Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Pelsőczy Réka és Rába Roland osztálya mesterségvizsgára készült, és Csehov Sirályát mutatták be, mégpedig az egyetem egyik kisebb termében az Uránia mozi fölött, a harmadik emeleten. Az első főpróbát láthattam, zárt körben, negyedmagammal, de azóta február 8-án megvolt a bemutató is, műsorra került az előadás, és február 17-én lesz a következő, amelyet minden Csehov-kedvelőnek melegen ajánlok.

51510845 10156480566465141 8273659866111803392 o

Mindig izgalmas először látni egy egész osztályt, bár azonnal nyomasztani is szokott a gondolat, hogy meg kellene a neveket is minél gyorsabban jegyezni. Az "először látni" nem egészen precíz megfogalmazás, ugyanis a 11 színész közül mindössze három olyan van, aki eddig egyetlen blogbejegyzésemben sem említődött eddig. Major Erik és Tóth Zsófia a Woyzeck főszereplői voltak az őszi bemutatóban a Szkénében, sőt Tóth Zsófia a Leláncolt Prométheuszból is ismerős lehet majd. Gombó Viola Lotti jelentős szerepet kapott a Belvárosi Színház még viszonylag frissnek számító bemutatójában, a Férjek és feleségek-ben, és az osztályból Major Erik és még öt fiú Az ügyben is "csoportos szereplő".

Most mindössze az összbenyomásomról tudok beszámolni, mert megjártam, halogattam a megírást. Több mint két héttel az élmény után azt mondhatom: lekötött minden elhangzó mondat, ezt a darabot és irgalmatlanul szenvedő szereplőit ebben az előadásban is szerettem a fiatal színészek átélt játékában.

Némileg tragikus, hogy elsodortak az események, e próba másnapján elmentem Vilniusba, hogy kétszer megnézzek egy igazán gyenge előadást, és ennek a megírása után enyhe depresszióba is estem, ráadásul így ennek az egyértelműen fényévekkel jobb produkciónak a részletezésétől el kell tekintenem. Igazából már a nagy kaland előtt volt bennem némi rossz előérzet, és úgy éreztem már ezen a szerdán, hogy a terem falán szereplő idézet P.R.- től nekem szól, sőt szíven üt: "Néha nem érdemes üres medencébe fejest ugrani." - nem egyszer megtettem, ahogy feltehetően a színészosztály tagjai is. (Sőt van, amikor az ember még úszni is próbál és reméli, hogy mégis jönni fog a víz, neki volt igaza, hogy a medencét választotta.) Találó ez a mondat, és már ezért is érdemes volt az előadásra beülni, viszont a Sirály előadás medencéje tele van, én rendesen megtöltöttnek éreztem, amelybe többször is érdemes belemerülni.

51200760 10156480580905141 6333328671255822336 oMása  (Gombó Viola Lotti) -  Arkagyina (Veszelovszki Janka)  - Polina (Tóth Zsófia)

Milyen ez a Sirály?

Ahogy az SZFE helyzetéből következik, ismét egy minimálban, rendkívül kevés bútorral és kellékkel lebonyolított előadást láthatunk. A legnagyobb kiadásnak a fogyókellék narancs tűnik, és azon kívül néhány kopottas kerti bútort használnak a fehérre átfestett szobában. Feltételezem, hogy a fehér szín az előadásnak szólhat, és talán ez a tér lehet amúgy is az osztály birodalma. (1988 óta járok rendszeresen az SzFE előadásaira, de még sose jutott eszembe, hogy ilyen apróságok felől bárkitől is érdeklődjek, hogy van-e saját terme az osztályoknak.)

A teremben tippem szerint cipőkanállal fognak negyvenen elférni nézőként, de akkor már a párnásokat is beszámítottam, és ez a játék van annyira izgalmas, hogy hamar elmegy majd a híre, és folyton küzdeni kell majd a plusz egy emberek beszuszakolásával. (Február 17-re is már el vannak adva a jegyek, nyilván csak arra lehet számítani, hogy mindig van távol maradó.)

51659929 10156480586955141 8187713872552001536 oFröhlich Kristóf - Trepljov 1.

A vizsgák célja mindig az, hogy minél árnyaltabban kibontsák az egyes karaktereket a hallgatók, megmutathassák, hogy képesek egyéniséggé formálni a szereplőjüket. Mivel a szerző az összes darabjában képes arra, hogy mindenkinek a sorsát fontosként állítsa be, nem egy főszereplőnek statisztálnak nyolcan-tízen, alkalmas is egyetemi vizsgákra. A Sirály különösen az, amely eleve a színész- és művészlét lényegéről szól, a fiatal alkotók útkereséséről és az előttük tornyosuló akadályokról.

Az ilyen vizsgákon tipikus probléma, hogy olyan darab nemigen van, amelyiknek minden szereplője 20-21 éves, és óhatatlanul hátrányba kerülnek azok, akiknek a kora ettől kismértékben eltér. Eddigi tapasztalataim szerint rosszabb, ha egy alig idősebbet kellene játszani, mintha erős túlzásokkal egy jóval öregebbet. Összesen öten játszhattak saját korukbelit, és el lehet róluk képzelni, hogy egy kőszínházi produkció részét is képezhetnék már jelenlegi tudásukkal.

51373718 10156480586990141 7412982500558897152 oTrepljov 2 és Nyina - Kenéz Ágoston és Staub Viktória

Trepljovon ketten osztoznak, Fröhlich Kristóf és Kenéz Ágoston, de a többi szerephez csak egy-egy színész tartozik, így nem jelent különösebb kihívást a történet követése. (Zsótér Sirálya ennél komplikáltabb szereposztással rendelkezett három és fél évvel ezelőtt.)

A szereplők viszonyai tisztán és árnyaltan jelennek meg ebben a rendezésben is, most is velük éljük át hatalmas boldogtalanságukat és szerelem-vágyukat. Most is mindenki mást akar, mint aki őt, és minden szereplő nézőpontjába bele tudunk helyezkedni, ezt is eléri a rendező. "Igen, ez az, amilyennek lennie kell." - ez nagyon sokszor eszembe jutott nézés közben.

A darab több lehetőséget mutat arra, hogyan kezelhetjük azt a helyzetet, amikor csak nem sikerül azt elérnünk, amit szeretnénk, akár a munkában, akár a szerelemben. Mehetünk tovább kompromisszumokkal, struccpolitikával, igazán nem foglalkozva a körülményekkel, mások érzelmeivel, sőt a sajátunkat is elnyomva, ahogy Arkagyina (Veszelovszki Janka) és Trigorin (Lengyel Benjámin), vagy panaszkodva, ahogy Szorin (Major Erik). Foglalkozhatunk csak a pénzügyekkel (lsd. a jószágigazgató - Samudovszky Adrian), féltékenyen figyelhetjük szerelmünk/szeretőnk/feleségünk minden lépését, ahogy ezt nem is egy, de sok szereplő teszi a műben. Polina (Tóth Zsófia) szeretőjére gyanakszik, az orvosra (Rohonyi Barnabás), Mása (Gombó Viola Lotti) Trepljovot lesi, őt pedig későbbi férje, Medvegyenko ( Váradi Gergely). Hasonlóképpen tesz Nyina (Staub Viktória) is, és Trepljov is, de az ő esetükben a művészethez fűződő szenvedélyük is jelentős tényező. Nyina a minden körülménnyel dacoló küzdést választja, újrakezdi annak ellenére, hogy romba dőlt az élete.

Erősen úgy tűnik (lsd. cím), hogy Csehov is ezt a szereplőt és hozzáállást akarta nekünk kiemelni, így is lehet, bátran, szembenézve, de azért ott van Trepljov is, aki viszont nem hajlandó a kudarcait megemészteni, inkább feladja. Utána viszont nincs tovább tényleg, az utolsó jelenet elmarad, a színészosztály már az utórezgéseket nem mutatja be, voltaképp ez kevésbé is érdekes, a többiek vegetálnak tovább. 

51254713 10156480583345141 3470860370086723584 o"Ha valaha kell majd neked az életem, csak gyere érte és vidd."

Nyina és Trigorin - Staub Viktóris és Lengyel Benjámin

PS. A fotókat Éder Vera készítette az SZFE számára, az egyetem FB-oldaláról származnak, ott több is megtekinthető.

Címkék: Sirály Rába Roland Ódry Színpad Pelsőczy Réka Major Erik Tóth Zsófia Gombó Viola Lotti Samudovszky Adrián Rohonyi Barnabás Lengyel Benjámin Fröhlich Kristóf Váradi Gergely Veszelovszki Janka Staub Viktória Kenéz Ágoston

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr7314595888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.