörítették volna össze, és annak a súlyát nem bírnám el.

74615432 3020705981290784 4021211865873907712 oTóth Zsófia, Sodró Eliza, Kováts Adél és Pál András

Mi lehet a célja ennek az átiratnak? Milyen pluszt ad – ha nem is Moliere összes darabja együtt - „mindössze” négy nagyon karakteres mű, amelyben végig a negatív jellemvonásokkal is felruházott hősre koncentrálunk? Vagy most is az az eset van, hogy a kevesebb mégis több lenne?

Maga a darab, az átirat megosztó, és nyilván a néző hátterétől függ, hogy miként hat rá, de ami biztosan kijelenthető: a magyartanárok nem lélegezhetnek fel, ennek az előadásnak a megnézése nem vált ki kötelező olvasmányt, sőt úgy érdemes menni, ha valaki mindegyikkel előre tisztában van. Az előadás nem arra készült, hogy kivezényelt diákcsoportok nézzék, és bár a színlap nem tartalmaz semmilyen karikát, a meztelenség és a trágár kifejezések feltétlenül szűrőt jelentenek. Kivételek lehetnek persze, el tudok képzelni olyan fakultációs csoportot, amelyik az előadás segítségével jó alaposan elemzi a szerzőt.

Ezen túl is felmerült bennem a lehetőség, hogy aki semmit nem tud egyik darabról sem (vagy csak a kötelező olvasmány Tartuffe-re ismer rá), azt kevésbé terheli a befogadás, mivel nem próbálkozik minduntalan kapcsolódni a kiinduló művekhez, tehát valószínűleg kevesebbet vesz le az egészből, viszont ez a folyamat nem fárasztja le túlságosan. (A teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy hallottam olyan csoportokról, amelyeknél a diákoknak jobban tetszett az előadás, mint a kísérőtanároknak, és ennek ilyen oka is lehet.)

Rétegdarab ez, ugyanakkor a Radnóti nézőtere nem is túl nagy, így az nem kérdéses, hogy van-e létjogosultsága. Forgách András verses szövege, amely szlenget is bőven tartalmaz szellemes, szórakoztató, és néha szívesen megállítanánk a szereplőket, hogy egy-két fordulatát megemésszük, kedvem lenne elolvasni is, ha hozzáférhető lenne.

Fekete Anna díszlete egy bonctermet idéz, amelyről nem tudtam eldönteni, hogy esetleg az eredeti szerzők utasítását követi-e, vagy rendezői ötlet (ez az esélyesebb), de az ötletgazda személye a néző számára nem is lényeges. (Az azért számít, hogy hány boncteremben IS játszódó előadást látott - én többet, így nem tűnt eredetinek.) Az sem mellékes, hogy a csempézett felületre nézve kinek milyen asszociációja támad – ez a hideg tér a Bernd Róza menzáját is eszünkbe juttathatja. A különbség nem akkora.

72421162 3020705021290880 4119503412213579776 o

Ezt a látványvilágot egészíti ki Kálmán Eszter jelmeztervező, aki a központi szereplőre több jelenetben is vörös kezeslábast ad, bár nagyon sokszor le is vetkőzteti. A többieken a krémszín dominál, és így elég markánsan kifejeződik, hogy mindenki más csak háttér „Ő” azaz a Pál András által életre keltett szereplő történetében.

A testnek, a meztelen húsnak kiemelt szerepe van, és a szövegben is sok szó esik a testiségről, a vágyról és a szerelemről is. Ahogy egy alkalommal a második részben említésre is kerül: folyton olyanok beszélnek a szerelemről, akik képtelenek szeretni.

74485676 3020705017957547 6597555067895676928 o

Mindent akar ez a szerep Pál Andrástól, ő pedig egészen odaadja magát az előadásnak, testestül-lelkestül, gátlásait levetkezve. Nehéz lenne valaki mást megnevezni a magyar színházi életből, aki ezt az egyszerre vonzó és taszító, nyomasztó és provokatív, intellektuális és ösztönös figurát hasonló kisugárzásúvá tudná tenni. Egészen egyértelműen az övé, és ha külön játszanák a négy darabot, akkor is így lenne – lehetne mindnek a főszereplője hagyományos előadásban is. Hatalmas energiák áradnak felénk, letaglózó önmagában az is, ahogy ezt a gigantikus szövegfolyamot ránk és partnereire árasztja, szinte elsodor minket.

72963761 2477482172288769 4829235767056269312 oSchneider Zoltán - Pál András - Orgon és Tartuffe (Szokodi Bea fotója)

Helyenként még ezt lehet fokozni: nagyon erősen megmaradt bennem, ahogy a második rész első felében – mint Tartuffe és Orgon – meztelen felsőtesttel dől neki a korlátnak, mellette Schneider Zoltán ugyanígy, és beszélgetnek. Korántsem mondható rájuk, hogy tökéletesek, és esztétikus látványt nyújtanak, de nagyon igaziak. Mi nézők, akik szintén messze vagyunk a tökéletességtől, már attól is megnyugodhatunk, hogy van aki természetesen vállalja magát előttünk. Tőlük elfogadjuk a trágár kifejezéseket, mert menet közben úgy is érezzük, hogy ez a darab szereplőihez feltétlenül hozzá is tartozik.

Zaklatott kérdések záporoznak ránk, a főszereplőből süt a szenvedély, mi pedig valóban megváltásra várva nézzük, mert jól esne, ha valaki végre tényleg megmondaná nekünk a tutit, hogyan kellene élni. Ez viszont nem tudható meg sem Moliere összes művéből, sem ebből az előadásból – inkább csak az ellenpéldák tömegével szembesülünk, a zsákutcákkal, amelyek persze a klasszicista szerzőtől származnak.

A bejegyzés eddigi részét most már többször átdolgoztam, és elakadtam, mert igazán méltatlan, hogy mindeddig nem kapott hangsúlyt a KÖZEG. Pál András alakításának kiemelkedéséhez NAGYON KELL ez a minőségi háttér, az egyénileg is egészen kitűnő kollégák csapatmunkája.

74228930 3020709341290448 416143053506478080 oOrgonék együtt - Tartuffe nélkül

A Moliere által megírt figurák jellemvonásai megmaradnak, azokon az átirat készítői nem változtattak jelentős mértékben. Látunk három markánsan más nőtípust  Kováts Adél, Sodró Eliza és Tóth Zsófia által, akik közé Pernelle-néként Gazsó György csak alkalmilag csatlakozik be. (Jól áll neki a női szerep is.) Mindenkinek megvan a Moliere-től kapott legfőbb jellemzője, ott van köztük a féltékeny, az élveteg, az ártatlan szerelmes, és ezeknek a variációit is éppen úgy lehet követni az előadásban, ahogy a főhős átalakulási folyamatát. És persze vannak a férfiak, akik közül Porogi Ádám a rezonőr/barát, aki érintett, illetve a vetélytárs-kívülállók: Rusznák András, Vilmányi Benett és Lengyel Benjámin. Mindenkinek helye van ebben a Moiliere-univerzumban, mint apró fogaskerekek, úgy illeszkednek össze, de mindenki ki-kivillan, jó pillanatokhoz juthatnak ők is.

Feltétlenül javaslom az előadás megtekintését azoknak, akik a felsorolt színészeket kedvelik, netán kedvük van egy tömény Moliere élményhez.

74692454 3020709304623785 6766707321146966016 o 

PS. A Radnóti Színház képeit használtam a Fb-oldalukról, illetve egy képet Szokodi Bea fotós oldaláról, ahol még 56 nagyszerű kép megtalálható, keressetek rá!

  

Címkék: Kováts Adél Radnóti Színház Keresztes Tamás Forgách András Gazsó György Schneider Zoltán Porogi Ádám Pál András Kálmán Eszter Hegymegi Máté Rusznák András Sodró Eliza Fekete Anna Bányai Tamás Garai Judit Vilmányi Benett Gábor Tóth Zsófia Lengyel Benjámin Moliere the passion

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr2915306334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása