Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A Radnótiban Székely Csaba "10" című darabjának ősbemutatóját tartották Sebestyén Aba rendezésében, amelyben tíz színész - Vilmányi Benett, Pál András, Martinovics Dorina, Kováts Adél, Márfi Márk, Sodró Eliza, Lovas Rozi, László Zsolt, Schneider Zoltán és Tóth Ildikó -, tíz nézőpontból mesél el egyetlen, ámde lazán szétágazó történetet élő zenével , amelyből kihámozható, hogyan nem tartjuk be a tíz parancsolat egyikét sem. Három és fél óráig tartott, de egészen lekötött a remek színészek kiváló összjátéka, ahogy a Patikánál nemrég, úgy most sem éreztem soknak.

10 ea 01 domolky daniel WEB 020László Zsolt és Lovas Rozi

Ennyi a lényeg, jöjjenek a részletek, bár nem egyszerű feladat úgy ajánlani, hogy közben ne rántsam le a leplet a meglepő fordulatokról:

 "Az emberek lopnak, csalnak, hazudnak. Lustálkodnak. Vizezik a bort. Klórozzák a vizet. Egymásnak vermet ásnak. Részrehajlók, kárörvendők, önzők, zsugoriak, gyávák, pöffeszkedők, irigyek, kontárok, tohonyák." vagy: "Bűnösök vagyunk mind", ezt tudjuk, a világirodalom nagyrészt erről szól, és arról a néhány kivételes esetről, amikor valaki sikeresen betartotta a legfőbb parancsokat és mégis megjárta. (Nem tud erről is nem eszembe jutni a néhány nappal korábban látott revelatív Jeanne d'Arc...)

A két részes előadásban a parancsolatok köré szerveződnek az egymással összekapcsolódó történet darabok, amelyek között (Cári Tibor zenéjére, amelyet Rozs Tamás és Wágner-Puskás Péter játszik) a tíz színész latinul elénekli az éppen sorra kerülő parancsolat szövegét, amelyet magyarul ki is vetítenek nekünk. A színház nem bízik abban, hogy mindenki simán tudja sorban mind a tízet, és ebben nem is tévedhetnek, ez mindenképp jól jön, tagolásnak is jók a zenei betétek.

10 ea 01 domolky daniel WEB 025Előtérben: Márfi Márk

Fontos szerepe van a kivetítésnek, a három képernyőn hol azonos, hol eltérő álló vagy mozgóképek jelennek meg, amelyeket két videokamerával a szereplők maguk vesznek fel. A szelfizés korában ez szinte magától értetődik, annyi különbséggel, hogy jelen esetben ezek a képek nem azért készültek, hogy előnyös színben mutassák fel a szereplőket, sőt mintha épp ellenkezőleg, a torzítás a cél.

A főpróba során már azonnal az első jelenetben felmondta a technika a szolgálatot, így láthattuk, hogy milyen, amikor csak a színészek vannak, és nincs vetítés. Igazából nekem elég lett volna "csak" ez a csapat is, mert tagadhatatlan, ha van film, vagy akár csak kivetített kép, az mindenhogyan magára vonja a figyelmünket, azzal nehéz a színésznek versenyezni, a vetítést fogjuk elsősorban nézni. (Az előadás végén a függöny beakadása kapta a legnagyobb figyelmet, de nem baj, ha a főpróba ilyen pechesen indult, az előadások majd zökkenőmentesek lesznek remélhetőleg.)

A technikai leállás miatt kaptunk 20 perccel a kezdés után egy extra szünetet , és ahogy láttam, a nézők annyira nem bánták, hogy a friss élményt, az éppen kibontakozó előadást ilyen hamar meg tudták beszélni. A második jelenet, amikor már minden rendben működött emiatt különösen jó hangulatban folyt le, talán ez alatt voltak a közönség reakciói a legaktívabbak, Pál András még a helyzethez igazodva bele is szúrt egy mondatot a szövegbe, és ez is sikert aratott, majd az előadás gyorsan visszatért a saját megszabott medrébe. (A néző szereti a rendkívüli eseményeket, amelyek élénkítik az előadást.)

10 ea 01 domolky daniel WEB 002Martinovics Dorina és Pál András

A Radnóti színlapja minden parancsolathoz kiírja annak  a színésznek a nevét, aki abban a történet-darabban központi szerepet tölt be, de mindig van egy-két, sőt néha három, sőt több közreműködő is. Végig mindenki a színen van, civilben figyeli a kollégáit amíg nem lép szerepbe. Néha látszik a többieken, hogy elismerően néznek egy-egy alakítást és közben jól is szórakoznak (nem lövöm le a poént, de Sodró Elizának van azért egy olyan jelenete, amelyiknél ez erősen átjön), van színész, aki közben vizet is iszik, egyszóval úgy viselkednek, mint a koncertező énekesek két megszólalás között - mindenki másként éli meg a várakozás helyzetét. Persze, miután a társulatban csak profi színészek vannak, feltehetően nem lesz olyan stádiuma az előadásnak, amikor civil megnyilvánulásokkal elvonják majd a nézők figyelmét a lényegről, elég feszes a rendezés, minden pontosan ki van számítva, nincs sok idő lazítani.

A színlap nem ír ki dramaturgot, így feltételezem, hogy az író és a rendező közösen gondozta a szöveget, amely már csak azért is képes végig fenntartani az érdeklődésünket, mert egymással párhuzamosan futó élettörténetek egy-egy darabját mesélik el nekünk, amelyek itt-ott összeszövődnek, és ahogy halad az előadás, egy-egy jelenetet meg is ismételnek nekünk, egy másik szereplő által elbeszélve. Jók ezek az ismétlések, szerencsés, hogy az író nem feltételezi, hogy minden apró részlet megmaradt bennünk, néha jól jön a megerősítés - ugyanaz a jelenet egy másik nézőpontból új értelmet nyer.

10 ea 01 domolky daniel WEB 004

Az előadás a mesehallgatás helyzetére emlékeztet, csak sokkal érdekesebb, mert egy-egy részletet el is játsszanak nekünk, bár szinte kellékek nélkül, egy-egy jelzés utal csak a karakterre. Bianca Imelda Jeremias jelmezei a karakter lényegét célozzák, és amikor a színész ideiglenesen másik szerepet játszik, akkor minimális változtatással megfelelően érzékelteti. A jelenetek során az éppen nem aktívak néha ülnek, vagy az üvegfal mögött állnak - mintha egy buszon utaznának -, és ez a megoldás szintén kiemeli az éppen játszók mozgását. Bartha József díszlete - nem mellékesen - jól igazodik a színház ideiglenesen lecsökkentett színpadi teréhez, nem érezzük, hogy veszteség ér minket azért, mert a játéktér beszűkült, és nem túl nagy tíz ember együttes mozgatásához. A rendezés előnyt kovácsol ebből a helyzetből, és egészen végig nem jutott eszembe, hogy kényszermegoldásról is szó lehetett. Ahogy a társulat összetétele, úgy az egyéb körülmények is meghatározóak, de a produkció előnyére váltak.

Ebben az igazán egyszerű térben ezúttal kiemelten fontos lesz a füst effekt, amelyet annyira szoktam utálni a legtöbb előadásban, most a világítással ( Baumgartner Sándor tervezte) együtt tényleg erős hatást kelt időről-időre.

A történet kifejtése és a szereplők bemutatása nem lenne kihívás, éppen az ismétlések miatt is, azt hiszem, hogy mindenkiről lenne mondandóm, emlékszem egy nézés után is, hogy kivel mi történt. Azt hiszem, hogy mivel ismeretlen a történet, tényleg hozzáadott érték az, hogy előttünk válik egyre részletgazdagabbá a kép, kezdjük átlátni az összefüggéseket. Sikerült úgy kiosztani a szerepeket, hogy mindenkinek jól álljon épp az, amit kapott, bár nyilván nem ez volt az egyetlen lehetőség, ami szóba jöhetett még a Radnóti társulatán belül sem.

Amit a színészi munkában különösen szerettem: mindenkinek voltak olyan szövegrészei, ahol azt éreztük, hogy ezen a ponton teljes azonosulás jött létre, egészen elhihető volt, hogy a saját élettapasztalatát osztja meg velünk. Nemcsak az egyes színészek természetes színpadi jelenléte, de az összjáték is megfogott. Rám nagyon hat, ha egy színpadon azt látom, hogy a színészek ilyen harmóniában vannak jelen, ahogy itt ez a tíz ember, ez önmagában is ad némi reményt, hogy a történet ellenére előfordulhat, hogy emberek egymással összhangban, odafigyelve képesek egymással kommunikálni.

Legyen végezetül néhány szó itt a szereplőkről, anélkül, hogy az előadásbeli szerepüket körülírnám, és elvenném tőletek, az előadás jövendő nézőitől a felfedezés örömét. (Igen, most attól tartok, hogy jobb nem tudni, hogy ki kicsoda.)

A csapat vegyes, és végignézve rajta csak az jut eszembe, hogy milyen erős játékosokkal bővítette Kováts Adél a társulatát. A "legfrissebb szerzemény", Márfi Márk egyetemi hallgató, akit rossz névmemóriám ellenére is első látásra megjegyeztem tavaly Az élet álom-ban, és ez nem az én zseniális éleslátásomat tükrözi, hanem azt, hogy ő is abba a színésztípusba tartozik, aki olyan erősen van jelen a színpadon, hogy muszáj észrevenni. Mivel ez egy ajánló, csak ideírom, hogy egy hét múlva Rómeó lesz a Hatszín Teátrumban, és meg is nézem, sőt nyilván ajánlót is írok róla a terveim szerint.

10 ea 01 domolky daniel WEB 007Vilmányi Benett és Sodró Eliza

Vilmányi Benett sem sokkal idősebb, de mintha már beskatulyázták volna a "problémás fiatal" szerepkörbe, viszont tehetségét feltétlenül jelzi, hogy erre mindig új színeket tud mutatni. A Balta a fejbe után más árnyalatú ez a srác, akiről persze az első radnótis nagy szerepe, A játékos is azonnal beugrik.

Nem tudom, hogy mikor állt együtt utoljára a Radnóti színpadán Tóth Ildikó és László Zsolt, akik együtt mentek át Székely Gábor Új Színházába, de ha ezt a két nevet együtt hallom, mindig a 27 évvel korábbi Strindberg előadás (Bertha és Axel) jut eszembe, az annak idején a szokásosnál jobban is megfogott. Jó látni őket most itt ha nem is párként, de ugyanabban az előadásban.

Mindenki máshoz is sok előadás-emlék köthető, a színház más törzsnézői is így lehetnek ezzel. Pál Andrásról bevillant a tőle (mint Anatoltól) kapott fehér rózsa, amikor szintén az első sor közepén ülhettem a főpróbán, Kováts Adélról a még frissnek mondható Nóra 2.,és az Üvegfigurák, amelyben annyira jók Lovas Rozival együtt, aki idén Művésznőként már bizonyított.

Martinovics Dorina szintén már nem egy előadásban játszott ebben a társulatban, de a nevét hallva még mindig az alföldis Nemzeti jut eszembe, viszont előadás közben ez mind kiesik, marad a megélt szerepe. Ugyanez a helyzet Sodró Elizával, aki abban az egyetlen sorozatban játszik, amelyiket követek, de az előadás idejére ettől mégis el tudtam vonatkoztatni.

Schneider Zoltán maradt a felsorolás végére, akinek szintén az egész pályafutása "megvan", ahogy az említettek többségének is (a pesti előadásaik legalábbis), aki most is képes szerethetővé tenni a nem különösebben vonzó életutat felmutató szereplőjét. Ez a színész sajátos vonása, akármit is játszik, nagyon lehet neki örülni.

10 ea 01 domolky daniel WEB 015Tóth Ildikó és Schneider Zoltán

A történet, amelyet homályban hagytam, tíz esendő embert mutat meg nekünk, akikkel részben vagy egészben azonosulni tudunk, vagy ha nem is, de megértjük a szempontjaikat, a cselekmény egyes pontjain drukkolunk nekik, hogy legyen szerencséjük. Három és fél órán át az ő bajaikkal vagyunk elfoglalva, nem a sajátunkkal, és garantáltan látunk több olyan embert, akik nálunk rosszabb helyzetben vannak. Sokat nevetünk ennek ellenére, és egy intenzív színházi este után jobb állapotban állunk fel a nézőtérről, mint ahogy odamentünk. Érdemes megnézni.

PS. A képeket a színház honlapjáról vettem, Dömölky Dániel készítette. Napokon belül biztosan lesz ennél több is, és számosm kritka. A szakemberek majd eldöntik, hogy mennyire szpoiler a cselekmény esetleges bemutatása. Én enélkül biztatnék mindenkit az előadás megtekintésére ezzel az ajánlóval is.

Címkék: 10 Kováts Adél Székely Csaba Sebestyén Aba Radnóti Színház László Zsolt Schneider Zoltán Tóth Ildikó Martinovics Dorina Pál András Lovas Rozi Sodró Eliza Cári Tibor Bianca Imelda Jeremias Bartha József Vilmányi Benett Gábor Baumgartner Sándor Márfi Márk

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr2714504282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.