Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Immár egy hete, hogy láttam ezt az előadást, amelyről tudni lehetett, hogy ilyen formában – élő zenével – csak most az egyszer lesz, később a táncosok már felvételre dolgoznak. Ráadásul a részek közötti átrendezés alatt Selmeczi György, aki évek óta osztályfőnök az egyetemen, magyarázó beszédeket is tartott. Kihagyhatatlan lehetőség volt. (A teljesség kedvéért hozzá kell tennem, hogy a Miskolci Bartók Plusz Operafesztivállal együttműködésben készült produkció pesti bemutatójáról van szó.

71497119 10157027913940141 894193950301093888 o

Miután Horváth Csaba rendező-koreográfus osztályának több produkcióját láttam már, a meghirdetés időpillanatában beírtam ezt az eseményt a naptáramba, és fel se merült, hogy ezen az estén mást nézzek. Az a nagyon nem mellékes körülmény csak három nappal korábban derült ki, hogy előző nap módom lesz életemben először eljutni a bécsi Staatsoperbe, majd a hazajutás bonyodalmai miatt mindössze 3,5 óra alvással végigcsinálni ezt a pénteket. Délutánra még egy teremszínházi előadást (K2 – Rinocéroszok) is szerveztem a tanítványaim részére, így azt lehet mondani, hogy este hétkor egészen használhatatlan állapotban ültem be a nézőtérre „csak lesz valami” alapon.

Mondhatja valaki, hogy minek ezt leírni, mit számít a néző állapota. (Ez amúgy egy személyes blog, nem hivatalos kritika. Önkéntesen írom, és mindenki szabad akaratából kattint rá, vagy sem. Emiatt szoktam leírni a körülményeket is.)

Rengeteget számít, hogy milyen állapotban van a néző, aki véleményt mond, ha kritikus, ha nem. Nemrég megtapasztaltam, hogy milyen, ha a közönség ver szét egy előadást, de az sem jó, ha a néző van alkalmatlan állapotban a befogadásra.

Persze van az az eset, amikor pont jó, ha a néző lehangolt, fáradt – akkor megmutathatja a produkció az erejét,  van esélye kiemelni a nézőt a gödörből. Néhány színház előadását épp ilyen alkalmakra lehetne akár receptre is felírni.

De egy Bartókra készült fizikai színházi előadás nem ez a kategória, erre oda kell figyelni, így nem árt pihenten menni rá.

Ahhoz képest, hogy leginkább egy zombihoz hasonlítottam volna magam ezen a pénteken, az est első részét kezdő Vadász Krisztina koreográfiát („Három burleszk”), amely az emberi kapcsolatok változékonyságáról szólhatott, egészen jól követni tudtam, és átjött a darab humora is a mondanivalón túl. Igen, semmi nem állandó, aki egyszer a figyelem középpontjában áll, másnap egészen érdektelenné válhat. Ami még jobban érvényesült ebben a hangsúlyozottan játékos előadásban: a táncosok - Hojsza Henrietta, Nagy Péter István, Gyulai-Zékány István, Barna Lilla, Molnár-Gábor Nóra, Gaál Dániel – ügyessége. Valóban mindent beleadtak, és ez az est minden szereplőjére is igaz.

A produkció alapfelvetése: Bartók Béla nem színpadra írt műveiben is van teátrálitás, és a hallgatók minden jelenetben a darabokból kisugárzó mondanivalót akarták láttatni. (Az előadásban Brezóczky Gabriella, ifj.Balázs Elemér zongoraművész működött közre Selmeczi György mellett.)

72628668 10157027914200141 5419882719028969472 o

Az előadás többi része összességében hangulatokat és kissé kusza emlékképeket hagyott bennem, és talán az volt a legfőbb hozadéka, hogy felhívta a figyelmemet arra, hogy többet kellene hallgatnom ezeket a hangszeres műveket is, nem kellene leragadnom a „ha Bartók, akkor a Kékszakállú” gondolatnál. Hazudnék, ha nem jutott volna eszembe, hogy mikor rendez már Horváth Csaba (vagy valamelyik tanítványa) egy Kékszakállút. Most, hogy Balázs Béla halálának a 70. évfordulója már megvolt, januártól a kutya se köthetne bele akármilyen felfogású rendezésbe, lehetne egyzongorás előadás is, ha nincsenek anyagi források…

Mivel részletes elemzést képtelen lettem volna írni ezekről a táncos produkciókról, álljon itt nyomhagyásként a többi kis részlet szereposztása. Remélem, hogy a helyszínen tartózkodó kritikusok majd méltó nyomhagyással díjazzák az alkotók igényes munkáját és erőfeszítéseit.

71705182 10157027913210141 4633793288841723904 o

Aki Bartók zenéjét kicsit is kedveli – vagy nem, de szeretne hozzászokni – azoknak jól jöhet ez a másfél órás színházi este, egy szünettel.

Bartók Béla – Szabadban
Táncolják: Barna Lilla, Gyulai-Zékány István, Hojsza Henrietta, Nagy Péter István
A zongoránál: Balázs Elemér
Látványtervező: Jeli Luca
Rendező-koreográfus: Molnár G. Nóra

Bartók Béla – Allegro Barbaro és Két román tánc.
Táncolják: Herman Flóra, Hojsza Henrietta, Molnár G. Nóra, Barna Lilla, Kotormán Ábel, Gaál Dániel, Gyulai Zékány István
Látványtervező: Jeli Luca
Rendező-koreográfus: Ténai Petra

Bartók Béla – Gyermekeknek
(Részletek)
Táncolják: Gyulai-Zékány István, Herman Flóra, Hojsza Henrietta, Kotormán Ábel, Molnár G. Nóra
Látványtervező: Jeli Luca
Rendező-koreográfus: Hojsza Henrietta

71705185 10157027902910141 4044908458871357440 o

PS. Éder Vera képei az Ódry Színpad FB-oldaláról származnak.

Címkék: SZFE Ódry Színpad Selmeczi György Jeli Luca Nagy Péter István Herman Flóra Hojsza Henrietta Éder Vera Gyulai Zékány István Kotormán Ábel Gaál Dániel Barna Lilla Ténai Petra Vadász Krisztina Bartók színháza Molnár-Gábor Nóra

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr8415262784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.