Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A Karinthy Színház új vizeken hajózik, vagy új vizeken is, és ez az új irányvonal tisztán kirajzolódni látszik A piszkosak után a 2018-as második premier alapján is, bár A mi kis városunk is már gyanús volt kicsit, mintha mind témaválasztásban, mind formanyelvben változások indultak volna be.

Igen, a színház igazgató-tulajdonosa új közönségrétegeket is megcélzott, miközben az új előadásokkal a régi nézőit sem fogja elriasztani, mert mind jól sikerült. Ez egy újabb bűvészmutatvány, ahogy már önmagában az is az, hogy Karinthy Márton 36 éve képes a felszínen tartani és fejleszteni egy magánszínházat, amely korábban sem volt egyszerű, és a mai viszonyok között továbbra is kihívás maradt.

A premier óta egy hét telt el, de még mindig jó emlék az a két óra, amit kilencéves fiammal láttunk, nagyon kerek és kidolgozott, jól átgondolt munka Simon Kornél rendezése, és valóban szórakoztató is. Bár az előadás világa eltér a korábban megszokott polgári vígjátékokétól, amelyek a repertoáron eddig domináltak, de az változatlan, hogy rossz hangulatra orvosság a Karinthyban valamit megnézni, ez az előadás átmenetileg letompította azt a csütörtöki sokkhatást, amely az operai évadhirdetés kapcsán ért.

Az előadással kapcsolatos sajtóhírekből világos, hogy a zenés előadás ötlete Simon Kornéltól származik, akinek úgy tűnik, hogy ez volt az első színházi rendezése. Önmagában ebből is sok minden kikövetkeztethető: Simon Kornélnak alapélménye a mű, fontos az előadás, nem pusztán egy feladat a sok közül, amely a megélhetését biztosítja. Ez a hozzáállás érződik is a megformálás minőségén.

Karinthy Frigyes szövegeiből az előadás dramaturgja, Deres Péter válogatott, ő fűzte a novellákat össze, írt némi összekötő szöveget és látta el magyarázatokkal is a hallottakat. Jót tesz az előadásnak, amikor itt-ott megállítják, és a fiatalabb korosztály rá is szorul, hogy megtudja, hogy mi az a lénia, vagy milyen szisztémával osztályoztak Karinthy idején. (Ami később az ismétlődések miatt már túlzás, az azért jó, mert poénként hat.)

Persze erősen nézőfüggő, hogy kire miként hat a szöveg, aki nagyon szereti és jól ismeri, az nyilván most is örülni fog, hogy a várt mondatokat sorban meghallja, de a fiamat nézve azt láttam, hogy feszült figyelemmel követte így is, hogy korábban csak talán két novellát olvasott a kötetből ( olvasva még nem kötötte le a szöveg), és egy másodpercnyi időre se esett ki az előadásból. Az előadáson nincs is korhatáros karika, de bátran be is vállalható alsó tagozatos gyerekkel is.

tuk (13 of 63) Feleltetés az osztályban A diákok: Pásztor Ádám, Szelle Szilárd, Baronits Gábor, Sütő Andráa, Vecsei László. A tanár: Fila Balázs

A válogatásba tényleg a gyűjtemény leghíresebb darabjai kerültek (Reggeli hétkor, A jó tanuló felel, A rossz tanuló felel, Lógok a szeren, Magyarázom a bizonyítványom, Tanítom a kisfiamat – csak néhány példa emlékeztetőül a teljesség igénye nélkül), amelyek egészen alkalmasak voltak a dramatizálásra, és nem érezzük, hogy eredendően más műfajú szövegnek készültek. Az is szerencsés, hogy a zene időről-időre átveszi a terepet, és vele Máthé Zsolt szövegei is, aki lépten-nyomon feltűnik az összes fővárosi helyszínen, ahol dalszövegekre van szükség. (Nemrég a Kékszakáll dalszövegírójaként említődött, dolgozott itt a Karinthyban is, miközben épp A hattyút és A Schroffenstein családot erősítette színészként.) Poénosak, fordulatosak a szövegek, lehet rajtuk nevetni, és amúgy is jól áll minden előadásnak az élő zene. Ne maradjon ki, hogy Nyitrai László zeneszerzőként és Fekete Mari zenei vezetőként jegyzi az előadást, a sikerhez ők is rengeteget hozzáadnak.

A színlap a szerepek megjelölése nélkül sorolja fel a játszókat, akik persze minden novellában más funkciót töltenek be, így el kell ismerni, hogy néha a tanuló1, 2 minősítés illene csak rájuk, és azzal nem lennék beljebb. (Sütő Andrást, Szűcs Péter Pált és Baronits Gábort más előadásokból be tudtam azonosítani könnyen, de ők vannak kisebbségben.) Néha a szereplők saját keresztnevük is említődik az előadásban, így feltételezem, hogy a több novellában is az író alteregóját játszó színész Pásztor Ádám. Igazából ahogy az összes történetben és az iskolában is mindig nagy szerepet játszik a közösség, úgy most is csapatmunkáról van szó, így mindenki egyszerre van jelen különálló egyéniségként, de ennek a helyhiány miatt különösen kis létszámú osztálynak a tagjaként is. (Aki szintén nem tudja, hogy ki kicsoda, azt ez nyilván nem fogja zavarni, ahogy megfigyelésem szerint sok nézőt egyáltalán nem foglalkoztatja a színészek neve - gondolom én a nekem beadott előadás-elemzésekből, amelyekből gyakran csak épp az előadók neve hiányzik. ) Az eddig még nem említett Kuna Kata, Menczel Andrea, Fila Balázs, Peller Károly, Szelle Szilárd és Vecsei László hasonló nagyságrendű feladatot kap, ez most nem az az előadás, amelyben a három főszereplő mellett még tizenöten statisztálnak. Mindenki egyaránt fontos, mindenki odateszi magát és mindenki jó is.Ez itt jellegtelen mondat, de pontosan így értem, és nem sok előadásról tudnám leírni, amit az utóbbi időben láttam. Ez itt kifejezetten egy közönség- ÉS színészbarát produkció.

A rendező tele van ötlettel, amelyek jellemzően Nagy Viktória sok átalakításra is alkalmas díszletéhez kapcsolódnak. Ugyancsak ő tervezte a ruhákat, amelyek viszont a szerző korát idézik meg, nem modernizáltak.

A második részben megfigyelhetjük, hogy a játék mintha elemelkedne, most már nem „jelenetek az iskolai életből” a téma, hanem az egész előadást belengi valami nosztalgikus hangulat, az iskola és az élet párhuzama, azt jelezve, hogy a látottak tapasztalatai a "nagybetűs" életre is levetíthetőek lennének, továbbá felerősödnek "a most színházat játszunk" gondolat elidegenítő effektusai. És persze nem marad ki a "Találkozás egy fiatalemberrel", amely szintén fontos darabja a Karinthy-életműnek.

tuk (55 of 63)Találkozás egy fiatalemberrel - az előtérben Peller Károly

Az, hogy az előadás más régiókba hajózott, a fiamon is lemérhető volt, mert ezt a második részt bár ugyanúgy figyelte és követte, de maga is észlelte, hogy itt többről van már szó. ÉS ez jó, hogy legalább ez feltűnt neki is. Az idősebb nézőket (amilyen én is vagyok a 47 évemmel) egyértelműen mélyebben fogja ez érinteni, hiszen magunknak is feltehetjük nyugodtan a kérdést, hogy mire jutottunk. Egy kilencéves még a tervezés állapotában van.

Ez pont olyan előadás, amelyikről könnyen elképzelhető, hogy lesznek saját rajongói, akiknek annyira megtetszik majd, hogy időről időre újranézik. Valami azt súgja, hogy ez valóban sok éves szériát is befuthat és megérjük majd, amikor a jelenlegi srácok helyére jön majd a következő generáció.

tuk (18 of 63)Csonka gúla.  Balról-jobbra: Kuna Kata, Baronits Gábor, Pásztor Ádám, Vecsei László, Fila Balázs, Szelle Szilárd, Menczel Andrea, Sütő András

A színháztól ezek után várjuk a folytatást, kíváncsi vagyok, hogy még milyen újítások vannak Karinthy Márton tarsolyában a következő évadra, hátha lesz köztük kellemes meglepetés is.

Ps.

A fotókat a színháztól kaptam, köszönöm. További képek az előadás garlériáján megtekinthetőek.

Címkék: Fekete Mari Sütő András Karinthy Frigyes Tanár úr kérem Peller Károly Karinthy Színház Máthé Zsolt Karinthy Márton Simon Kornél Deres Péter Nyitrai László Baronits Gábor Pásztor Ádám Szűcs Péter Pál Nagy Viktória Vecsei László Fila Balázs Kuna Kata Menczel Andrea Szelle Szilárd

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr6013791824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.