Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Ugyan idén már két félállásban tanítok, megszűnt a könnyítés, de valahogy az istennek se sikerült visszavenni az előadásnézésből – októberben eddig két estét töltöttem otthon mindössze, és a többiről összesen 20 bejegyzés hagyott nyomot - vissza lehet tekerni. (Majd jön a radikális csökkentés novemberben…)

Vannak azok a darabok is, amelyek vagy rossz időpontban érnek el minket, vagy pont nem úgy szólítanak meg, hogy azt érezzük, hogy erről érdemes lenne részletesen írni, de ettől még kellemes estét szerezhetnek másoknak. Három ilyen előadásról írnék még rövidebben az utóbbi napokból. Íme az első:

70891709 10157518789771788 985488599778590720 o 0A fotó a CEU oldaláról származik.

 Sosem jártam a CEU épületében, de persze az egyetem megszüntetése óta benne van a közbeszédben, és nem egyszer eszembe jutott, hogy miért muszáj, hogy ez így menjen végbe, és mi lesz a hallgatókkal.

Miután a CEU meghívta Papp János Kakaóscsigáját, amelyik monodráma, egy hajléktalan szemszögéből láttatja a világot, most mellékesen azt is megtudtam, hogy az egyetem kifutó évfolyamai még Pesten végeznek, de aztán tényleg megszűnik, és az itt dolgozók sem tudják, hogy mi lesz ezzel a gyönyörű modern épülettel. (Ez kellett valakinek? – még ez is lehet a folyamatok mögött)

Erre – az egyébként ingyenes – előadásra elvittem közel harminc tanítványomat két osztályból, akik saját maguk jelentkeztek. Ez a tény, hogy este hatkor volt az előadás, nem volt sem hosszú, sem kötelező, nagyon jót tett a programnak. Akik eljöttek, szerették, figyelemmel nézték Papp János lassú ténykedését a krémszínű díszletben, amely világosságával nem a bemutatott téma komorságát idézte fel. A színész hangja igazán kellemes, az előadásban volt némi változatosság is, mert kivetített rajzfilm figurákkal is beszélgetett, és dramaturgiailag néhány szökkenés, amely rávett minket, hogy koncentráltabban figyeljünk. Tavasszal a Centrál bemutatója volt (április 27-én), akkor lekéstem, most mégis sikerült pótolni.

Teljesen elég annyi ajánlás, amit a port.hu kitesz:

„Mesélni mindenki szeret – de mesét hallgatni talán még jobban. A Kakaóscsiga egy felnőtteknek készült „meseest”, mely a Fedél Nélkül hajléktalan szerzőinek a szövegeire épül. Egy férfi, nevezzük Énnek, egy hosszú nap után hazaérkezik erdőszéli kunyhójába. Leveszi a kabátját, lemotyózik, és mesélni kezd. Mesél nekünk a szokásairól, a mindennapjairól, beszámol a megfigyeléseiről, az élményeiről. Egyszóval az életéről. Kis kartonbirodalma fokozatosan telik meg emlékekkel, történetekkel, vágyálmokkal, fantáziákkal. A színpadon megelevenedő, humort sem nélkülöző alkotásokon keresztül felfedezhetjük a hajléktalansorsba kényszerült emberek gazdag, szellemes, életigenlő belső világát. Rávilágítanak arra, hogy érdemes figyelni az apró emberi rezdülésekre – függetlenül attól, hogy az embernek van-e fedél a feje fölött vagy sem.”

Alkotók

Címkék: CEU Papp János Kakaóscsiga

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr1915258168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.