A lényeget beleírtam a címbe, azaz az apropót, amiért az Örkény Színház új - másfél órás - bemutatóját megnéztem. Érdekelt, hogy milyen az új Polgár Csaba-rendezés, illetve pláne érdekelt Ficza István és Nagy Zsolt alakítása, különösen így, hogy mindössze ketten szerepelnek, és ez feltétlenül nehezített pálya egy színésznek.
Az előadás kapcsán leszögezem előre, hogy a témája miatt nem éreztem magam igazi célközönségnek, de minthogy a színészekre mindenhogyan kíváncsi voltam, utólag is csak azt mondhatom, hogy nem hagytam volna ki semmiképp.
Rövid ajánló következik, a döntés elősegítésére.
A színlap most is nagyon sok lényeges infót elárul: 18+-os előadás (tényleg az), Jászberényi Sándor azonos című novelláskötetéből készült a szövegkönyv (Szabó-Székely Ármin által), és egy haditudósító élményeit hallgatjuk, amelyek meglehetősen távol állnak a mi hétköznapi életünktől, még akkor is, ha a szövegben Pest, és a szerző pesti élete (szétesett házassága) időről-időre említődik. Messze van ez a világ, és nem is biztos, hogy megfelelően tudunk viszonyulni az elhangzottakhoz, a háború borzalmaihoz, a stressz levezetésére bevetett eszközökhöz (orgiák, kábítószer, miegymás nagy mennyiségben). Egy idő után az elbeszélt élmények ugyanúgy monotonná válnak, ahogy azzá válhatnak a való életben is.
Az alapanyagul szolgáló művet én talán másfél éve olvastam, miután az iskolai könyvtáros nagyon melegen javasolta, és változóan érdekesnek találtam az egyes novellákat. Most az est során sok mozzanat ismét felidéződött, és néhány olyan is, amelyik kimaradt az előadásból.
Az eredeti szöveg nem színházi előadásra készült, és ez érződik is, bár sokat adott hozzá az élvezeti értékéhez, hogy a szerzőt ezúttal két színész is eljátssza, akik néha mellékszereplőket is megtestesítenek, sőt partnerekre akadnak néhány hangfelvételről megszólaló színészben, akik közül Takács Nóra Diána volt számomra a legemlékezetesebb, és még így is könnyű volt a szerepben elképzelni, hogy nem láttuk.
Az előadás nagyban támaszkodott nemcsak a szerző szövegére, de a videófelvételeire is, amelyek a stúdió falán nagy méretben is megjelentek, továbbá több kis tévéképernyőn is láthattunk ettől eltérő képeket is. Kamerát is használtak, amely néha a színészek mozgását és arcmimikáját nagyította fel nekünk a háttérben. Ez különleges hatást kelt, hiába gondolnánk, hogy ennyire kis térben felesleges.
Izsák Lili tervező a két színész azonosságát azzal erősítette meg, hogy mindkettőre ugyanolyan semleges benyomást keltő ruhát adott, amely azért nem mosta össze a két szereplő, Nagy Zsolt és Ficza István alkata közti különbségeket sem.
Hallgattuk a monológokat, amelyeket a rendező a lehetőségekhez képest valóban változatossá tudott tenni azáltal, hogy mindkét színészt használta, és a játékuk összhangja némileg javította a közérzetünket, kompenzálva az elhangzott anekdotákban rejlő borzalmakat, illetve a kivetített képek hatását.
Az előadást feltétlenül azoknak kell megnéznie, akik szerették a könyvet, vagy ha nem ismerték, kíváncsiak egy haditudósító szélsőséges élményeire, és persze azoknak, akiket az előadás létrehozóinak pályája érdekel. A két színészt valóban jó nézni most is, van rá nyolcvan percünk - rajongói bázisuk számára ez ha nem is a lélek legszebb éjszakája lesz, de feltétlenül nagy élmény.
Ps. A Molmik Photography facebook oldaláról származnak a fotók, ahol továbbiak is megtalálhatóak.
