Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

011Alkcsop. (3) Ábel Stella (2) Ács Eszter (2) Ács Norbert (2) Aczél András (19) Ádám almái (2) Adorjáni Bálint (10) Adrian Eröd (6) Ady-Petőfi est (2) Ágh Márton (2) Ágoston Katalin (4) Ágoston László (5) Ágoston Péter (6) Agota Kristof (2) Aida (2) Ajánló (742) Akadémiai Kórustársaság (5) Alekszej Markov (2) Alexandru Agache (3) Alexis Lathman (2) Alföldi (67) Almási-Tóth András (40) Almási Éva (3) Álmosd Phaedra (2) Altorjay Tamás (3) Ambrogio Maestri (3) Ambrus Ákos (6) Ambrus Mária (25) Ambrus Orsolya (2) Amphitryon (4) Anatolij Fokanov (3) Andrássy Máté (6) Andrei Serban (2) Andrusko Marcella (6) Anette Dasch (2) Angelica nővér (2) Anger Ferenc (10) Anger Zsolt (2) Anja Kampe (7) Anna Netrebko (2) Ann Silberberg (3) Antal Csaba (3) Antal Mátyás (2) Antóci Dorottya (2) Anyegin (11) Apáti Bence (6) Apró Ernő (2) Arabella (5) Aracs Eszter (2) Aranytíz (3) Ari-Nagy Barbara (5) Ariadné Naxosban (2) Árkosi Árpád (3) Armel Operafesztivál (6) Árva Nóra (3) Ascher Tamás (19) Átrium (38) Az istenek alkonya (2) Az ördög (2) A bajnok (2) A bolygó hollandi (6) A denevér (2) A Gézagyerek (2) A hugenották (2) A köpeny (2) A nagy füzet (2) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A pasi a szomszéd sír mellől (2) A puritánok (2) A Rajna kincse (8) A sevillai borbély (5) A sütemények királynője (2) A tavasz ébredése (2) A telefon (3) A tenor (2) A trubadúr (6) A vágy villamosa (3) A vámpír (2) A velencei kalmár (3) A vihar (3) A walkür (4) B32 Kultúrtér (2) Bábszínház (12) Bach (3) Bach Kata (8) Bagossy László (14) Bagossy Levente (12) Bagó Bertalan (2) Bajári Levente (2) Bajcsay Mária (3) Bajomi Nagy György (2) Bajor Lili (6) Bakáts Feszt (2) Baki Dániel (7) Bakonyi Anikó (7) Bakonyi Marcell (17) Bakos Anikó (3) Bakos Kornélia (11) Bakó Antal (6) Baksa Imre (10) Balatoni Éva (20) Balázsovits Edit (5) Balázs Andrea (14) Balázs Juli (3) Balázs Péter (2) Balázs Zoltán (3) Balczó Péter (29) Balga Gabriella (25) Balikó Tamás (7) Bálint András (12) Ballabás Aliz (2) Balla Sándor (2) Ballér Bianka Gréta (9) Balogh Eszter (12) Balsai Móni (13) Bandi András Zsolt (2) Bándi János (2) Bánfalvi Eszter (7) Bánki Gergő (6) Bánki Róza (2) Bánk bán (3) Bánovits Vivienne (2) Bányai Kelemen Barna (6) Bányavakság (2) Bányavirág (4) Bán Bálint (14) Bán János (13) Bárány Péter (7) Baráth Emőke (19) Bárdi Gergő (2) Bárdosi Ibolya (3) Bárnai Péter (6) Barna Lilla (2) Barna Zsombor (2) Baronits Gábor (5) Bartal László (5) Bartók Emlékház (3) Básti Juli (5) Bátki Fazekas Zoltán (22) Bátori Éva (8) Bazsinka Zsuzsanna (3) Beeri Benjámin (2) Beéri Benjámin (2) Bella Máté (2) Belvárosi Színház (39) Benedek Mari (38) Benedek Miklós (8) Benkó Bence (14) Beöthy-Kiss László (17) Bercsényi Péter (9) Berczelly István (2) Bérczes László (4) Bereczki Zoltán (5) Béres Attila (6) Béres Ilona (2) Béres Miklós (2) Bernstein (2) Bethlen téri színház (4) Bezerédi Zoltán (13) BFZ (10) Birgit Remmert (2) Bíró Kriszta (10) Blaskó Borbála (4) Blaskó Péter (4) Blazsó Domonkos (10) BMC (4) Bocsárdi László (3) Bódi Mariann (4) Bodnár Erika (12) Bodoky Márk (4) Bödök Zsigmond (3) Bodor Johanna (7) Bodó Viktor (3) Bodrogi Gyula (4) Bogányi Tibor (6) Bohémélet (5) Bohémélet 2.0 (2) Böhm György (2) Bohoczki Sára (8) Böjte Sándor (2) Bojtos Luca (2) Boncsér Gergely (34) Borbás Gabi (3) Borbély Alexandra (18) Börcsök Enikő (22) Bordás Barbara (3) Borgula András (2) Bori Réka (2) Borka Ákos (9) Böröndi Bence (8) Boross Csilla (2) Boros Anna (12) Boros Ildikó (2) Borsányi Dániel (12) Borsi-Balogh Máté (5) Botos Éva (7) Bozó Andrea (13) Bozsik Yvette (5) Bo Skovhus (3) Brand (2) Brasch Bence (3) Brassói-Jőrös Andrea (2) Brecht (3) Bregyán Péter (4) Bretz Gábor (67) Brickner Szabolcs (8) Bruno Taddia (2) BTF (2) Bucsi Annamária (18) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (14) Budai Lívia (3) Budaörs (8) Budapesti Kamaraszínház (3) Budapesti Vonósok (4) Bujdosó Nóra (2) Busa Gabriella (5) Busa Tamás (13) Bűvös vadász (4) Búza Tímea (3) Cantemus kórus (8) Carmen (6) Cecília Lloyd (3) Celeng Mária (6) Centrál Színház (17) Chován Gábor (7) Christian Badea (3) Christian Franz (10) Ciróka Bábszínház (9) Concerto Budapest (5) Cosí fan tutte (14) Crespo Rodrigo (5) Csákányi Eszter (17) Csáki Rita (3) Csákovics Lajos (3) Csankó Zoltán (5) Csányi Sándor (6) Csapó Attila (2) Csapó József (10) Csarnóy Zsuzsanna (2) Cseh Antal (32) Cseh Judit (3) Cseh Renátó (3) Cselényi Nóra (4) Csémy Balázs (7) Cserhalmi Ferenc (15) Cserje Zsuzsa (2) Cserna Antal (3) Cserna Ildikó (4) Cservenák Vilmos (2) Cser Ádám (18) Cser Ágoston (3) Cser Krisztián (179) Cser Miklós (2) Cser Péter (2) Csiby Gergely (2) Csiki Gábor (17) Csillagóra (2) Csizmadia Tibor (6) Csóka Anita (2) Csoma Judit (6) Csomós Mari (12) Csongor és Tünde (3) Csonka András (3) Csuja Imre (24) Cyber Cyrano (2) Czakó Julianna (6) Czegő Teréz (2) Czeizel Gábor (6) Cziegler Balázs (20) Czupi Dániel (2) Czvikker Lilla (2) Dancsecs Ildikó (3) Daniel Brenna (2) Danis Lídia (6) Dani Dávid (4) Dankó István (16) Danton halála (2) Danyi Judit (2) Dányi Krisztián (4) Daragó Zoltán (8) Dargay Marcell (2) Darvasi Áron (2) Darvas Ferenc (2) Deák Tamás (2) Debrecen (5) Debreczeny Csaba (16) Decsi András (4) Deés Enikő (2) Dékány Barnabás (3) Dékán Jenő (6) Dénes István (6) Dénes Viktor (6) Dengyel Iván (2) Denk Viktória (2) Deres Péter (4) Derzsi János (3) Dér Zsolt (12) Dés László (2) Dévai Balázs (2) Devich Botond (2) Dézsy Szabó Gábor (3) Dicső Dániel (6) Dino Benjámin (2) Dinyés Dániel (32) Dióssi Gábor (3) Dobák Attila (3) Dobák Lívia (2) Dobi-Kiss Veronika (3) Dobra Mara (2) Dobrotka Szilvia (6) Dolhai Attila (4) Domokos László (2) Domokos Zsolt (14) Dömötör András (14) Dömötör Tamás (3) Don Carlos (5) Don Giovanni (21) Don Juan (2) Dóra Béla (9) Ducza Nóra (17) Dumaszínház (5) Éder Vera (2) Eger (3) Egils Silins (5) Egri Kati (7) Egri Márta (5) Egri Sándor (22) Egyed Apollónia (3) Egyed Attila (3) Eke Angéla (7) Elektra (2) Elek Ferenc (18) Élettörténetek.hu (3) Elisabet Strid (2) Ember Márk (3) Énekes-portrék (32) Enyedi Éva (6) Enyvvári Péter (11) Eötvös Péter (7) Eperjes Károly (3) Epres Attila (14) Erdélyi Adrienn (2) Erdélyi Dániel (2) Erdélyi Tímea (2) Erdős Attila (15) Erdős Róbert (3) Eric Halfvarson (3) Erkel Színház (127) Ertl Zsombor (2) Erwin Schrott (5) Estefania Aviles Fernandez (3) Eszenyi Enikő (11) European Opera Days (4) Évadértékelés (16) Evelyn Herlitzius (3) Fábián Gábor (3) Fábián Péter (13) Fabók Mariann (7) Falstaff (2) Fándly Csaba (3) Fandl Ferenc (5) Faragó Zsuzsa (2) Farkasréti Mária (33) Farkas András (2) Farkas Dénes (3) Farkas Gábor (2) Farkas Ignác (2) Farkas Judit (2) Farkas Sándor (2) Fátrai János (4) Faust (5) Feczesin Kristóf (8) Fédra fitnessz (2) Fehér András (5) Fehér Balázs Benő (13) Fehér László (13) Fehér Tibor (2) Fekete Ádám (10) Fekete Anna (5) Fekete Attila (41) Fekete Ernő (20) Fekete Györgyi (2) Fekete Gyula (2) Fekete Mari (3) Ferruccio Furlanetto (2) Fesztbaum Béla (6) Fesztiválzenekar (2) Ficza István (19) Ficzere Béla (8) Figaro 2.0 (51) Figaro házassága (72) Figeczky Bence (7) Fige Attila (2) Fila Balázs (3) Fillár István (6) Fischer Ádám (15) Fischer Iván (9) Fodor Annamária (5) Fodor Beatrix (47) Fodor Bernadett (14) Fodor Gabriella (19) Fodor Tamás (20) Főglein Fruzsina (6) Földeáki Nóra (6) Földes Eszter (4) Földes Imre (2) Földes Tamás (3) Földvári Péter (2) Forgách András (6) Forgács Péter (5) Formán Bálint (4) Forte (3) Forte társulat (3) Francesco Demuro (3) Francesco Lanzillotta (2) Francesco Pio Galasso (2) Frankó Tünde (7) Friedenthal Zoltán (13) Fried Péter (7) FÜGE (27) Fülep Máté (8) Fullajtár Andrea (17) Fülöp József (4) Fürjes Anna (2) Für Anikó (13) Futótűz (2) Füzér Anni (11) G.Erdélyi Hermina (2) Gaál Csaba (16) Gaál Dániel (3) Gábor Géza (69) Gábor Sára (3) Gábor Sylvie (9) Galambos Péter (12) Gálffi László (20) Galgóczy Judit (7) Gálvölgyi János (3) Gál Erika (36) Gál Gabi (7) Gárday Gábor (3) Gáspár Ildikó (7) Gáspár Sándor (6) Gáspár Tibor (8) Gavodi Zoltán (5) Gazsó György (14) Geiger Lajos (41) Gelányi Imre (2) Gelsi Zoltán (2) Gémes Antos (4) Gémes Dóra (2) Gémes Katalin (4) Georgita Máté Dezső (5) Geréb Zsófia (4) Gergye Krisztián (7) Gerhard Siegel (7) Gerlits Réka (3) Gerlóczi Judit (2) Gianluca Margheri (3) Gianni Schicchi (2) Gilicze Márta (2) Giliga Ilka (2) Gimesi Dóra (2) Góczán Judit (2) Gödöllő (4) Godot-ra várva (2) Gólem Színház (3) Göncz Renáta (2) Gördülő opera (4) Görög László (4) Gothár Péter (10) Göttinger Pál (31) Gradsach Zoltán (16) Gregor József (2) Grisnik Petra (5) Grúzia (10) Gryllus Samu (2) Gubás Gabi (6) Gubik Petra (4) Gudrun Pelker (2) Guelmino Sándor (2) Gula Péter (4) Gulyás Bence (2) Gulyás Dénes (6) Gunyong Na (2) Gyabronka József (10) Gyöngyösi Levente (6) Gyöngyösi Zoltán (4) Gyöngy Zsuzsa (5) Győr (2) Györgyi Anna (6) Gyüdi Sándor (2) Gyulai Zékány István (5) Gyulay Eszter (9) Hábetler András (79) Hagar Sharvit (2) Haja Zsolt (30) Hajduk Károly (8) Hajdu András (5) Hajdu Péter István (2) Hajdu Szabolcs (4) Hajdu Tibor (10) Hajmási Dávid (2) Hajnal János (2) Hajnóczy Júlia (12) Hajós Zsuzsa (2) Hajzer Nikolett (6) Halász Péter (18) Hamlet (6) Hámori Gabriella (4) Hámori Máté (2) Hámori Szabolcs (4) Hamupipőke (2) Hamvai Kornél (8) Hanczár György (2) Hannus Zoltán (4) Hargitai Iván (2) Haris Nadin (5) Harlekin Bábszínház (2) Három nővér (2) Harsányi Attila (5) Harsányi Sulyom László (2) Hartai Petra (3) Hartmut Welker (4) Háry János (3) Hátsó Kapu (4) Hatszín Teátrum (4) Haumann Péter (4) Havár-Ferenczy Anna Vivien (2) Hay Anna (4) Háy János (7) Hector Lopez Mendoza (2) Hegedűs D. Géza (18) Hegymegi Máté (8) Heiter Melinda (18) Héja Domonkos (3) Herczegh Péter (2) Herczeg Ferenc (4) Herczeg Tamás (4) Herczenik Anna (15) Herman Anett (2) Herman Flóra (2) Hernádi Judit (9) Hevér Gábor (8) Hevesi László (7) Hirtling István (8) Hoffer Károly (2) Hojsza Henrietta (3) Holecskó Orsolya (2) Hollerung Gábor (16) Hollósi Frigyes (4) Holt lelkek (2) Homonnai Katalin (8) Homonnay Zsolt (4) Honti György (8) Honvéd Férfikar (6) HOPPArt (6) Horesnyi Balázs (11) Horgas Ádám (4) Horgas Péter (9) Horkay Barnabás (11) Horti Lilla (9) Horváth Alexandra (3) Horváth Barbara (2) Horváth Csaba (17) Horváth Csenge (2) Horváth Gábor (3) Horváth Illés (5) Horváth István (33) Horváth Jenny (6) Horváth Lajos Ottó (6) Horváth Márk (3) Horváth Szabolcs (14) Horváth Virgil (3) Horváth Zsuzsa (3) Humorfesztivál (3) Hunyadi László (10) Hunyadi Máté (4) Hunyadkürti György (4) Huszárik Kata (2) Huzella Júlia (2) I. Erzsébet (3) Ignjatovic Kristina (2) III. Richárd (2) Illatszertár (6) Ilyés Róbert (7) Imai Ayane (4) Imre Krisztián Márk (2) Inoka Péter (3) Iphigeneia Auliszban (2) Iréne Theorin (5) Irlanda Gergely (5) István a király (4) Ivanics Tamás (5) Izsák Lili (17) Jakab Ildikó (2) James Rutherford (4) Jancsó Dóra (3) Janklovics Péter (2) Jankovics Péter (9) János-passió (2) Janza Kata (2) Járó Zsuzsa (7) Jaskó Bálint (2) Játékszín (5) Játék a kastélyban (2) Jeffrey Thompson (5) Jéger Zsombor (9) Jekl László (7) Jeli Luca (6) Jógyerekek képeskönyve (3) Johann Reuter (2) Jordán Adél (16) Jordán Tamás (14) Józan László (4) Józsa Bettina (4) Józsa Imre (2) Juhász Katalin (8) Juhász Nóra (3) Juhász Réka (3) Jurányi (50) Jürgen Linn (2) Jürgen Sacher (5) Juronics Tamás (2) k2 színház (14) Kádas József (8) Kadlót Zsófia (2) Káel Csaba (6) Kákonyi Árpád (15) Kalafszky Adriána (2) Káldi Kiss András (20) Kálid Artúr (6) Káli Gábor (2) Kálmándi Mihály (18) Kálmándy Mihály (16) Kálmán Eszter (15) Kálmán László (9) Kálmán Péter (25) Kalmár Zsuzsa (3) Kálnay Zsófia (34) Kalocsai Zsuzsa (5) Kamen Chanev (2) Kamp Salamon (2) Kamra (29) Kaposvár (7) Kardos Róbert (8) Karinthy Frigyes (2) Karinthy Márton (14) Karinthy Színház (33) Karnyóné (2) Károlyi Katalin (2) Károlyi Krisztián (2) Kárpáti Enikő (2) Kárpáti Pál (7) Kárpáti Péter (3) Karsai István (2) Kassai László (2) Kaszás Gergő (15) Katona (78) Katona László (11) Kautzky-Dallos Máté (3) KÁVA (2) Kean (2) Kecskemét (10) Kedvek Richárd (3) Kékszakállú (34) Kelemen Dániel (9) Kelemen József (8) Kelemen Zoltán (15) Keller András (4) Kémiai Diákolimpia (13) Kendi Ludovik (3) Kerekasztal Színház (2) Kerekes Éva (16) Kerekes József (6) Kerekes Viktória (7) Kerékgyártó István (7) Kerengők (2) Kerényi Miklós Máté (3) Keresztény Tamás (3) Keresztes Tamás (20) Kéringer László (3) Kéri Kitty (3) Kerkay Rita (2) Kern András (8) KERO (2) Kertesi Ingrid (8) Kesselyák Gergely (10) Keszég László (2) Keszei Bori (36) Khell Csörsz (8) Khell Zsolt (12) Király Attila (6) Király Dániel (9) Kissjudit Anna (4) Kiss András (29) Kiss Andrea (7) Kiss Attila (2) Kiss B. Attila (5) Kiss Csaba (5) Kiss Diána (7) Kiss Diána Magdolna (4) Kiss Ernő (2) Kiss Eszter (7) Kiss Judit Anna (3) Kiss Julcsi (5) Kiss Mari (3) Kiss Márton (2) Kiss Péter (19) Kiss Tivadar (16) Klein Ottokár (3) Klem Viktor (4) Kóbor Tamás (6) Kocsár Balázs (15) Kocsis Dénes (4) Kocsis Gergely (18) Kocsis Pál (4) Kocsis Zoltán (4) Kodály Központ (4) Köd utánam (2) Kókai Tünde (8) Kokics Péter (5) Koleszár Bazil Péter (3) Köles Ferenc (3) Kolibri Pince (4) Kolibri Színház (15) Koller Krisztián (5) Kolonits Klára (62) Kolozsvár (4) Koltai M.Gábor (2) Koltai Tamás (2) Koltai Vivien (2) Komáromi Márton (4) Komlósi Ildikó (28) Komódi Judit (2) Konfár Erik (8) Kónya Krisztina (2) Köpeczi Sándor (2) Koroknai Sándor (4) Kőrösi András (12) Kőszegi Ákos (3) Kőszegi Mária (2) Köteles Géza (21) Kotormán Ábel (4) Kovácsházi István (17) Kovács Adrián (5) Kovács Ágnes (4) Kovács Andrea (3) Kovács Annamária (5) Kovács D. Dániel (8) Kovács Dániel (4) Kovács Domokos (5) Kovács István (43) Kovács János (15) Kovács Krisztián (13) Kovács Krisztina (5) Kovács Lehel (14) Kovács Márton (11) Kovács Máté (2) Kovács Patrícia (8) Kovács Péter (4) Kovács Petra Eszter (2) Kovács Tamás (11) Kovács Vanda (4) Kovács Yvette Alida (7) Kovács Zsolt (3) Kovalik (26) Kőváry Katalin (4) Kováts Adél (18) Kováts Kolos (7) Közellenség (2) Kricsár Kamill (3) Kristán Attila (7) Kristofori Ferenc (9) Kriszta Kinga (7) Krisztik Csaba (8) Krucsó Júlia (3) Kukk Zsófi (2) Kulcsár Noémi (2) Kulka János (19) Kuna Károly (3) Kuna Kata (4) Kun Ágnes Anna (19) Kurázsi mama (2) Kurely László (4) Kurta Niké (13) Kurt Rydl (3) Kuthy Ágnes (2) Kútvölgyi Erzsébet (4) Lábán Katalin (3) Laboda Kornél (5) Lábodi Ádám (4) Laborfalvi Soós Béla (2) Lackfi János (5) Ladányi Andrea (9) Ladányi Júlia (5) Lakatos Márk (2) Lammermoori Lucia (2) Lapis Erika (2) László Boldizsár (17) László Lili (10) László Zsolt (24) Lauri Vasar (3) Lázár Balázs (3) Lázár Kati (10) Lazók Mátyás (2) Leánder és Lenszirom (3) Lénárdt Laura (3) Lendváczky Zoltán (2) Léner András (4) Lengyel Ferenc (9) Lesták Bedő Eszter (2) Lestyán Attila (13) Létay Kiss Gabriella (33) Liliomfi (5) Lisztopád Krisztina (3) Lőkös Ildikó (3) Lőrinczy Attila (3) Lőrinc Katalin (2) Losonczi Kata (2) Lovas Dániel (6) Lovas Emília (2) Lovas Rozi (20) Lúdas Matyi (2) Lukács Anita (2) Lukács Dániel (2) Lukács Gyöngyi (3) Lukács Sándor (4) Lukáts Andor (7) Lukrécia meggyalázása (3) Lusine Sahakyan (8) M.Tóth Géza (11) Macbeth (2) Mácsai Pál (19) Macskajáték (3) Madách Színház (3) Madák Zsuzsanna (2) Magács László (4) Magassy Júlia (2) Magyar Attila (3) Magyar Színház (12) Máhr Ági (4) Majsai-Nyilas Tünde (3) Makranczi Zalán (20) Maladype (6) MaNNa (3) Manuela Uhl (2) Marcus Jupither (4) Marczibányi Tér (23) Marczibányi tér (2) Márfi Márk (2) Margitai Ági (7) Margitszigeti Szabadtéri Színpad (5) Mario és a varázsló (8) Marjai Virág (3) Markovics Erika (10) Markó Róbert (2) Márkus Luca (2) Márkus Sándor (2) Marosvásárhely (3) Maróti Attila (3) Martinkovics Máté (7) Martinovics Dorina (9) Martin Márta (11) Martin McDonagh (2) Martin Winkler (2) Márton András (5) Márton B. András (3) Marton László (6) Marton Róbert (7) Máté Gábor (20) Máté passió (5) Máthé Zsolt (24) Mátravölgyi Ákos (3) Mátray László (2) Matthew Shaw (3) Matti Salminen (2) Mátyássy Bence (6) Mátyássy Kála Cecília (2) Mátyás templom (2) Matyó Márió (2) Maurice Lenhard (2) Medveczky Ádám (2) Medveczky Balázs (3) Mefistofele (5) Meggyeskert (2) Megyeri Zoltán (4) Megyesi Schwartz Lúcia (14) Megyesi Zoltán (80) Méhes László (3) Meláth Andrea (18) Menczel Róbert (4) Menszátor Hérész Attila (2) Mentes Júlia (3) Mentőcsónak (5) Mertz Tibor (3) Mesebolt (4) Messaudi Emina (4) Messiás (3) Mester Viktória (32) Mészáros András (2) Mészáros Béla (17) Mészáros Blanka (14) Mészáros Martin (3) Mészáros Máté (13) Mészáros Péter (2) Mészáros Piroska (3) Mészáros Sára (5) Mészáros Tamás (4) Mészöly Anna (9) MET (2) mezeinezo.blog.hu (3) Mezei Gábor Péter (2) Michac Gábor (2) Michael Kupfer-Radeczky (2) Michael Schulz (2) Michal Docekal (2) Mihályfi Balázs (5) Mihályi Győző (3) Mihály Csaba (2) Mikecz Kornél (7) Mikes Anna (2) Miklósa Erika (7) Mikola Gergő (4) Mikó Csaba (2) Miksch Adrienn (28) Milano (2) Miskolc (33) Mitilineou Cleo (2) Móga Piroska (2) Mohácsi István (3) Mohácsi János (25) Mohai Tamás (5) Moldvai Kiss Andrea (4) Molnár Ágnes (16) Molnár Anna (11) Molnár Csaba (3) Molnár Erika (2) Molnár Gábor Nóra (2) Molnár Gusztáv (11) Molnár Levente (17) Molnár Piroska (24) Molnár Tímea (2) Molnár Zsolt (3) Moltopera (4) MOM (2) Monori Lili (4) Morcsányi Géza (5) Móré Gabriella (2) Mórocz Adrienn (2) Mozart (3) Mózes András (5) Mozsár Műhely (4) MR Szimfonikusok (2) Mucsi Zoltán (18) Mukk József (7) Mult István (2) Mundruczó Kornél (4) MüPa (37) Müpa (41) Murányi Márta (8) Murányi Tünde (5) Művház (2) MU Színház (3) Nádasdy Ádám (2) Nádasdy András (6) Nádasy Erika (3) Nadia Cerchez (2) Nadine Duffaut (3) Nagy-Bakonyi Boglárka (2) Nagyhegyesi Zoltán (2) Nagypál Gábor (19) Nagy Dániel Viktor (12) Nagy Ervin (15) Nagy Fruzsina (5) Nagy Katica (6) Nagy Mari (13) Nagy Márk (5) Nagy Norbert (7) Nagy Péter (2) Nagy Péter István (4) Nagy Petra (2) Nagy Viktor (5) Nagy Viktória (2) Nagy Zoltán (5) Nagy Zsófia (3) Nagy Zsolt (24) Najbauer Lóránt (7) Nánási Helga (2) Napi ajánló (179) Nehéz (2) Némedi Árpád (6) Némedi Csaba (2) Nemes-Horváth Orsolya (2) Németh Ákos (2) Németh Anikó (5) Németh Gábor (4) Németh Ilona (2) Németh Judit (18) Németh Kristóf (2) Németh Pál (2) Nemzeti (65) Nemzeti Énekkar (8) Nemzeti Filharmonikus Zenekar (2) Nemzeti TÁP Színház (2) Nézőművészeti Kft (13) Norma (2) Novák Eszter (7) Novák János (4) Novák Péter (3) Novkov Máté (7) Nyakó Júlia (9) Nyári Oszkár (2) Nyári Zoltán (25) Nyíregyháza (2) Nyirkó Krisztina (3) Oberfrank Pál (6) Oberfrank Péter (7) Óbudai Danubia Zenekar (4) Óbudai Társaskör (7) Ódor Botond (4) Ódor Kristóf (5) Ódry Színpad (55) Ókovács Szilveszter (5) Ökrös Csaba (2) Oláh Zoltán (2) Olasz nő Algírban (2) Olasz Renátó (7) Oliver von Dohnányi (2) Oliver Zwarg (2) Olt Tamás (2) Ondraschek Péter (3) Ónodi Eszter (11) Opera (323) opera (2) Operabeavató (12) Operaház (2) Operakaland (41) Operamacera (2) OpeRaport (2) Operaport (2) Operavizsga (4) Operavizsga-fesztivál (4) Operettszínház (16) Ördög Tamás (2) Orendt Gyula (2) Orfeo Zenekar (11) Örkény István (7) Örkény Kert (2) Örkény Színház (51) Orlai Tibor (56) Orosz Ákos (7) Orosz Klaudia (2) Orosz Róbert (2) Orth Péter (4) Oskar Hillebrandt (2) Osváth Judit (5) Oszvald Marika (4) Othello (2) Ötvös András (12) Őze Áron (19) Ozsgyáni Mihály (3) Paczolay Béla (4) Páder Petra (5) Paizs Miklós (6) Pajor Patrícia (2) Palerdi András (32) Pálfi Ervin (2) Pálfi Katalin (2) Pallagi Melitta (6) Pallag Márton (11) Pallai Mara (2) Pallós Nelli (3) Pálmai Anna (22) Pálos Hanna (17) Pálya Pompónia (9) Pál András (22) Pál Tamás (4) Pannon Filharmonikusok (5) Papadimitriu Athina (2) Papp Endre (7) Papp János (2) Papp Zoltán (2) Parasztbecsület (3) Parasztopera (9) Parázsfuvolácska (6) Parsifal (5) Parti Nagy Lajos (5) Parti Nóra (6) Pass Andrea (2) Pasztircsák Polina (24) Pásztor Pál (2) Pataki Adorján (3) Pataki Bence (20) Pataki Potyók Dániel (4) Pataki Szilvia (2) Pater Sparrow (2) Patkós Márton (7) Pattantyus Dóra (4) Pavol Remenár (7) Pécs (8) Peer Gynt (4) Peller Károly (4) Pelsőczy Réka (32) Perczel Enikő (2) Perencz Béla (2) Pesti Színház (10) Péterfy Bori (2) Péter Kata (2) Peter Mattei (2) Peter Mikulas (2) Peter Seiffert (2) Pethő Gergő (2) Pető Kata (13) Petra Lang (2) Petrik Andrea (13) Philippe de Chalendar (2) Philipp György (7) Philoktétész (2) Piaf (2) Pignitzky Ádám (2) Pilinyi Márta (3) Pillantás a hídról (2) Pinceszínház (9) Pinchas Steinberg (2) Pindroch Csaba (11) Pintér Ágnes (6) Pintér Béla (23) Pintér Dömötör (11) Piti Emőke (12) Pogány Judit (15) Pokorny Lia (10) Polgár Csaba (20) Polgár Etelka (2) Pomádé király (8) Popova Aleszja (3) Poppea megkoronázása (2) Porogi Ádám (12) Pozsony (3) Prága (2) Pregitzer Fruzsina (2) Presznyakov-testvérek (2) Primavera (2) Prohászka Fanni (7) Pro Musica (2) Purcell Kórus (12) Puskás Tamás (12) Quitt László (3) Rábavölgyi Tamás (2) Rába Roland (10) Rab Gyula (7) Rácz Illés (2) Rácz István (16) Rácz József (2) Rácz Rita (21) Rada Bálint (7) Radnai Annamária (8) Radnai Márk (5) Radnay Csilla (6) Radnóti Színház (32) Rainer-Micsinyei Nóra (3) Rajkai Zoltán (10) Rálik Szilvia (16) Rátkai Erzsébet (2) Rátóti Zoltán (6) Rázga Miklós (2) Reider Péter (2) Remete Krisztina (6) Requiem (6) Rétfalvi Tamás (6) Réthly Attila (4) Réti Adrienn (2) Rettentő görög vitéz (2) Reviczky Gábor (2) Rezes Judit (14) Rezsnyák Róbert (13) Riccardo Frizza (2) Rigoletto (5) Ring (13) Róbert Gábor (3) Rómeó és Júlia (3) Rőser Orsolya Hajnalka (24) Rosmersholm (2) Rost Andrea (11) Roszik Hella (4) Rózsalovag (2) Rózsavölgyi Szalon (54) Rózsa István (2) Rózsa Krisztián (8) Rozsos István (4) RS9 (9) Rudolf Péter (2) Rudolf Szonja (2) Rujder Vivien (19) Rükverc (7) Rúni Brattaberg (2) Ruszalka (3) Ruszina Szabolcs (3) Rusznák András (11) Rusznyák Gábor (5) Ruszó Alexandra (6) Sáfár Orsolya (22) Sághy Tamás (2) Salat Lehel (2) Salome (3) Sándor Anna (2) Sándor Árpád (2) Sándor Csaba (22) Sántha Borcsa (2) Sanyi és Aranka Színház (3) Sárközi-Nagy Ilona (2) Sárközi Xénia (3) Sárosdi Lilla (2) Scallabouche (2) Schaffer Judit (2) Schell Judit (8) Scherer Péter (15) Schilling Árpád (3) Schlanger András (3) Schmied Zoltán (3) Schneider Zoltán (19) Schnell Ádám (6) Schöck Atala (34) Schruff Milán (8) Sebastian Hannak (2) Sebestyén Aba (7) Sebestyén Csaba (2) Sebestyén Miklós (17) Sedró Áron (2) Selmeczi György (7) Senza sangue (3) Sepsiszentgyörgy (2) Seress Zoltán (2) Seres Ildikó (4) Shirley Valentine (2) Siegfried (3) Simkó Katalin (9) Simonfi Adrienn (2) Simon Kornél (6) Simon Krisztina (19) Simon Zoltán (2) Sinkó László (4) Sipos György (7) Sipos Imre (4) Sipos Katalin (2) Sipos Marianna (2) Sipos Vera (3) Sirály (6) Sodró Eliza (8) Somhegyi György (2) Somogyi Szilárd (2) Soós Attila (2) Soós Péter (2) Söptei Andrea (13) Sötét galamb (2) Spiegel Anna (2) Spiegl Anna (2) Spilák Lajos (7) Spinoza (13) Spiritiszták (2) Spiró György (4) Spolarics Andrea (13) Stefanovics Angéla (10) Stohl András (23) Stork Natasa (4) Strauss (2) Strausz Kálmán (6) Stúdió K (11) Sufni (8) Súgó (55) Sümegi Eszter (17) Sütő András (8) Szabadka (5) Szabó-Székely Ármin (4) Szabóki Tünde (25) Szabó Borbála (5) Szabó Dénes (2) Szabó Erika (9) Szabó Éva (3) Szabó Győző (4) Szabó Irén (4) Szabó Kimmel Tamás (12) Szabó Máté (34) Szabó P. Szilveszter (6) Szabó Sebestyén László (3) Szabó Soma (2) Szabó Zoltán (2) Szacsvay László (15) Szakács Ferenc (3) Szakács Györgyi (12) Szakács Ildikó (8) Szakértők (3) Szalay Bence (4) Szalay Marianna (2) Szalma Tamás (2) Szalontay Tünde (12) Szamosi Donáth (3) Szamosi Zsófia (14) Szandtner Anna (14) Szanitter Dávid (7) Szántó Andrea (11) Szántó Balázs (7) Szappanos Tibor (23) Szarvas József (2) Szathmáry Judit (7) Szatmári György (6) Szatory Dávid (5) Szávai Viktória (6) Szeged (8) Szegedi Benjámin (2) Szegedi Csaba (23) Szegedi Dezső (7) Szegezdi Róbert (2) Székely B. Miklós (4) Székely Csaba (5) Székely Kriszta (16) Székely László (4) Székesfehérvár (6) Széles László (4) Széles Tamás (5) Széll Cecília (2) Széll Horváth Lajos (2) Szemán Béla (2) Szemenyei János (10) Szemerédy Károly (7) Szemere Zita (37) Szendrényi Éva (7) Szendy Szilvi (2) Szenteczki Zita (4) Szentendre (3) Szentivánéji álom (2) Széplaky Géza (3) Szerekován János (23) Szerelem (3) Szerelmi bájital (2) Szervét Tibor (9) SZFE (20) Szigeti Karina (4) Szigetvári Dávid (10) Szikora János (9) Szikszai Rémusz (14) Szilágyi Ágota (4) Szilágyi Bálint (4) Szilágyi Csenge (9) Szilágyi János (2) Szilágyi Tibor (2) Szinetár Miklós (8) Színházcsinálók (2) Színház Pont (2) Szirbik Bernadett (3) Szirtes Ági (17) Szirtes Balázs (5) Szirtes Gábor (5) Szirtes Tamás (3) Szívós Károly (3) Szkéné (46) Szlávik István (6) Szlávik Júlia (3) Szőcs Artúr (2) Szőcs Artur (2) Szokol Judit (3) Szokos Augustin (4) Szöktetés a szerájból (3) Szolnok (3) Szolnoki Apollónia (14) Szombathely (7) Szombathy Gyula (4) Szörényi Júlia (4) Szputnyik (6) Sztarenki Dóra (8) Sztarenki Pál (6) Szűcs Attila (2) Szűcs Nelli (4) Szűcs Péter Pál (6) Szüle Tamás (14) Szutrély Katalin (4) Szvétek László (32) Takács Géza (5) Takács Kati (7) Takács Nóra Diána (19) Takátsy Péter (12) Tallér Zsófia (4) Tallián Mariann (2) Tamási Zoltán (16) Tankó Erika (4) Tannhauser (3) Tarjányi Tamás (8) Tarnóczi Jakab (6) Tárnoki Márk (3) Tárnok Marica (3) Tarpai Viktória (2) Tartuffe (2) Tasnádi Bence (20) Tatabánya (5) Tatai Nóra (3) Telekes Péter (3) Telki Nagy Krisztián (2) Temesi Mária (3) Temesvár (2) Ténai Petra (2) Tengely Gábor (5) Tenki Réka (12) Teremtés (2) Térey János (3) Terhes Sándor (6) Terminal Workhouse (3) Tetiana Zhuravel (3) Thália (78) Thelma és Louise (3) Theodora Raftis (3) Thuróczy Szabolcs (17) Tihanyi Ákos (2) Tihanyi Ildikó (8) Tímár Éva (3) Tíz emelet boldogság (2) Tomasz Konieczny (4) Tompos Kátya (8) Tordai Hajnal (4) Tordai Teri (2) Tordy Géza (3) Töreky Katalin (6) Töreky Zsuzsa (2) Törőcsik Franciska (5) Törőcsik Mari (5) Török-Illyés Orsolya (3) Török Ágnes (3) Török Tamara (13) Toronykőy Attila (10) Tosca (3) Tóték (3) Tóth Anita (6) Tóth Auguszta (3) Tóth Eszter (6) Tóth Ildikó (5) Tóth János (2) Tóth Jocó (6) Tóth József (5) Tóth Károly (2) Tóth Krisztina (2) Tóth László (3) Tóth Mátyás (2) Tóth Péter (2) Tóth Zoltán (7) Tötös Roland (2) Trafó (9) Traviata (2) Trill Zsolt (12) Trokán Anna (3) Trokán Nóra (15) Trokán Péter (2) Turandot (3) Túri Erzsébet (3) Turpinszky Gippert Béla (4) Übü király (2) Udvaros Dorottya (14) Ugrai István (2) Uhrik Dóra (2) Újlaki Dénes (4) Ujvári Gergely (11) Újvári Milán (3) Újvidék (2) Új Színház (2) Ulbrich Andrea (6) Ullmann Mónika (12) Ungár Júlia (14) Upor László (2) Urbanovits Krisztina (3) Uwe Stickert (3) Vadász Dániel (3) Vadász Krisztina (2) Vadász Zsolt (2) Vádli (5) Vajdai Vilmos (10) Vajda Gergely (12) Vajda Júlia (8) Vajda Milán (8) Vaknyugat (3) Valentyik Anna (4) Valló Péter (19) Vándor Éva (5) Váradi Zita (9) Varázsfuvola (14) Varga Ádám (4) Varga Bence (3) Varga Donát (18) Varga Gabriella (2) Varga Járó Ilona (3) Varga József (3) Varga Lili (4) Varga Mária (2) Varga Viktória (3) Varga Zoltán (5) Varga Zoltán Mihály (4) Várhelyi Éva (19) Vári-Kovács Péter (2) Vári Éva (8) Varjú Kálmán (2) Városmajori Színpad (10) Varsányi Péter (3) Vásáry Tamás (2) Vashegyi György (21) Vaskakas Bábszínház (2) Vass György (2) Vasvári Csaba (2) Vati Tamás (5) Vecsei Miklós (5) Vecsey Gyula (2) Végh Dénes (2) Végh Péter (2) Végh Zsolt (2) Velich Rita (5) Venczel Vera (4) Venekei Marianna (3) Verebes István (3) Vereckei Rita (2) Vertig Tímea (2) Veszprém (2) Victoria Kamarakórus (2) Vida Anikó (2) Vida Péter (13) Vidéki Színházak Fesztiválja (18) Vidnyánszky (11) Vidnyánszky Attila (4) Vidnyánszky Attila színész (12) Vidovszky György (6) Vietnam (11) Vigadó (4) Vígszínház (25) Viktor Balázs (14) Vilmányi Benett Gábor (12) Vincze Klára (4) Vinnai András (2) Vislóczky Szabolcs (2) Vizin Viktória (7) Vizi Dávid (15) Vörös Róbert (2) Vörös Szilvia (17) Wagner Puskás Péter (4) Walter Fink (8) Waltraud Meier (2) Werther (2) West Side Story (2) Widder Kristóf (8) Wiedemann Bernadett (36) Wierdl Eszter (21) Wittinger Gertrúd (4) Xavier Sabata (4) Xerxesz (2) Yoshida Makiko (2) Závada Péter (3) Zavaros Eszter (37) Zeke Edit (4) Zemlényi Eszter (7) Zeneakadémia (46) Zimányi Zsófia (4) Znamenák István (31) Zöldi Gergely (8) Zöldi Z Gergely (4) Zöldy Z Gergely (4) Zoltán Áron (4) Zrínyi Gál Vince (2) Zsámbék (2) Zsámbéki Gábor (12) Zsigmond Emőke (10) Zsigmond Géza (3) Zsótér Sándor (61) Zuzana Kohutová (3) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Hosszan várni és készülni egy előadásra jó dolog, meg is emeli annak értékét, és mivel sok energiát fektettem be az előkészületekbe az elmúlt öt hónap folyamán, így kellően tudtam értékelni azt is, hogy kétszer is nézhettem A Fideliót - a főpróbát is, nemcsak az előadást.

beethoven-fidelio-original-119137

Azonnal leírom a lényeget röviden azoknak, akik nem akarnak hat oldalt végigolvasni róla: Gábor Sylvie munkája közönségbarát, azaz látványos, könnyen befogadható, nem megosztó és jók benne az énekesek, miközben a Fidelio maga nem túl hálás színpadi alapanyag. Nagy teljesítmény volt a létrehozása. Aki tegnap megnézte, feltétlenül elmondhatja, hogy megismerte a felszíni rétegét, és aztán dönthet úgy, hogy keres felvételeket, és foglalkozik vele, vagy tovább lép más zenék felé.

Hosszabban kifejtve:

Visszatérve a várakozásra: ennek az ősznek számomra az egyik legjobban várt eseménye éppen ez volt, Mendelssohn Éliás c. oratóriuma mellett. Ezt a két művet hallgattam leginkább a nyár folyamán, és most furcsa érzés, hogy ténylegesen eljött ez a második nagy esemény is, sőt szinte vége is van.

Érdekes kapcsolódási pont, hogy az Éliást inspirálta a Fidelio, pontosabban a próféta által énekelt részekben Don Pizarro alakját (zenei stílusát) vélik felfedezni a szakértők. (Nekem ez a párhuzam nem jutott volna eszembe így sem, hogy felváltva ismerkedtem velük, viszont érzem, hogy Weber Bűvös vadászából Kaspar szintén ennek a Pizarrónak a valamivel árnyaltabb leszármazottja.)

A Fideliót most láttam harmadszor, 1991 után 2008. november 2-án - éppen tíz éve -, szembesültem Kovalik Balázs provokatív és sokat vitatott, de kétségtelenül feledhetetlen Fideliójával is, amelynek két szereposztásából ezen a friss előadáson is feltűnt Szabóki Tünde (Leonora-Fidelio, a férje kiszabadításáért férfiruhába bújó hősnő) és Cser Krisztián (akkor a deus ex machina, azaz a miniszter Don Fernando, most pedig a főgonosz, a kormányzó Don Pizarro szerepében).

A Kovalik-rendezést annak idején egyszer láttam csak, nagyon küzdöttem a megértésével, viszont most utólag sokszor, mert elérhető a youtube-on, akárki belenézhet. (De mégsem jön itt összehasonlító elemzés, maradnék kizárólag ennél a friss produkciónál.)

Az előadás helyszíne a Müpa nagy hangversenyterme volt, amelyiknek kitűnő az akusztikája, de mégsem színház. Ez az alaphelyzet előny is és hátrány is, ugyanis a közönség nem is vár "igazi" operaelőadást, de ha már kap valami színházszerű dolgot, ami érdekes, akkor viszont jobban értékeli a többletet. Ebben a közegben viszont igazi műhelymunkára sosincs lehetőség, hiszen annyi a rivális produkció, amelyeknek szintén kell a próbaidő.

45412392 10155756184926129 5766187315084918784 oHollerung Gábor és a zenekar - legalább egy kép erejéig legyen jelen, ha már éppen róluk alig esik szó, pedig ők adták az előadás alapját

A Dohnányi Zenekar és Hollerung Gábor Fideliója ez, akiknek teljesítményéről remélhetőleg szakszerűen fognak nyilatkozni a zenekritikusok – én szerettem azt, amit hallottam tőlük, és maradok az előadás színházi elemeinek taglalásánál.

A produkcióra felkért énekesek jelenleg is olyanok, akiknek a többsége nem most tanulta be a darabot, és vannak, akiknek már komoly előadói múltja kapcsolódik a most is elénekelt szerepéhez, például a már említett Szabóki Tünde,aki a tíz évvel ezelőtti előadás óta legalább ötvenszer játszotta ezt a világ számos országában, de leginkább német nyelvterületen.

Még profikkal is kihívás volt persze ezt a produkciót tető alá hozni, de Gábor Sylvie rendezőnek van bőven előzetes tapasztalata, nemcsak az Operaházban és a Müpa számos produkciójában volt játékmester, de ő rendezte a János passiót szintén a Dohnányi Zenekarral , és sokszor bizonyította, hogy rövid idő alatt képes hatékonyan rengeteg ember munkáját összehangolni, és ami nem mellékes egy rendezőnél: vannak gondolatai a műről, amelyeket a közönség számára befogadhatóan ÉS szerethetően (!) ki is tud fejezni.

Az előadás látványos, elsősorban a vetítésnek köszönhetően. Ahogy a tavalyi Kékszakállú-Senza Sangue esetén, most is fehér csíkokat használnak videók és képek kivetítésére, amelyeket ezúttal szabályosan, hosszanti irányban lógattak le a színpad két oldalán, így hatalmas egybefüggő felületek keletkeztek, amelyeken a Gábor Sylvie által kiválasztott képek és általa rendezett videók futnak. (A rendezőnek Kovács Ender Krisztián segített a kivitelezésben.) Szinte folyamatosan változik a látvány, a háttér mozgásban van, és egyes képek nemcsak illusztrálnak, hanem ezekben fejeződik ki leghatározottabban a rendezői szándék, értelmezik is a darabot, kiemelnek egyes motívumokat. Hangsúlyos helyzetben idézetek jelennek meg, amelyek mind a mű központi gondolatához kapcsolódnak.

Ebben a vetített háttérben, amely nem függött a Müpa próbarendjétől, az énekesek ráérésétől, több hónapnyi munka fekszik, és az előadás lényeges eleme, nem csak felület. Leköt minket a vetítés, a történet és a zene összekapcsolása, és fontos az is, hogy jó ezt a látványt nézni, és feltétlenül sokat segít abban, hogy a művel éppen most ismerkedő se unja el a statikus áriákat.

45516861 10155756186741129 933812051489325056 o"Triumph!" - Pizarro és Rocco a börtön irodájában - Cser Krisztián és James Moellenhoff

Nemcsak a vetítés a közelmúlt politikai eseményeire utaló képei (pl. berlini fal látványa), de a díszlettervező Árva Nóra színpadképe is érzékelteti, hogy a mába helyezték a darabot, egy mai modern átlagos iroda bútorai vannak a színpadra téve. A foglár, Rocco birodalma ez, és Pizarro, akit máshol elvileg a börtönigazgatónak, most a feliratban kormányzóként emlegetnek, vendégként jár-kel benne.

Felesleges az opera sztorikat boncolgatni logikát keresve bennük, és ez az egyszerű történet is tartalmaz néhány homályos pontot, pláne így, hogy a prózai dialógusokat kihúzták belőle (ennek nagyon örültem, nagyon lelombozó a rosszul mondott próza, vagy/és a német nyelvű előadást megszakító magyar beszéd), viszont a vetítéssel, és a nyitány alatt már elkezdődő színpadi akciókkal a rendező néhány ilyen pontot megvilágít.

Az opera legfontosabb előzménye egészen konkrétan nem derül ki a librettóból – a titokban fogvatartott Florestan két éve sínylődik a Pizarro felügyelete alatti börtönben, mivel annak valamilyen bűntettét leleplezte, vagy le akarná leplezni. A rab már magától is elhunyna, többször elmondják, hogy hamarosan vége, de most hirtelen felgyorsulnak az események: Pizarro levelet kap, amelyben a miniszter érkezését jelzik, így lelepleződésétől félve már sürgősnek tartja ellensége halálát (magánakció volt a lecsukatása, nem vitás, hogy nem lett volna jogi alapja hozzá), miközben a fogoly felesége, Leonora éppen most akadt férje nyomára, és ugyanilyen sürgősen meg akarja menteni. A két erős szándék közül, ha realisták vagyunk, az első lenne a sikeres, de ezúttal a rab számára kedvezőbb vég jön el: a miniszter nyomozni Pizarro gyanús ügyei után, és a közben összegyűlt nép jelenlétében kiszabadítják. Erőltetett a történet, a szerző nagyon akarta a jó diadalát és leginkább ennek a vágyának a kifejezése érdekelte. Az egész még talán Florestan álmának beállítva állhatna meg a lábán, annyira életszerűtlen, bár ez a megoldás nem kivitelezhető, mert akkor sajnos éppen ez a nagyon akart boldog vég kerülne idézőjelbe. A boldog vég persze így sem az igazi - Florestan kiszabadulása után egy hatalmas felirat jelenik meg a falon: "Szabad vagyok! És ezt hogy éljem túl?" - ez itt a bökkenő, lehet-e folytatni ott az életet, ahol két éve, a fogság alatt abbamaradt. És tudunk-e jól élni a rendelkezésünkre álló mozgástérrel?  (A rendező kifejti egy riportban a darabbal kapcsolatos gondolatait, amelyre érdemes rákeresni.)

Az alkotók nem akartak modernizálni, vagy lényegileg eltérni a szerzői szándéktól - ez nagyon egyértelműen kiderül Hollerung Gábor előszavából, amelyet a koncerthez készített tájékoztatóban olvashatunk. (Az is világos ebből, hogy az alkotók maguk is tisztában vannak a mű gyengeségeivel, nincs szükségük külső szemre-fülre ahhoz, hogy ezt megtudják.)

A mindenkori Fidelio-rendezőnek meg kell küzdenie egy-két aprósággal, mint például azzal, hogy mi az oka Pizarro monumentálissá váló gyűlöletének.

Jelen esetben a nyitány alatt ez az ok kiderül számunkra, és ez sokat segít, még akkor is, ha nézőfüggő, hogy mennyire érzi valaki elég nyomósnak egy gyilkossághoz. (Persze, akármilyen apró sérelem is felnagyítható, hiszen nem az számít, hogy ki mennyire bántott meg minket, pusztán az, hogyan érzékeljük.) Utóbbi problémát áthidalja a rendező: koncepciója szerint Pizarro fokozatosan megzavarodik, a gyilkosság sürgetése közben nyugtatókat szed, hogy összetartsa magát, majd  kényszerzubbonyban viszik el végül.

Gábor Sylvie olvasatában Florestan festő, aki készített egy gúnyos képet Pizarróról, aki fontos ember – talán korrupt politikus. De a kép megnézhető, döntse el mindenki magának, hogyan értékeli, és érdemes minden apró részletét megfigyelni. Az előadásban is viszonylag hosszan látszik, de most mindenki addig nézheti, amíg minden mozzanat jelentését külön fel nem ismeri - semmi nem esetleges rajta, ez sem illusztráció :

45224307 919826148221166 5736000171804721152 na kollázs a rendező, Gábor Sylvie és Árva Nóra közös alkotása)

„Art is not a crime” – látható, és ebből úgy tűnik, hogy a festő a művészet szabadsága mellett érvelve tiltakozik a zsarnokság ellen, és végül így érte el azt, hogy Pizarro lecsukatta, és most már saját kezűleg is meggyilkolná.

A darab feketében és fehérben mutatja a világot, vannak a jók, ők többen is, és egyedül Pizarro képviseli a „velejéig gonosz” kategóriát. A tervező a két végletet a ruhák színében is érzékelteti: Florestan fehérben fekszik börtöne mélyén, míg Pizarro elegáns fekete kabátban masírozik be a nézőtéren keresztül felénk integetve, és akkor lesz ez a kontraszt még nyilvánvalóbb, amikor a második rész vége felé egymás mellé kerülnek.

Rocco, a börtönőr figurája is idealizált – elénekli a mű leghíresebb részét, áriát a pénz fontosságáról, majd pár perccel utána nem hagyja magát mégsem megvesztegetni, mert egy gyilkosságot már nem vállalna be. Leonóra, a női hűség mintaképe azért mégis a legkiemeltebben pozitív a műben, aki férfinek öltözve ráadásul egy másik nőben, Marcellinában szerelmet ébreszt. Létrejön így a felszínen egy láncolat, hiszen Marcellina is rendelkezik egy vőlegény-önjelölttel, Jaquinóval, akit lecserélne Fidelióra.

44997924 1009249172615790 1524352505452953600 oFidelio és Marcellina - Szabóki Tünde és Sáfár Orsolya (Szabóki Tünde Fb-oldaláról)

Az előadás ezzel a problémával indul, megtudjuk, hogy ki kibe szerelmes, és aztán következik be a fordulat, és ez a Marcellina-Jaquino szál mellékessé válik, pedig akár egy habkönnyű vígopera is kijöhetett volna a kezdésből. Persze e háromszög történet kapcsán is elgondolkodhat a néző, hogy alapjaiban mennyire tipikus helyzet az, amikor egy ismeretlenbe minden szépet és jót belevetítünk, hozzá képest szürkének tűnik az az ember, aki az életünkhöz ténylegesen hozzátartozik, majd a valódi megismerés pillanatában kiderül, hogy ez az idealizált idegen minden csodálatos tulajdonsága ellenére lényegileg nem passzol hozzánk – jelen esetben csak annyi a baj, hogy Fidelio nem független és nem is férfi. A végén a finálé forgatagában a lelepleződés következményét is érezzük, de a rabok kiszabadításának mámorában egy pillanatig tart csak a sokk, és gyorsan összeboronálják a hoppon maradtakat, a rendező becsületesen elvarrja ezt a szálat. (Ennek a Marcellina-Jacquino párosnak a további sorsa szintén erősen kérdéses lehetne, de a néző habitusa szerint képzelhet nekik egy kis boldogságot is, ha akar – de az ő házasságkötésük akár józan kompromisszumként is felfogható.)

A rendezés a hangsúlyt az önkény elleni fellépésre és a szabadságért való küzdelemre helyezi, ahogy a képekből és a feliratokból is látszik, ehhez képest kevésbé érdekes az említett magánéleti probléma, bár a videókban megjelennek az egyes szereplők egyébként el is énekelt vágyálmai, amire gondolnak, míg a színpadon a valódi történést látjuk.

Kifejezőek ezek a betétek, különösen az a jelenet, amikor hárman is egymás mellett énekelnek, de nincs köztük közvetlen kapcsolat, mindhárman egészen máshogy értékelik a történéseket és a jövőbeli kilátásaikat. Erről nem nehéz arra is gondolni, amit a rendező is elmond a belinkelt riportban, hogy "a fantázia börtön". 

Erről nekem a mindennapokban olyan gyakori kommunikációs zavarok jutnak eszembe, amikor egy mellettünk élő másik embernek tulajdonítunk gondolatokat/vágyakat/ terveket, miközben nem jutunk még csak közelébe sem az illető világának, csak hisszük azt, hogy ismerjük. Néha véletlenül kiderül, hogy az illető vagy semmit nem gondolt, észre sem vette, hogy belénk taposott, vagy éppen mi sértettük meg valamivel, amire nem gondoltunk. A nyílt és őszinte kommunikáció tudna ezen segíteni, amelyet sokan nem mernek bevállalni, akár önvédelemből, akár lustaságból. (Ha már opera, akkor a Kékszakállú jut eszembe elsősorban a kommunikációs csapdákról, amelyekben kínlódunk sokszor.) Egyedül vagyunk egymás mellett mindannyian - és nem mindig tűnik ez olyan viccesen könnyednek, mint most a darab elején, amikor még lazán indulnak a dolgok.

45474939 10155756186471129 1138156807202537472 oMarcellina kombinál - Sáfár Orsolya

A vetítést a távolabb ülők is jól látják, ha már az énekesek arcjátékát nem, viszont így a néző néha kemény választás elé kerül, hogy akkor mit is nézzen, a filmet vagy az énekest. A döntés egyénfüggő, de attól tartok, hogy hajlamosabbak vagyunk a mozgóképre figyelni.

Néha nem is látszik az, aki énekel - a színfalak mögül szól a kórus, és csak kinagyítva látszik néhány fej, miközben Pizarro megjelenésének tanúi vagyunk. Amit látunk csak az ő fejében létező gondolat, ebben is következetes a rendező. Ez a megoldás igazán nyomatékosan kifejezi azt is, hogy fontos a fogvatartottak tömege, akiknek a sorsáról ez az egy ember dönt, aki az életnagyságúnál jelentősen nagyobb fejek mellett igazán jelentéktelenre zsugorodik. Tényleg rendben van ez így, hogy egyetlen embertől – aki fokozatosan előttünk őrül meg– függ a sokaság élete?

A kivetítés során időről időre feltűnik két különböző óra a két oldalon– mutatja a még hátralévő időt, a másodperceket is számlálva. Ez lehet akár ironikus gesztus is azoknak, akik jellemzően vissza szoktak számolni egy előadás közben, legalább nem kell az órájukat figyelni, de ez a számláló köt minket a valósághoz is, illetve mintha ez a visszaszámlálás annak a jelzése is lenne, hogy mennyi idő múlva leszünk szabadok. (Ez volt az én verzióm, de leírom a rendezői szándékot is, amelyet én nem ismertem fel, de nagyon logikus: a két óra külön jelzi a két ellentétes érdekekért intenzíven küzdő fél, Leonora és Pizarro saját idejét, amely fogy, de eltérő mértékben. Mindketten egyszerre futnak versenyt az idővel.)

A második felvonás elején a nyitány alatt táncbetétet látunk, a rendező érezhetően szeretné a figyelmünket többféle eszközzel is lekötni – a táncosok kilétét a színlapról nem lehet kideríteni, de rákérdeztem, így aki kíváncsi most tudhatja, hogy a koreográfiát készítő Vida Gábor maga táncol, és partnere Szent-Iványi Kinga. De nem felszínes illusztráció ez sem, hanem Florestan álma saját helyzetéről, küzdelmeiről, amelyben  Leonorának is szerepe van. A fogoly, akit az énekes testesít meg, ott fekszik előttünk, de mellette táncol a lélek, amely még nem adta fel. Az előadásban a közönség lelkesen tapsolt minden fontos ária után, de éppen ennek a két táncosnak volt a legnagyobb sikere, amelyben persze lehetett szerepe annak is, hogy a háttérben futó feliratok és a zene illeszkedett a mozgáshoz, és valóban az előadás egyik legérdekesebb jelenete született így meg. (A táncos Florestan jelentősen intenzívebben létezik a színpadon, mint az énekes, ez nem is kétséges. Az énekes vele szemben a megfáradt és a halál közelébe érő testet játszhatta csak.)

45387121 10155756184841129 8636021820174106624 oFlorestan teste és lelke - utóbbi Leonorával - Eugene Amesmann, Vida Gábor és Szent-Iványi Kinga

A díszlet a második részre megváltozik, és a Müpa színpadán megjelent egy homokkal feltöltött gödör is, amelyben a sír ásásához Rocco és Fidelio ténylegesen hozzáfognak, előhúznak belőle egy koponyát is, amely jelzi, hogy nem ezt az egy foglyot ölték meg titokban, semmi rendkívüli nem történik most sem. Eközben Florestan egy hatalmas láncra van kötve, amelynek a vége a koncertterem tetején lehet egy trégerhez erősítve, és ez a lánc meghatározza a felvonás látványát, amelyet további láncok képe még meg is erősít.

Az előadásnak fontos közreműködője az énekkar. Hollerung Gábor szeret hatalmas kórussal dolgozni, és most az Opera férfikarán túl, akik a rabokat éneklik, fontos szerephez jut a nyíregyházi Cantemus Vegyeskar és az Akadémiai Kórustársaság is, mindkettő Hollerung Gábor régi partnere. A kórusok tagjai elözönlik az előadás utolsó negyedórájára a színpadot, mégpedig a nézőtér felől, utcai ruhában. Minket, a népet képviselik, és a rabok kiszabadítása mintha az ő nyomásukra történne meg, ezt érezzük. Ebben az embertömegben elvesznek a főszereplők, és felmerülhet bennünk, hogy miért nem következett be ez a változás hamarabb, mi akadályozta a minisztert, hogy a visszaélések ellen fellépjen, vagy a népet, hogy hamarabb tiltakozzon. (A Kovalik-rendezés kritikáiban még az a gondolat is felmerült, hogy lehet, hogy a legnagyobb gazember nem is Pizarro, hanem éppen Don Fernando, aki jónak állítja be magát, de az csak a felszín…)

Ez a hatalmas kórus valóban minden más hatást elnyom, a rendező ezt külön is kiemeli: a szabadság eljövetelének pillanatában a vászoncsíkok lehullanak, a vetítés (azaz a mi irányításunk, befolyásolásunk) abbamarad, csak mi maradunk a nézőtéren és a színpadon egyaránt, és már csak az új helyzetet kellene jól használni, ami különösen nehéz.

Jól működik együtt ez a nagy kórus, és az Akadémiai Kórustársaság hozzáállása külön tetszett, amelynek tagjai a főpróbán is megnézték az előadást, és vagy negyvenen azt is bevállalták, hogy a harmadik emelet bal oldalára zsúfolódva, állva nézzék az első részt. Az előadással kapcsolatos egyetlen kritikai megjegyzésem éppen ehhez kapcsolódik: míg a többi résztvevő mind kapott fizetést a munkáért, a lelkesedésből közreműködő amatőr énekesek simán megérdemelhették volna legalább azt a hivatalos döntést, hogy az egyébként is eladatlan harmadik emeleti helyekről ülve nézhessék végig a saját előadásukat. A kórus néhány tagja persze próbálkozott a jegyszedőnél, akit nagyon megsajnáltam, helyzete emlékeztetett az előadásbeli Roccóéhoz, aki fentről megkapta az utasítást, hogy nem lehet enni adni a fogolynak, közben pedig Fidelio száraz kenyeret akarna neki adni. A hétköznapi életben is vannak ilyen helyzetek, elég szép számmal, amikor „a szabály az szabály” és az emberiesség csap össze valakinek a lelkében, és igazán jó megoldás nem tud születni, mert aki jó ember mer lenni, az biztosan hamarosan elveszítené az állását.

45455041 10155756185241129 4434888212288110592 o"Tényleg nem adhatom oda a száraz kenyeret a fogolynak?"

Ha már a közönségről van szó: a földszint és az első két emelet egészen tele volt, és csak a legfelső szint maradt foghíjas, és ez nagyon jó eredmény, tekintve, hogy az őszi szünet vége előtti napon, egy hosszú hétvége szombatján volt az előadás, amikor aki csak tehette, nyilván elutazott a városból.

A főpróbát is számítva, összesen háromféle látószögből néztem az előadást, és bár a földszint 16. sorának közepe tűnt a legjobbnak a három hely közül, de legalább meg tudtam győződni arról, hogy a harmadik emeletre is jól átjött az énekesek színészi játéka is. A rendező ismerve a helyszínt, előre érzékelte, hogy milyen erősségű gesztusok kellenek, és így fentről is élvezhető volt az egész.

Aki eddig négy és fél oldalt elolvasott, most megérdemli, hogy az énekesekről is halljon valamit.

A Müpában megszokott, hogy szinte nincs operaelőadás külföldi vendégek nélkül, új hangokat akarnak nekünk mutatni, illetve nyilván olyan énekesekre van szükség, akik már beénekelték a szerepet, és ide készen tudják hozni.

James Moellenhoff az, aki Rocco szerepében dramaturgiailag az egyik kulcsszereplő. Ő van határhelyzetben, neki kell eldönteni, hogy a lelkiismeretére hallgat-e, vagy a felettese utasítására, de úgy néz ki, hogy a szerző sugallatának megfelelően túl hosszan nem tipródik, gyorsan visszautasítja a pénzt, bár két éve az ő közreműködésével éheztetik Florestant, és nyilván a többi rabot is, de ölni azt azért nem akarna. Megjelenése és énekesi teljesítménye is meggyőző, el lehet hinni neki a figurát. Már láttam egyszer A Rajna kincsében Fafnert énekelni Chemnitzben, és az sem egészen kizárt, hogy még fogom is.

Florestan, a sínylődő rab kevésbé hálás szerep, egyetlen áriával kell a tenornak, Eugene Amesmann-nak bizonyítani, hogy érdemes arra, hogy felesége két éve keresse. Nagyon kevés támogatást kapott a szerzőtől, hogy hús-vér embernek higgyük, elsősorban nem ő tehet róla, hogy kevéssé sikerül életszerűvé válnia. (Nyilván másként hatna ebben a szerepben valaki, akihez tudna a néző valamiféle előélményt kötni, ennyi nekem nem volt elég ahhoz, hogy elvarázsoljon.)

Szabóki Tünde, akit említettem már, elfogadható férfinak is, amennyire egy operában kell, annyira biztosan. Nem olyan régen a Zeneakadémián hatalmasat énekelt Fekete Gyula Római lázában, amely dramaturgiailag feltétlenül jobb opera, így színészileg többet tudott benne mutatni, egészen természetes volt a játéka, sajnálom, hogy csak egyszer tudtam nézni. Ebben a produkcióban ennél több nem adható Leonoraként, sőt valószínűleg más rendezésben sem, mert maga a karakter egysíkú, és lényegében az énekesi teljesítmény válik elsődlegessé. Leonora hűsége, szenvedélye feltétlenül átjött, Szabóki Tünde hangja bezengte az egész nagy termet, földszinttől a harmadikig mindenhol jól hallhatóan.

Cser Péter Don Fernando (a miniszter) szerepében már Debrecenben is énekelt közel húsz éve, kellően szimpatikus, jó kiállású férfi – de túl sokat nem látjuk, és a fináléban elvész a tömegben, amely körülveszi. Ez lehet rendezői koncepció is: a nép számít, ha kinyilvánítja az akaratát, akkor egyértelműen képes lesz dominálni.

A többi kisebb szereplő kapcsán fogalmam sincs, hogy van-e előzetes tapasztalatuk vagy sem – Cselóczki Tamás és Konkoly Balázs a két fogoly.

Szerekován János Jaquino és Sáfár Orsolya Marcellina szerepében új betanulók lehetnek. Komolyan sajnáltam őket nézve, hogy a darab nem ment el inkább valami könnyű vígopera irányába, jól állnak nekik az eljátszott karakterek, csak aztán gyorsan el kell köszönnünk tőlük. Szerethetőek.

A fent felsoroltak mind a „jó oldalon állnak”, a szerző idealizálja őket. Amennyire csak jó Leonora és Florestan, ugyanannyira csak rossz Don Pizarro. Gyűlölete az egész történet indító pontja és folyamatos mozgásban tartója. Szabályos időközönként megjelenik, és ez előrelöki a cselekményt. Minden túlzott, amit vele kapcsolatba hozhatunk, indokolatlanul nagynak tűnik a bosszúvágya a kép miatt, erősek a gesztusai, amelyekkel ezeket kifejezésre juttatja, talán éppen azért, mert egymaga képviseli egyedül a „rossz oldalt” (és muszáj, hogy távolról is jól érvényesüljön). Megőrülésének folyamata viszont a lehetőségekhez képest fokozatos.

Cser Krisztián a szokásos módon hatalmas energiákkal van jelen, most is a kitörni készülő vulkán asszociáció jutott eszembe róla. Az, hogy nem sikerül a terve, és sakkban tartja egy nő, kevéssé hihető, de ezért szintén a szerzőt lehet hibáztatni, aki nagyon szerette volna azt alátámasztani, hogy a gonosz legyőzhető. A rendező mindent megtesz, hogy ellenszenves legyen ez a dinamikus ellenhős, és valóban ambivalens élmény nézni, ahogy Pizarro rugdos egy földön fekvő embert, illetve magából kikelve tajtékzik, mert eközben az énekes megjelenése vonzó maradt (nem torzították el), és a hangja most is gyönyörű, talán túlságosan is ehhez a figurához. Áradhat-e ennyi szépség egy gyilkos hangjából? – ez itt a kérdés. Egy becstelen nőcsábászéból igen, ezt tudjuk több operából is, de egy velejéig gonosznak nem érdesebb hang passzolna? (Pizarro az, Beethoven nem ad semmi esélyt annak, hogy a főgonosz igazságát is lássuk, ellenlábasáról pedig aztán tényleg nem tudunk semmit.)

45289496 1813004098823103 9009612639814287360 nDon Pizarro - Millei Lajos portréja (Cser Krisztián hivatalos FB-oldaláról)

Engem megérint ez a hang, nem puszta véletlen, hogy a lehetőségekhez képest amennyire lehet, igyekszem nézni a fellépéseit, de igazán nézőfüggő, hogy ki hogy van ezzel, vagy az előadás bármely más összetevőjével. Mivel van felvétel,ez szabadon eldönthető, amennyiben valaki három és fél percet rászán a Pizarro ária meghallgatására. A szerepet Cser Krisztián ugyanis néhány hete már Madridban beénekelte (innen a felvétel), és jövő tavasszal Chemnitzben fogja újra játszani, egy feltehetően műhelymunkával, hosszabb ideig készülő repertoárelőadásban, ahol már tavaly Wotanként bizonyított, és még idén is fellép majd.

Számomra jó volt ez a Fidelio-élménycsomag így együtt, a felkészüléssel és várakozással együtt, és bár nem lesz ez az az opera, amelyet hetente újra akarnék hallgatni, de nem is zárkózom el az újabb feldolgozásaitól, ha netán valakinek ismét eszébe jutna vele foglalkozni.

 Ps. A bejegyzéshez a Müpa facebook oldaláról öt előadásfotót használtam - ennyi volt, nem válogathattam. Kotschy Gábor munkái. Ha lesz több, kiegészítem.

Címkék: Hollerung Gábor Cser Krisztián Vida Gábor Müpa Szabóki Tünde Fidelio Sáfár Orsolya Szerekován János Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar Cser Péter Gábor Sylvie Árva Nóra Cantemus kórus Akadémiai Kórustársaság James Moellenhoff Eugene Amesmann Cselóczki Tamás Konkoly Balázs Kovács-Ender Krisztián Szent-Iványi Kinga

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr10014352559

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.