Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Két előadást láttam Miskolcon szombaton délután és este, fél óra szünettel a kettő között, és mindkettőt – A velencei kalmárt és a Cyranót is - csak ajánlani tudom.

Aki miskolci, az örüljön, hogy országos viszonylatban is jelentős előadásokat létrehozó színháza van jelenleg, változatos műsorral, amely miatt érdemes a városba utazni. Vannak napok, amikor két, sőt három előadás is megnézhető egymás után (ezen a délelőttön is lett volna még egy Kakaókoncert), és a színházi műsor köré egy egész hétvége is felépíthető. Mi – harmadik élményként - másnap átmentünk a Bükkön a tízéves fiammal (Répáshuta-Bélapátfalva távon), aki szintén mindkét - kifejezetten felnőtteknek szánt - előadást is megnézte. Aki ennél lazábban képzeli a hétvégéjét, annak kiegészítő programnak ott van a tapolcai fürdő vagy Lillafüred is, akinek pedig nincs két napja, az választhatja csak a délutáni előadást, amely után könnyen vissza lehet még Pestre is térni. A velencei kalmár önmagában is megéri, hogy valaki csak emiatt útra keljen. (Így, hogy a vonatról Hatvanban buszra kell szállni, már annyira kevesen utaznak, hogy különösen kényelmes opcióvá vált.)

És most Miskolc ajánlása után nézzük, hogy milyen volt A velencei kalmár:

56163462 2879824615376074 6200069691625439232 oA hitelszerződés: Papp Endre (Bassanio), Görög László (Shylock) és Simon Zoltán (Antonio), aki "jó ember", "jó 3000 dukátra"

„Túlhabzó gyűlölet” – A velencei kalmár Mohácsi János rendezésében

„Karikás” az előadás, 18 éven felülieknek javasolt a megtekintése. Aki azt gondolja, hogy nem akar színpadról káromkodást hallani, mert megbotránkoztatja, annak egyértelműen nem való, akkor sem, ha 20-90 év közötti, de ha valaki az előadásnak ezen a rétegén nem akad meg, akkor annak feltétlenül meg kellene néznie, még akkor is, ha fiatalabb.

Mohácsi János rendezése egy egyszerű igazságot fejt ki összetett módon, különösen ingergazdag színházként. Ahogy minden korábbi munkájában, úgy most is mindenki él a színpadon, nemcsak a főszereplők sorsa hat ránk. Korszerű, hiszen megszoktuk, hogy impulzusok sokasága ér minket a külvilágból, egyszerre sokfelé kell figyelnünk, sőt egyre kevésbé vagyunk képesek hosszabb ideig kitartóan egy dologra koncentrálni. Tudom, hogy sokaknak kihívás lesz ez az öt oldal is egyetlen témáról, de nem ment rövidebben. (Korábban mély beszélgetéseket folytattunk egy-egy emberrel, most pedig párhuzamosan chatelünk akár néggyel is.) Nem jobb így nekünk, de mégis ez a helyzet. Ráadásul a kétszer másfél óra alatt szinte folyamatos a zenei aláfestés is, a sok előadásból ismerős Kovács Márton zenél, ezúttal három társával, köztük az előadásban Lanzelót játszó Szegedi Dezsővel, akiről szokás szerint ezeregy miskolci emlékem beugrott a nyolcvanas évektől mostanáig.

55833077 2879823228709546 8244151709916463104 oSzerenád Jessicának - Feczesin Kristóf, Rózsa Krisztián, Simon Zoltán, Szegedi Dezső, Móser Ádám, Kovács Márton

Hatásos ez a” mohácsis” színházcsinálási módszer, nem unjuk el nézni, és valószínűleg a zenén túl az előadás mozgalmassága volt az, amely miatt különösen tetszett a fiamnak is.

A velencei kalmár azt mutatta be, hogyan hat vissza a gyűlölet arra, aki felszítja, milyen könnyen előfordulhat, hogy az áldozatnak szánt helyzetbe kerül, és módja lehet bosszút állni, és él is ezzel a lehetőséggel. Aki gyűlöletet kelt, kockáztat, és most is nagyon kevésen múlt, hogy mégsem halál tett pontot a történet végére, „mindössze” a két főszereplő omlott össze lelkileg (és anyagilag is).

A történet könnyen vonatkoztatható a mai életünkre, amikor politikusok kijelentései nagyon gyakran keltenek gyűlöletet valamely kisebbséggel kapcsolatban, nyilván azért is, hogy égető problémákról eltereljék a figyelmet. Veszélyes és kártékony játék ez, erre hívja fel a figyelmet az előadás anélkül, hogy túl sok lenne benne az aktuálpolitikai utalgatás, bár túl sok intuícióra sincs szükség ahhoz, hogy valaki el tudjon tekinteni a középkori Velencétől. Míg Remete Kriszta jelmezein néhány minta így is finoman megidézi, Mohácsi András díszlete hangulatában nem is lehetne távolabb a velencei miliőtől. Nincs se Sóhajok hídja, se gondola, és még kivetítéssel sem idéződik meg a város, hanem ezek helyett hatalmas (engem) iratszekrényekre emlékeztető faépítmények magasodnak fel a színpadon, köztük szűk járással. Ha az volt a cél, hogy legyen minél prózaibb és szikárabb a látvány, ez megvalósult. Nagyon nem szeretnénk egy ilyen jellegű helyen élni, ez nyilvánvaló. (Lehetnének akár falragaszok, de ez kimarad, üresek a falak, mindössze egyszer látjuk a Shylockot játszó Görög Lászlót, ahogy egy zsidó csillagot lemos a házáról, de persze úgy, hogy a nyoma ott marad.)

Ez a város, illetve a belőle megismert baráti társaság folyamatosan mozgásban van, amelynek tagjai között túl sok közös vonás nincs, és összetartozásukat, illetve saját magasabb önértékelésüket elsősorban az határozza meg, hogy magukat a zsidókhoz viszonyítják. Jelen esetben ez azért is szánalmas, mert mint megtudjuk, a városban már nemigen maradtak zsidók, mindenki elköltözött, csak ez az egy férfi tartja elég élhetőnek Velencét, és választotta a maradást.

55600745 2879825788709290 8458637845488205824 oMészöly Anna - Jessica apjával - " el kellene innen költözni"

A történet bizonyítja, hogy rossz a döntés, és a Shylock lányát játszó Mészöly Annának van igaza, amikor az apját távozásra akarná bírni.

A szöveg Shakespeare alapján készült, a színlap egyértelműen feltűnteti a Mohácsi testvéreket is szerzőként, és ez jogos és szükséges is. A megszokott Shakespeare-darabokhoz képest jóval kevesebb a jelenetváltás, nagyjából félórás egységekből áll össze a két másfél órás rész, és bár megmarad az alapsztori, részben árnyalódik a helyzet – Antonio, a kalmár születésnapi ünnepségén például megismerkedünk a barátaival is -, kimaradnak szereplők (Tubal, Shylock barátja,illetve Lanzelo apja), elhagyják a gyűrűk motívumát. A szövegben nem ritkán a mű megoldatlanságaira is utalnak, sőt erényt kovácsolnak a hiányokból.

55564237 2879826532042549 1919930198984228864 oA bírósági tárgyalás - Nerissa és Portia álruhában - Tenki Dalma és Láng Annamária

Kibontják jobban a Portia-szálat is, ezúttal elfogadhatóbbnak és átgondoltabbnak tűnik az eredetiben nem túl jól indokolható bírósági jelenet. (Ugyan hogyan hihetné azt ilyen sok férfi két nőről, hogy férfiak, miként maradhatna álruhában felismerhetetlen egy olyan nő, akit mind megkértek feleségül?) Aki ezt megnézi, talán az eredetihez is közelebb jut, a kiindulási ponthoz, bár az alkotói csapat elsődleges célja nyilván az, hogy az üzenetet – veszélyes a gyűlöletkeltés – minél intenzívebben, minél érdekesebb előadással tudja átadni nekünk, és lehetőség szerint elgondolkodtatni a bármilyen politikai irányultsággal érkező nézőt.

Minőségi előadás, de még ennél is fontosabb maga az üzenet, amit átad.

Ami azt illeti, az előadás eddig is, szombaton is telt házzal ment, nagyon kevesen távoztak csak a szünetben, feltehetőleg a káromkodások miatt, amelyek – ha tetszik ez nekünk, ha nem – szükségesek, és nemcsak azért, mert a mindennapi életben is hasonlóan beszélnek sokan, hanem azért is, mert az egész előadás egyik alapja, hogy ezt a baráti társaságot taszítónak érezzük, ostoba bunkók gyülekezetének, akiket történetesen az antiszemitizmus fog össze, a közös ellenség gyűlölete. A szöveg stílusa nagyban segíti az, hogy rossz lesz hallgatni nemcsak azt, amit mondanak, de azt is, ahogy mondják.

56119361 2879826332042569 2185911738304561152 oElső jelenet - Antonio születésnapja - Rózsa Krisztián, Simon Zoltán, Molnár Sándor Tamás és Szatmári György

Ha egyenként figyeljük e társaság szereplőit, akkor látjuk, hogy egymás iránt képesek alkalmanként szeretetet, kedvességet mutatni, és így az összkép még riasztóbbá válik. Akár magunkhoz vagy néhány olyan ismerősünkhöz hasonló átlagembert láthatunk meg bennük, akiktől a jóindulat sem áll távol, de mégis a hatása alá kerültek valamifajta gyűlöletkampánynak. Az előadás összes szereplőjével kapcsolatban elmondható, hogy nem rosszak vagy jók, hanem eltérő mértékben szerethető, és minden esetben jól megkülönböztethető egyéniségeket mutatnak.

Ha a színlapra nézünk – és az előadásról ez a legelső benyomásunk jellemzően -, hajlamosak vagyunk ugyanazt kérdezni, ami a darabban is elhangzik, és amit egyébként a fiam is azonnal megkérdezett: Ki a zsidó és ki a kalmár?

Ha eltekintünk a színészek életkorától, amely ezt a leosztást valószínűsíti (hát igen, Simon Zoltánból egy felnőtt lány még nem nézhető ki, de persze ez semmit nem zárna ki, bármit el tudunk képzelni színházban), nincs köztük különbség, és ezt a fotón a ruha hasonlósága, sőt a két színész megvilágítása (amely a hajszín eltérését elmossa) is nyomatékosítja. Ez az előadás alapállítása, NINCS eredendő különbség ember és ember értéke között.

Ezt látjuk, majd találkozunk azonnal Antonio társaságával, amelynek egyik kedvenc szokása az ugratás. A kalmárnak születésnapja van, amely alkalmából egy jó ideig senki nem köszönti fel, és amikor már biztosra vette, hogy elfelejtődött, egészen búskomorrá vált, akkor jött a köszöntés és az ajándékok. Ez az első fél óra, amit velük töltünk, bemutat mindenkit, a férfiak egymáshoz fűződő viszonyát is, és ezen túl az is egyértelmű lesz, hogy a zsidózást mind megszokták, már át sem gondolva ismételgetnek megszokott fordulatokat, és talán Antonio az egyetlen, akinek van valamiféle konkrét oka is: ellenszenvesnek tartja a kamatot, Shylock megélhetési forrását, tisztességesebbnek tartja a saját pénzkereseti módszerét: pénzét hajórakományokba fektetni, amelyek vagy elsüllyednek, vagy százszoros pénzt hoznak.

56119371 2879825628709306 3533103590191136768 oA vigaszdíj: egy font hús Antonio testéből. A kivágás előkészületei

Simon Zoltán Antónióként meggyőződéses és nagyvonalú ember, aki készségesen kisegíti barátját. (A környéken ezzel a tulajdonságával egyedül áll, egyedül Portia kezeli még hasonló módon a pénzt, a többiek filléreskedéséből a rendező két jó jelenetet is készít.) Elhihető neki egyszerre az önzetlen szeretet és a túlhabzó gyűlölet is, és eléri, hogy igazán sajnáljuk, amikor hajói elvesztése miatt, majd az átélt halálfélelme minket is megrendít. Ugyan ő a címszereplő, de nem jó lapokat osztott neki Shakespeare, sőt a Mohácsi testvérek ezen még rontottak is: kap még egy kudarcélményt. Őt, és barátait is besorozzák a kérők sorába, és mint tudjuk, nem ő nyeri el Portia kezét, pedig – éppen elvhűsége miatt – benne látnánk a legtöbb értéket. Persze így még rosszabb a helyzet: az elvhű gyűlölet még kártékonyabb, csak a halálfélelem átélése elég ahhoz, hogy változtatásra bírja. A végén az a benyomásunk, hogy a legtöbb köze a szintén megalázott ellenségéhez lesz.

55954355 2879824195376116 6771631209094053888 oLánykérés ládikákkal - Mohácsi-módraSalerio

Barátja, a már említett Bassanio – Papp Endre megformálásában – elsősorban felelőtlen. Az eredeti műben korántsem ilyen egyértelmű, hogy a nehezen megszerzett pénzt értelmetlenül költi el: venni egy gyémántot és elégetni, nagy gesztus, de vállalhatatlan, mivel ez nemcsak szimpla ostobaság, de a kölcsönnel veszélyezteti barátja életét is. Nem tűnik alkalmas „férj-alapanyagnak”, későbbi családfőnek, amit Portia nyilván érez, de túlságosan unja már az egyedüllétet, és talán azért választja maga mellé éppen őt, mert legalább ez a gesztus nem mutatja pénzéhesnek.

Láng Annamária alakításában ez a nő elsősorban okos és hiú, annyira nem esik rosszul neki a lánykérés napi rituáléja, de megvan benne a szeretetéhség is, amelyet erre a szinte véletlenszerűen mellé sodródó férfi társaságában próbál kiélni. A rejteni próbált antiszemitizmus megjelenik a viselkedésében, amely ugyanolyan kirekesztő, csak kevésbé látványos. Kifinomult jelenség, de mégsem válik túl szimpatikussá. Nem jósolunk neki sok boldogságot, annyival okosabb, mint a környezete, és ennek a problémás mivoltát csak a lánykéréstől visszalépő Salerio ismeri fel, aki a társaságból a legjobban kilóg. Farkas Sándor magát ostobának érzi a nőhöz, és ezzel a felismeréssel még ő mutat a legtöbb értelmet.

55533125 2879826168709252 2423445870977482752 o

Portia komornája, Nerissa – Tenki Dalma (más napokon pedig Prohászka Fanni) hasonlóan okosabb az őket körülvevő férfiaknál, de neki kevésbé bonyolult az élete: egy másik kérő beleszeret, és így néhány perc alatt lesz egy jövendőbelije, nincs szüksége további trükkökre, se nagy hozományra. Gratiano Rózsa Krisztián alakításában szenvedélyes, azonnal indulatba jön és meggondolatlanul beszél, de könnyen leszerelhető. Nem érezni mély meggyőződést szavai mögött, ő lenne az az állampolgár, aki bármely oldalra gyorsan átállítható, ha eltalálták azt a stílust, amely hat rá. Jelenleg Antonio befolyása alatt áll, bár ezt nyilván vehemensen tagadná.

Szatmári György a Dózse szerepében lazán kapcsolódik ehhez a körhöz, az ő keze is meg van kötve, így szintén a rejtett antiszemiták közé tartozik, bár túl sok energiát nem tesz abba, hogy eltitkolja valódi véleményét. Viselkedése mégis egy fokkal szalonképesebb. Némileg idealizált szereplő, mert egy vezető politikusból annyi bölcsesség nem nézhető ki, hogy a döntési jogot átadja másnak, és háttérbe vonuljon. (A bírósági tárgyaláson megteszi, talán saját tehetetlensége miatt. Jól jöhet neki, hogy lesz kit hibáztatni, ha a dolgok rosszul sülnek el.)

55817149 2879825148709354 8406533488391487488 o

Antonio köréből még eddig kimaradt Lorenzo, aki Feczesin Kristóf megszemélyesítésében nem tűnik szerenádozó-nőszöktető típusnak, de mégis az ő ölébe hull Shylock vagyona a lányával együtt. Szándékosan súlytalan karakter, és nem érezzük ki belőle a szerelmest sem, egészen méltatlan az érző szívű és már sokat csalódott Jessicára, akinek annyira elege van a kirekesztettségéből, hogy inkább átáll apja ellenségeinek oldalára. Megértjük, és látjuk, hogy súlyosan megbánja, és mégsem lehet boldog. Mészöly Anna annyi miskolci előadás hősnője, ezúttal is nagyon szép és szerethető, szánakozunk sorsán. A többiek vannak olyan kellemetlenek, hogy ez fel sem merül, kivéve az aragóniai nagymogult játszó Litauszky Lillát, aki szerelmes Portiába, és bár nem tagadják meg tőle a ládika választás jogát, nem kaphatja meg.

55759796 2879823025376233 3856782590589534208 oA lánykérés - az aragóniai nagymogul: Litauszky Lilla - balra Salerio: Farkas Sándor

A velencei kalmárt nem egyszer színre állítják úgy, hogy Antonio és Bassanio között homoerotikus vonzalmat sugall a rendezés, de még nem volt szerencsém olyan verzióhoz, amelyben a fél szereposztás fellépett volna kérőként, illetve köztük egy nő is megjelent volna. Némileg tragikus, hogy éppen ennek a nőnek a legmélyebbek a Portia iránti érzései, és a Mohácsi-testvérek nem találnak számára kárpótlást, sőt tragikus véget szántak neki.

Hogy teljes legyen a kép, a kérők között nemcsak leszbikus van, illetve nősülésre képtelen családos ember ( a Dózse), de jelentkezik maga Shylock is (ez azért kevéssé illik a Görög László által megformált személyiséghez, de mégis létrejön egy jó jelenet, ahogy Portia meghiúsítja a lánykérési kísérletet), és még egy idegen is, a marokkói pasa, akit Molnár Sándor Tamás játszik. (Az 1840-es években ez a szerep Petőfié volt.) Az idegent kiutálják, sőt el is pusztítják, szinte reflex-szerűen működik így a velencei közeg. Shakespeare is éppen ezért tett bele messze földről érkező kérőket a darabjába a zsidó uzsoráson kívül, mert hasonlóképpen gondolkodtak a XVI. század végén a londoniak is. Már háromszáz éve ki voltak tiltva az ország területéről a zsidók, senkinek nem volt személyes tapasztalata, és amit a zsidókkal kapcsolatban bárki kijelentett, kizárólag középkori mendemondákon és legendákon alapulhatott. A királynő zsidó orvosát, aki mégis beléphetett Angliába – koholt vádakkal – mégis kivégeztették nem sokkal a darab megírása előtt (1596), a közhangulat mesterséges felkorbácsolása után. Shakespeare szövegéből erősen úgy tűnik, hogy ez ellen szólal fel. Nem túl biztató számunkra, hogy ezen a területen nem nagyon történt előrelépés azóta sem, globalizáció ide vagy oda.

54436514 2879826448709224 7210845199122038784 oA lánykérés - középen a marokkói pasával (Molnár Sándor Tamás)

A darabot egy ideig kifejezetten vígjátéknak játszották, és alkalmanként ellenszenves, torz figura lett Shylockból, ahogy a megmaradt beszámolókból tudható. A Mohácsi testvérek jelenlegi verziója a másik vonalat követi, amely Edmund Keanhez kötödik, aki először mutatta érző embernek Velence utolsó megmaradt zsidóját. Görög László Shylockja sem eredendően bosszúszomjas, nincs előre kidolgozott terve sem a kalmár megbüntetésére, gyűlölete válasz csak az őt ért sérelmek sorára.

A rendező színészválasztása is jelzi, hogy a lehető legszimpatikusabbnak akarta bemutatni az idegeneket, a leszbikus nőt, a marokkói pasát is, de különösen igaz ez Shylockra.

Antonio és köre bunkó viselkedése mellett egy kifinomult, nyugodt úriember lett Shylock, aki nem üvöltözik, nem rohangál, méltóságosan áll a jelenetek többsége alatt, egymaga szemben a barbár csőcselékként viselkedő tömeggel. Muszáj mellé állnunk, bármit is gondolunk az uzsorakamatról, és a bosszúról.

Mohácsi János és csapata szépen felépítette az ívet, látjuk, miként lesz a gyűlöletbeszédből vért (itt: húst) kívánó sérelem, és azt is, hogyan lesz ennek a gyűlöletnek áldozata nemcsak a kiszemelt célpont, de maga az agresszió elindítója is. Látjuk, hova vezet a mássággal szembeni türelmetlenség, mi lesz abból, ha a többség nem képes elviselni a kevesek létezését. Nagyon nem szeretnénk mi is hasonló közegben létezni, miközben nagyon úgy tűnik, hogy nemigen van választásunk. De tényleg nincs?

Ez az előadás nagy energiák bevetésével, kiváló színházi élményt adva felszólít minket arra, hogy mindenáron ki kell magunkat vonni a gyűlöletkeltő kampányok hatása alól, és védekezni, amennyire csak tudunk. Pontosan emiatt mindenkinek látnia kellene, muszáj lenne, hogy Pesten is nézhető legyen minél többször.

55600791 2879825198709349 6230890282452254720 o

PS. Ez az előadás az Alföldi-féle Nemzetiben megvalósultnál is tisztábban mutatja fel a darab üzenetét. Már kiírás alapján is különösen fontosnak tűnt, és ezt a megtekintés messzemenően igazolta is. A fiammal egy héttel korábban megbeszéltük a történetet, sőt az antiszemitizmus, illetve az idegengyűlölet témáját is, és teljesen előkészítve ült be. Ráadásul igen boldogan látta viszont a Furcsa párból már ismert színészeket. Az sem gyerekdarab, de mégis megfogta őt. A magam részéről különösen örülök, hogy minőségi színházat és kiváló színészeket nézhetett. Egycsapásra megszerette ezt a színházi stílust, és már be is jelentette az igényét, hogy az összes többi Mohácsi-előadást is meg akarja nézni…

Még egy privát megjegyzés: egyértelműen a kényszer szülte, hogy egy 18+-os előadásra elvigyem, nem volt olyan célom, hogy valami olyat bizonyítsak, hogy az én fiam alkalmasabb felnőtt előadások nézésére, mint másé. De nem akartam két napra hátrahagyni Pesten, sem jövőre halasztani az előadás megtekintését, hiszen márciusban a BFZ-turné követése miatt már egyszer lemaradtam. A döntés ezúttal jónak bizonyult.

PS2. A fotók a színház fb-oldaláról származnak, és van még sokkal több is...

 

Címkék: Miskolc Mohácsi János Görög László Papp Endre Kovács Márton A velencei kalmár Simon Zoltán Remete Krisztina Rózsa Krisztián Szegedi Dezső Szatmári György Mohácsi András Mohácsi István Láng Annamária Mészöly Anna Feczesin Kristóf Prohászka Fanni Molnár Sándor Tamás Tenki Dalma Farkas Sándor Litauszky Lilla

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr814843078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.